A háború ára

Oroszország és a nyugati partnerek közötti tárgyalások nem hoztak eredményt, és az orosz hadsereg csapatmozgásai egyre aggasztóbbak. Csak találgatni lehet, hogy mi Vlagyimir Putyin végső stratégiai célja, mert egy nagyszabású ukrajnai fegyveres konfliktussal Oroszország többet kockáztatna, mint amennyit nyerhet.

Az orosz elnököt valószínűleg az bátorítja, hogy Oroszország gazdasága az energiahordozók exportjának köszönhetően stabil helyzetben van, és a Krím félsziget annektálása utáni gazdasági szankciókat is nagyobb gondok nélkül átvészelte. Az orosz gazdaság alapjában véve a kőolaj és a földgáz exportjából él, és ennek köszönhetően hatalmas pénzügyi tartalékokat generál. Az orosz devizatartalék szintje 600 milliárd dollár körül mozog, ennél magasabb tartaléka most csak Kínának, Japánnak és Svájcnak van. Ehhez még hozzászámolhatjuk az orosz állami befektetési alap további 200 milliárd dollárját, ami szintén a Kreml rendelkezésére áll. Putyin döntéseiben valószínűleg ez nagy szerepet játszik: a felhalmozott dollármilliárdoknak köszönhetően egy ideig újabb amerikai és európai szankciókkal is dacolni tud.

Az orosz elnök pozícióját erősíti, hogy országa a világ energiahordozó piacának egyik meghatározója. Oroszország a legnagyobb földgázexportőr, és a kőolajexportban is a legnagyobbak közé tartozik. Az iparágat érintő szankciók ezért alapjaiban rengetnék meg világpiacot: a kőolaj és a földgáz ára rekordmagasságba szökne. A legnagyobb gondban az EU lenne, hiszen tagállamai a földgáz körülbelül 40 százalékát Oroszországból szerzik be. Ezt a mennyiséget más forrásokból jelenleg nem lehetne zökkenőmentesen pótolni, ami rövid távon földgázhiányhoz és az energiaárak további növekedéséhez vezetne. Az amerikai kormány ugyan már tárgyalt Katarral az európai partnerek kisegítéséről, de a cseppfolyós földgáz kínálata globális szinten korlátozott.

Idővel azonban Oroszország is megszenvedné egy ukrán katonai kaland gazdasági következményeit. Olcsó háború nem létezik, és a kieső exportbevételek pénzügyi nyomás alá helyeznék az orosz kormányt. Emellett nem lehet lebecsülni az USA és az EU egyesített gazdasági erejét: koordinált gazdasági szankciókkal nagy gondokat tudnának okozni az orosz gazdaságnak. Ilyen lehetne az elektrotechnikai berendezések vagy az autóalkatrészek megcélzása, amelyekkel meg lehet bénítani az orosz autóipart. Külön fejezet lenne Oroszország kitiltása a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerből, mert ez megnehezítené az orosz pénzügyi intézetek nemzetközi tranzakcióit. Végső lehetőségként szóba jöhetnek az orosz bankokra és más pénzügyi szereplőkre kivetett egyéni szankciók is, ez jelentősen korlátozná a tevékenységüket.

Ám örök probléma a szankciókkal, hogy a negatív gazdasági hatások a kivető országokra is vissza-ütnek. Az oroszok elleni szankcióknál ez főleg Európát érintené, ezért sem meglepő, hogy nem mindegyik EU-tagország híve az erélyesebb fellépésnek. Ha azonban az orosz csapatok átlépnék az ukrán határt, már nem lesz visszaút, a gazdasági szankciók kivetése elkerülhetetlenné válik. Bármi is Putyin végső stratégiai célja, egy fegyveres konfliktus negatív gazdasági hatásait mindannyian megéreznénk.