A frontember

„Romániának csak fáj az igazság. Románia éppen megszállója Erdélynek, és minden épelméjű magyar embernek ezt kellene gondolnia” – reagált a vádra Petrás, a Magyar Gárda indulójának szerzője, a színpadon nyíltan buzizó, soviniszta zenész, akit a mai Magyarországon valahogy senkinek sem jutott még eszébe fenékbe rúgni. Ellenkezőleg: 2013-ban a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült, ugyanebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap 400 ezer forintot ítélt oda a Kárpátiának új lemeze megjelentetésére.

A nemzeti rock műfaja megkerülhetetlennek tűnik Magyarországon. Ez a szubkultúra ugyanazon szabályok szerint működik, mint minden szcéna, amelyben a mainstreamből kivetett, vagy attól szándékosan elkülönülő fiatalok saját világukat építik fel. Bár a lemezeladások nem szá-mottevőek Magyarországon, azért jelzésértékű, hogy 2009-ben előbb a Kárpátia, majd a Hungarica zenekar aktuális lemeze is vezetni tudta a MAHASZ eladási listáját, míg az Ismerős Arcoké és a Romantikus Erőszaké a második helyig jutott. Nem szimpla hazaszeretetről van itt szó. A közérthető, egyszerű rocksémákat használó zenekarok dalszövegeiben ott lapul a más nemzetek iránti gyűlölet, az elnyomás alatt sínylődő, elszakított nemzetrészek magyarjai iránti sajnálat, a régi dicsőség viszszaszerzésének vágya és a „mozgósítást” célzó patetikus szólamok.

A Kárpátiának több köze van a politikához, mint a zenéhez. A Jobbik pártrendezvényein szinte kizárólag az ő dalaik szólnak a hangszóróból. Koncertjeikre árpádsávos zászlókkal, hazafias tetoválásokkal díszítve érkeznek a rajongók, akik – megkockáztatom – egyfajta tüntetésként élik meg ezeket az együttléteket, vagyis nem elsősorban a zenéje miatt szeretik a csapatot. És ilyenkor tényleg nem mindegy, miket mond nekik az énekes a színpadról.

A nagyobb fesztiválok általában olyan szerződést kötnek a zenekarokkal, amelyben szerepel, hogy a fellépők tartózkodnak mások érzékenységét sértő megjegyzésektől. Persze ennek ellenére előfordul, hogy a koncert hevében valaki elereszt egy-két politikailag inkorrekt megjegyzést, de nem túl jellemző, mert az előadók nagyon vigyáznak az imázsukra. Akinek viszont az az imázsa, hogy szókimondó, tökös gyerekként provokáljon, és úgymond egyesítse a nemzetet dalaiban, azt nem lehet holmi szerződéssel megállítani. (Nem, mintha a csíkszeredai szervezőknek lett volna bármilyen etikai jellegű megkötése.)

Kíváncsian várom, hogy alakul a per, mert az ítélet precedensértékű lehet.