A KDH fészekalja

Jó ízlésű ember az ilyennek nem is nyilatkozik, de Čarnogurský ízlését ismerjük: belefér a ludákok és a nagy orosz állam szeretete is, s mint olyan, a legperverzebb világlátások egyike. Ezt mindenki tudja, mégis nagy a felzúdulás az országban, főleg azok körében, akik Čarnogurskýban még mindig a kommunista rendszer elleni harcos disszidenst látják, pedig ez a bája nagyjából 1992-ben elpárolgott.  Érdekes egyébként, hogy a szlovákiai jobboldal csak a kereszténydemokraták fészekaljából képes államfőjelöltet felmutatni.  Az érdekesség persze eufemizmus, inkább nevezhetnénk szegénységnek, de ne nevezzük, mert egyéniséget faragni nehezebb, mint egészséges választói környezetet teremteni. Čarnogurskýról már szót ejtettünk, épelméjű ember számára vállalhatatlan. Még a második körben is, ha mondjuk Robert Ficóval állna szemben. Nem mintha Fico vállalható lenne, de arról az oldalról most hallgatunk.  Radoslav Proházka, a borostás, fiatalos, helyenként kétnyelvű plakáttal megjelenő politikusújonc szintén a KDH neveltje. Ugyan nem indult rosszul, de a napi politika bedarálta, és felébresztette benne magyarkomplexusát. De ki szavaz ma Procházkára? Egy kereszténydemokrata biztosan nem, mások meg miért tennék? Talán, mert nincs más. De ez elég kevés ahhoz, hogy a második körbe kerüljön. És ott van a harmadik KDH-s, a rutinos róka, a húsz éve jelenlevő, a szürke ötven árnyalatában játszó, unalom-világbajnok Pavol Hrušovský. Csak semmi feltűnés, csak semmi eredetiség. Így vállalható, így vállalható akárki.  Tény, a KDH-s felhozatalból ő a legjobb.  De hova tűnt az SDKÚ? Hol van az elmúlt 15 év legmeghatározóbb, noha soha nema legnagyobb pártja? És annak jelöltje? Mire várnak? Van jelöltjük, aki a szürke ötvenegy árnyalatát képes felmutatni? Pavol Frešo pártelnök (sic!) azt nyilatkozta, pártja az önkormányzati választásokon a legjobbjait küldi harcba. De akkor milyen lehet a cserepad? Kire vár az SDKÚ? Iveta Radičovára? De hiszen ő már annyiszor elmondta, hogy nem indul, hogy ha elindulna, azonnal diszkvalifikálná magát. A jobboldal tükre az SDKÚ: régi fényét keresi, jelöltje nincs, emberei elkoptak, valamit nagyon akarnak, csak maguk sem tudják, mit.  És akkor menjünk majd elnököt választani. Az első fordulóban még csak-csak, de a másodikban sanszos, hogy 2004-ben érezzük majd magunkat: Gašparovič vagy Mečiar? Döntsön a rossznyavalya…