Vélemény

A forradalom fölfalja

A Varga-féle igazságszérum és a megsértett propagandisták fültövének vakargatása.
Kerényi György

2019. február 8. 10:00

Kiderült, hogy Ján Kuciakról rendőrségi profilt készítettek, pedig a nem sokkal később meggyilkolt újságírót nem gyanúsították bűncselekménnyel. Szlovákiában ez botrány, de csak azért, mert nem elég kreatív a jogalkotás: Magyarországon tavaly nyár óta a büntetőeljárás megindításának már nem feltétele a bűncselekmény gyanúja. Elég, ha valaki „bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet”, jelentsen bármit is ez. Ilyenkor ún. előkészítő eljárást lehet folytatni, amelynek célja ezek szerint a gyanú gyanújának megalapozása. A bűnmegelőzési célú titkos információgyűjtés során a célszemély lehallgattatható, követhető stb. Magyarország, Szlovákiával ellentétben, ezek szerint jogállam, hiszen odaát törvényesen megy az, amit itt rejtegetnek. Persze a holokauszt vagy a rabszolgaság is jogszerű volt annak idején.

Bár természetesen Soros, de emiatt is érthetetlen a Freedom House idei jelentése, mely szerint Magyarország elnyerte az első nem demokratikus ország az unióban kitüntető címet. Hiszen hogyan lehetne bármiféle demokráciadeficit, ha minden le van papírozva? 

Ahogy Lánczi András, a Fidesz egyik ideológusa (khm) mondta egyszer: amit korrupciónak neveznek, az a Fidesz legfőbb politikája.

Az egyre vadabb abszurditás, amit a Nemzeti Együttműködés Rendszerének neveznek, rendesen fogyasztja a kádereket is, sokuknak csak pár órás/napos a szavatossága. Így járt most Varga István, a több mint 450 médiumot begyűjtő fideszes médiagigász vezetője is, aki alatt meg sem melegedett a szék, mert pár órával egy interjúja után lemondott. Soros beginázhatta (a Gina kábítószer, randidrognak is nevezik – a szerk.), különben miért nyilatkozta azt, hogy a párt – általa vezetett – sajtója színvonaltalan, ócska propaganda: „nem azt szeretném látni, hogy Magyarország felett felhőtlen az ég, és minden szép és jó, és mindenki jól szerepelt és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak, és mi vagyunk a legszebbek és a legokosabbak. Mert ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más. Úgyhogy ebben kellene változtatnunk...“

Varga nem egy értelmiségi széplélek, hanem kőkemény fideszes ügyvéd-politikus, aki sok piszkos munkát elvégzett már a pártnak, nem ok nélkül kapta fontos posztját. De ha nem a spekuláns szőrös mancsa van szokatlan őszintesége mögött, akkor csak arra gondolhatunk, hogy az az egybites kommunikáció, amit a Fidesz folytat, még néhány saját verőlegényének is sok. Utalgatni szoktak rá az ún. emberarcú fideszesek (Navracsicstól Gulyás Gergelyig, bizonyos tipológiák Kövér doktort is ide sorolják, de ez kb. annyira érvényes kategorizálás, mint hogy versengő vagy aranyvécés autokrácia-e a Fidesz-rezsim), de ennyire nyíltan nem szokták megfogalmazni hiányérzeteiket, mint Varga tette.

Balog Zoltán volt emberminiszter (humántárca-vezető) is, akiről persze nehéz lenne megmintázni a karakánság szobrát, csak egy zárt fideszes frakcióülésen mondta azt,

hogy a harmadik 2/3 után talán kicsit oda lehetne már figyelni a kritikákra is. 

A vezető fideszesek óvatossága indokolt: a velencei frakcióülésen Balog exminisztert rögtön maga a Vezér tette helyre, mondván, a beszéd defetizmusa volt a Fidesz korábbi kudarcainak oka. (Valami zavar lehet az erőben, mert míg Balogét állítólag dörgő, a főnök felszólalását már csendesebb taps kísérte.) Balog, aki tovább már nem tudta arcvesztés nélkül elviselni azt, hogy egy olyan tárcát kell vezetnie, ahol a közjó egyetlen megközelítése az, hogy ne legyen balhé, mandátumáról is lemondott. Református lelkészként, volt ellenzékiként kínos békepapnak lenni a pártállamban.

Visszatérve a Varga-féle igazságszérumra, a Fidesz frakcióvezetője azonnal levelet írt a Varga által megsértett propagandistáknak, bocsánatot kérve tőlük és elhatárolódva volt főnöküktől. „Önök azok, akikre a mindennapokban és a leghangosabb politikai csatákban is mindig számíthatunk“ – írta, ami egy újságírónak újabb megaláztatás lenne, de a címzetteknek inkább a gazda göcögése, miközben vakargatja a fültövüket.

Hiába szaporodnak a kiábrándultak, hiányzik az a sokk, ami itt a Kuciak-gyilkosság volt. Így a reformfideszesek, renegátok és megvilágosodottak csak a korábbi kommunista belügyminiszter, majd kivégzett Rajk László 56-os újratemetésén álldogáló kommunistákról szóló viccre emlékeztetnek, akik, látván a sokezres tömeget, megjegyzik: szegény Laci, ha élne, de közénk lövetne!

A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Ma újra futballünnep lesz Dunaszerdahelyen

DAC-Slovan a magyar és a szlovák tévében

Tiltakoznak a kiállított melltartók és bugyik ellen

21 Savage szabadlábon

Miből él az elnökjelölt?

Pellegrini: A rendőrség senki fölé nem terjeszti ki a védőszárnyait

Legfrissebb galériák
Olvasta már?