A háború ára

Egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerül az ukrán kormány, hiszen a háború drága, a gazdaság pedig romokban. A vállalatok harmada teljesen leállt, további harmaduk kénytelen volt jelentősen csökkenteni a termelését. A külkereskedelem a kétharmadával zuhant.

A Világbank becslése szerint az ukrán gazdaság idén 45 százalékkal esik vissza, a kormány bevételei pedig a gazdasággal együtt omlanak össze. Márciusban 3 milliárd dollár volt a deficit, április végére 6 milliárdra nőhet. Hitelt felvenni öngyilkosság, a rövid lejáratú kölcsön kamatai akár az 50 százalékot is elérhetik. De Ukrajnának készpénzre van szüksége, így maradnak az ajándékok és a hitelek. Az USA 13,6 milliárd dolláros segélyt hagyott jóvá, ugyanakkor védelmi és humanitárius segítségről van szó – más szóval a saját fegyvereiket és áruikat ajándékozták oda. Ez pedig nem tömi be az ukrán költségvetési hiányt.

A Nemzetközi Valutaalap 1,4 milliárd dollárt kölcsönzött, az EU 1,2 milliárdot. A Világbank 3 milliárdos csomagot hagyott jóvá, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 2 milliárdot, az Európai Beruházási Bank 600 milliót. Ám mindez együtt is kétségbeejtően kevés az okozott károkhoz képest.

Ukrajna becslése szerint az infrastruktúrájában keletkezett eddigi károk minimum 270 milliárd dollárra rúgnak – és persze minden egyes nappal növekednek. A nemzetközi Gazdaságpolitikai Kutatóközpont becslése szerint 220 és 540 milliárd dollár közé tehető a kár, egyelőre. Még néhány hét, és meghaladja az európai újjáépítési keretet.

Ukrajna újjáépítése eszméletlenül drága lesz. A kijevi kormány szeretné, ha a Nemzetközi Valutalap finanszírozná (persze szóba kerül a lefoglalt orosz vagyon), de ha elkezdődnek Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásai, akkor az összeg egy jelentős részét Brüsszel és a tagországok állnák.

És itt óriási ellentmondásba ütköznek az európai politikusok (jobban mondva mindenki). Egyrészt Ukrajna támogatása rendkívül költséges lesz, a másik oldalon viszont mindannyian Moszkvát is pénzeljük a földgáz és kőolaj vásárlásával.

Naponta körülbelül 900 millió dollárral. Szkizofrén helyzet. Főleg ha figyelembe vesszük azokat a számításokat, melyek szerint elég lenne két hónapig nem vásárolni orosz energiahordozókat, és Putyin kénytelen lenne befejezni a háborút.

Ez az oka, hogy az uniós miniszterek a hatodik szankciós csomagba beleöntenék az orosz kőolajat is. Bár feltehetően nem általános embargóról lenne szó, hanem vámok és más korlátozások bevezetéséről. De ez nem ma lesz.

Egyes információk szerint ilyen szankciók komolyan csak a francia elnökválasztás után kerülhetnek terítékre, és hosszabb átmeneti időszakról lenne szó, mint például a szénnél.

Oroszország adja az európai kőolajimport negyedét. A szankciók miatt az OPEC számítása szerint napi 7 millió hordó árától eshetne el. Tegyük hozzá: igen, képesek vagyunk túlélni azt, hogy kevesebb olajat használunk. Szélsőséges helyzet volt, de például 2020 tavaszán, a koronavírus-járvány elején globálisan 20 millió hordóval csökkent a felhasználás, ez a világ fogyasztásának ötöde.

Képesek vagyunk tehát arra, hogy átvészeljük a 7 milliós kiesést.

A gazdaságra azonban mindez romboló hatással lenne, további gyors infláció, további gazdasági visszaesés és stagfláció – az infláció és a stagnálás együttes hatása, globális szinten.

A háború árát nemcsak az oroszok és az ukránok fogják viselni, a teher Európa vállát is nyomja. Egyáltalán nem olcsó mulatság mindkét fél pénzelése egy háborúban, melynek nem látjuk a végét.

A szerző a Trend kommentátora