A józan ész vége

Senki sem örült annak, hogy Angela Merkel kormányalakítási tárgyalásai a zöldekkel, illetve szabaddemokratákkal zátonyra futottak. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy dacára ennek a kis komplikációnak, lesz megoldás. Például olyan formában, hogy korábbi kijelentéseikkel ellentétben a szociáldemokraták mégis segítségül jönnek. Vagy kisebbségi kormány lesz, esetleg előre hozott választások. A német politikai kultúra és megbízhatóság mellett biztosak lehetünk abban, hogy a felek dűlőre jutnak, még a Jamaica nélkül is. Már csak azért is, mert a német választások előtt sok szó esett arról, hogy a Kreml megpróbál beavatkozni, s így befolyásolni a történéseket az EU legstabilabb demokráciájában. Az új kormány bukása elégséges győzelem lenne azok számára, akiknek a hatását a választások során sikerült kiküszöbölni. A csehországi kormányalakítási bukta egészen más történet. A releváns pártok a világért sem akarnak összeállni Babišsal, s így a választási győztes-oligarcha hátát egyelőre a kommunisták és Okamura nacionalistái, valamint a kellemetlenül orosz hátterű szélsőségesei fedezik.  Mellesleg, nézzük csak meg, hogy a szélsőséges nézeteket vallók minden esetben egyben Putyin-szimpatizánsok. A cseh alsóház biztonsági bizottságának így a politikai üzlet eredményeként a Le Pent és Oroszországot támogató Radek Koten lett az elnöke, aki ezenkívül népszavazást tartana Csehország EU-ban való bennmaradásáról. A mandátumvizsgáló bizottság élén pedig a kommunista párt tagja, a sztálinista Grospič áll. A korábban születetteknek most talán beugrik a Mečiar-féle HZDS együttműködése az SNS-szel és a munkásokkal, amely nem kevés primitivizmust és arroganciát vitt a politikába. Történeti szempontból azonban csak jelentéktelen, négyéves szsakaszról beszélünk. A V4-es térségre jellemző politikai széthullás ellenben sokkal időállóbb problémának tűnik. Nem beszélve a józan ész széthullásáról. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája