A jó zsaru és a rossz zsaru Kínában

Kína kétségkívül az EU egyik legfontosabb kereskedelmi partnere és az európai vállalatok fontos felvevő piaca. Az elmúlt évtizedben azonban egyre jobban látszódik, hogy a kínai vállalatok komoly versenytárssá nőtték ki magukat a globális piacon, és Európa egy sor veszélyes függőséget alakított ki Kínával szemben. Nem sokat segített a kölcsönös kapcsolatokon az sem, hogy Kína korlátok nélküli partnerséget hirdetett a putyini Oroszországgal, valamint a nyugati gazdasági szankcióknak fittyet hányva élénk és jövedelmező kereskedelmet folytat vele. Ha ez nem volna elég, megemlíthetjük még Tajvan érzékeny problémáját, mely esetében az egyre magabiztosabb Kína hajlandó kemény szavakkal illetni az uniós tagországokat is.

Ilyen háttérrel került sor a múlt héten Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen pekingi látogatására. Hogy a francia elnök és az Európai Bizottság elnöke különböző célokkal érkezett Kínába, az látható volt a két politikai vezető előzetes felkészüléséből és küldöttsége összetételéből. A francia elnök látogatását a politikán kívül elsősorban az üzlet motiválta, ennek megfelelően kíséretében nagyszámú francia vállalatvezetőt is találhattunk. Aki Kínával akar üzletelni, annak manapság óvatosan kell megválasztania szavait, ezért Macron kerülte Kínában az olyan érzékeny témákat, mint Tajvan vagy az emberi jogok.

Ezzel szemben Ursula von der Leyen inkább a rossz zsaru szerepét játszotta, és ennek megfelelően már a látogatás előestéjén egy, helyenként élesen megfogalmazott beszédben értékelte az EU és Kína kapcsolatait. Ebben a beszédben az Európai Bizottság elnöke arról is beszélt, hogy Kína az utóbbi években megváltozott, és ezek a változások nem kedveznek a kölcsönös kapcsolatoknak. Ennek fényében új európai Kína-stratégiára van szükség, és újra kell értékelni a 2020 decemberében aláírt kétoldalú befektetési szerződést is. Ursula von der Leyen megjegyezte azt is, hogy Kína jövőbeni hozzáállása Putyin háborújához döntő mértékben fogja meghatározni az EU és Kína kapcsolatát.

Ilyen felütéssel nem meglepő, hogy míg Emmanuel Macron a látogatása alatt a kínai vezetés kitüntető fi gyelmét élvezte, Ursula von der Leyen erősen a háttérbe szorult. Míg Macron katonai parádét és állami díszvacsorát kapott, addig az Európai Bizottság elnöke örülhetett, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök egyáltalán időt szentelt neki. A különbség a kínai propagandagépezet munkájában is jól érezhető volt. A kínai hírügynökség által kiadott cikkek üdvözölték a francia elnök látogatását, de megkérdőjelezték, hogy miért hozta magával az ismerten amerikai befolyás alatt álló Ursula von der Leyent.

Kérdéses, hogy Macron és Ursula von der Leyen tudatosan játszotta-e a jó zsarut és a rossz zsarut Kínában. A Kína-szakértők szerint az eltérő pozíciók elsősorban annak köszönhetőek, hogy az uniós tagországoknak nincs egységes Kína-stratégiájuk. Félő, a kínai politikai vezetés éppen ezt próbálja kihasználni, hogy léket verjen az uniós tagországok közé. Ha elolvassuk Emmanuel Macron kijelentéseit, melyek a Kínából hazafele tartó repülőúton hangzottak el, ez talán már részben sikerült is. A Politico újságíróinak adott interjújában a francia elnök arról beszélt, hogy az EU-nak ki kell lépnie az USA árnyékából, és stratégiai önállóságra kell törekednie. Ehhez hozzátartozik az is, hogy Tajvan kérdésében sem szükséges az amerikai álláspontot követni. Ez minden bizonynyal zene volt a kínai politikai vezetés füleinek, mely elégedett lehet a francia elnöknek szentelt fi gyelem megtérülésével.