A jobbikos Cseh Tamás

Szlovák ismerősöm újságolta néhány éve, hogy hatodikos gyereke nekiszegezte a kérdést: a magyarok lőtték le a szlovák repülőgépet Hejcén? A történelemtanítójuk – aki magyar, magyar vezetéknévvel – a tragédiával kapcsolatban közölte a diákokkal, nem tenné tűzbe a kezét a magyarokért, de a feltett kérdésekre már nem válaszolt. Bogarat ültetett a tizenegy–tizenkét éves gyerekek fülébe, akiknek a tanítójuk szava még szent. Ismerősöm a mai napig nem érti, hogy lehet ennyire saját nemzete ellensége egy szlovák környezetbe került magyar. A tanító egy szülői értekezleten aztán azt mondta, ő már nem magyar – bár senki sem kérdezte, milyen nemzetiségű. A következő eset nyáron történt. Együtt utaztam egy magyarul nem beszélő nyugdíjas pozsonyi nénivel, aki magyar férje budapesti rokonaihoz igyekezett. Elmondta, azért megy egyedül, mert a férje addig nem hajlandó belépni Magyarországra, amíg a magyarok nem kérnek bocsánatot a szlovák nemzettől, s nem kárpótolják őket, mert például az Országház épületét is főleg szlovák munkások építették A legmeghökkentőbb sztori a minap történt. Egy szlovákul beszélő férfi hívott fel, és köszönés, bemutatkozás helyett egyből nekem esett. Felszólított, hagyjuk abba a Pátria rádióban a magyar fasiszták népszerűsítését. Többször hallott a szélsőjobboldali pártról szóló dalt a magyar adásunkban, amit a szülei hallgatnak. Kiderült, legutóbb Cseh Tamás A jobbik részem című dalát vélte propagandának. Mivel a válaszomra már nem volt kíváncsi, nem mondhattam el, hogy Bereményi Géza szövegírót Ady Endre Valaki útravált belőlünk című verse ihlette, s a költő idejében még nem volt Jobbik. Sőt az előadó, Cseh Tamás sem érte meg a párt felvirágzását. Felesleges lett volna bármit is mondani, úgyis feljelent bennünket az SNS-nél. Merthogy ezzel kezdte.