A forradalom emlékére

A szólás szabadsága, a sajtó szabadsága, az utazás szabadsága, a választás szabadsága mind-mind olyan jogok, melyek már teljesen természetesnek tűnnek számunkra, s felháborítónak tartjuk, ha bárki, bármelyikben is korlátozni próbál bennünket.

Az az óriási szerencse, hogy 89 óta felnőtt egy olyan generáció, amelyben nincs meg a hazug nosztalgia az előző rezsim után. Nem hiszem, hogy vannak ebben az országban olyan, értelmesen gondolkozó huszonévesek, akik helyet cserélnének szüleikkel, azért, hogy megtapasztalják, milyen volt a szürke szocializmus, a kiszámítható egyenlőség, a rezsim, ahol ha meghasonlott az állampolgár, akkor az állam eltartotta, ám ha felemelte szavát bármi ellen, még a nyolcvanas években is nagyon gyorsan megtapasztalhatta, mi az állam valódi felfogása a szabadságjogokról.

Talán már egyre kevesebben vannak ebben az országban, akik hamis nosztalgiával visszasírják az előző rendszert, s ugyanígy egyre kevesebben vannak azok is, akik szerint itt nem történt igazán semmi 21 éve, s az egész előre le volt egyezve. Az ilyen emberek valószínűleg már sosem győzhetők meg az igazságról.

Tavaly ilyenkor, a huszadik évforduló alkalmával a társadalmi, politikai dolgokra érzékeny emberek többsége keserű szájízzel élhette át az estét, hiszen a hivatalos, állami megemlékezéseken olyan politikusok ültek az első sorokban, akik számára a nyolcvankilences forradalom vagy nem jelentett semmit, vagy ha a szó szoros értelmében nem is, de ideológiailag mindenképpen a barikád túloldalán álltak.

Idén ez már máshogy lesz, mégsem az állami ünnepségek helyszíne lesz a legjobb hely Pozsonyban.

Vannak olyan helyek, ahol már évek óta méltóságteljesen, közben modern, mai módon, fiatalokkal és 89-es rendszerváltókkal közösen lehet emlékezni a 21 évvel ezelőtti eseményekre. A pozsonyi PKO ilyen. Szlovák, cseh, magyar, közép-európai minifesztivál a rendszerváltás emlékére. Öröm lesz újra elmenni oda, a tömeg ott arra fog emlékeztetni, milyen is volt 21 éve a téren megélni a forradalmat. (Nagy András)