<p>November 17-én Szlovákiában a bársonyos forradalom kitörésére emlékezünk. Holnap lesz huszonegy éve, hogy sikerült megtörni a kommunista hatalmat az országban. Az emberek a kényelmes dolgokhoz nagyon könnyen hozzászoknak. A szabadság ilyen. Nagyon könnyű megszokni, olyan, mintha mindig is része lett volna az életünknek. Húsz év már elég hosszú idő ahhoz, hogy az emberekkel elfeledtesse, napi szinten mi is volt előtte.</p>
A szólás szabadsága, a sajtó szabadsága, az utazás szabadsága, a választás szabadsága mind-mind olyan jogok, melyek már teljesen természetesnek tűnnek számunkra, s felháborítónak tartjuk, ha bárki, bármelyikben is korlátozni próbál bennünket.
Az az óriási szerencse, hogy 89 óta felnőtt egy olyan generáció, amelyben nincs meg a hazug nosztalgia az előző rezsim után. Nem hiszem, hogy vannak ebben az országban olyan, értelmesen gondolkozó huszonévesek, akik helyet cserélnének szüleikkel, azért, hogy megtapasztalják, milyen volt a szürke szocializmus, a kiszámítható egyenlőség, a rezsim, ahol ha meghasonlott az állampolgár, akkor az állam eltartotta, ám ha felemelte szavát bármi ellen, még a nyolcvanas években is nagyon gyorsan megtapasztalhatta, mi az állam valódi felfogása a szabadságjogokról.
Talán már egyre kevesebben vannak ebben az országban, akik hamis nosztalgiával visszasírják az előző rendszert, s ugyanígy egyre kevesebben vannak azok is, akik szerint itt nem történt igazán semmi 21 éve, s az egész előre le volt egyezve. Az ilyen emberek valószínűleg már sosem győzhetők meg az igazságról.
Tavaly ilyenkor, a huszadik évforduló alkalmával a társadalmi, politikai dolgokra érzékeny emberek többsége keserű szájízzel élhette át az estét, hiszen a hivatalos, állami megemlékezéseken olyan politikusok ültek az első sorokban, akik számára a nyolcvankilences forradalom vagy nem jelentett semmit, vagy ha a szó szoros értelmében nem is, de ideológiailag mindenképpen a barikád túloldalán álltak.
Idén ez már máshogy lesz, mégsem az állami ünnepségek helyszíne lesz a legjobb hely Pozsonyban.
Vannak olyan helyek, ahol már évek óta méltóságteljesen, közben modern, mai módon, fiatalokkal és 89-es rendszerváltókkal közösen lehet emlékezni a 21 évvel ezelőtti eseményekre. A pozsonyi PKO ilyen. Szlovák, cseh, magyar, közép-európai minifesztivál a rendszerváltás emlékére. Öröm lesz újra elmenni oda, a tömeg ott arra fog emlékeztetni, milyen is volt 21 éve a téren megélni a forradalmat. (Nagy András)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.