A Fico-rendszer állatorvosi lova

A korrupció mértéke azért haladhatott meg minden korábbi szintet, mert Fico példátlanul hosszú ideje van hatalmon (összesen csaknem egy évtizede), példátlan nagy forrásokkal gazdálkodik (jól megy a gazdaságnak és soha nem látott mértékű uniós források áramlanak a büdzsébe) és szintén példátlan, ahogy az egész közszférát behálózó tökélyre fejlesztett korrupciós gépezet jött létre. Horizontálisan (az összes minisztériumban, szinte minden állami intézményben) és vertikálisan, lentről felfelé, egészen a miniszterelnök személyéig. A harmadik Fico-kabinet első nagy korrupciós botránya, az oktatási minisztérium által tudományos munkára és kutatás támogatására kiírt, uniós alapokból finanszírozandó pályázatai állatorvosi lóként mutatják a rendszer összes betegségét.

A túszul ejtett államban a rendszerszintű korrupció sajátossága, hogy nem igazán van verseny a korrumpálni szándékozó cégek között a közbeszerzések, pályázati pénzek, beruházási támogatások, adókedvezmények stb. elnyeréséért. A „normál” korrupció esetében ezekért több cég versenyez, egy vagy több közülük megpróbálkozhat a döntéshozók megkenésével, de a végkimenetel bizonytalan. A túszul ejtett államban a túszejtő (gazdasági, politikai) érdekcsoportok által jelölt vagy ellenőrzött, befolyásolt emberek írják a törvényeket és a pályázati kiírásokat, ők bírálják el az ajánlatokat, így a végeredmény tekintetében szinte biztosra lehet menni. Nincs versengés, inkább a piac felosztása, a feltételek a túszejtőkre vannak szabva, persze többnyire törvényesen, értsd a törvény betűjét betartva. Így a beavatottak számára nincs meglepetés, ők előre tudják, ki nyer.

Most is ez történt, és valószínűleg csak azért lett belőle botrány, mert a teljesen gátlástalan, telhetetlen, de emellett eléggé dilettáns Danko-féle SNS rendezésében ment a dolog. Annyira telhetetlenek voltak, hogy az összes pénzt az utolsó centig a haveri cégeknek szánták, az egyetemek, a tudományos akadémia intézetei, a valódi kutatással foglalkozó, igazi szakemberekkel rendelkező cégek egy kerek nullát kaptak volna. Eközben dilettáns módon kinyomozhatatlan postaládacégek, pár fős, kis forgalmú, korábban tudományos kutatással soha nem foglalkozó vállalatok lettek kiválasztva, voltak, amelyek csak pár nappal a pályázás előtt írták hozzá a cégnyilvántartásban a profiljukhoz, hogy kutatás-fejlesztéssel is foglalkoznak. Ráadásul az elbírálók vagy pártokhoz köthetők, vagy gyakran egész más szakterületekről voltak. Azt azért ne mondja senki, hogy egy kardiológus szakavatott döntést hozhat az acélipar fenntarthatóságáról szóló 23 milliós projektről…

Úgy fest, arra azért ügyeltek Danko emberei a minisztériumban, hogy Smerhez köthető vállalkozóknak is jusson az összegből, de arra vigyáztak, hogy Pellegrini miniszterelnök-helyettes hivatalát megkerüljék, ezért „véletlenül” egy nappal annak létrejötte előtt írták ki a két 600 millió eurós értékű pályázatot… Itt a botrány, az Európai Bizottság figyelmeztető levelet írt, leállította a pénzek folyósítását, bejelentette, hogy a pályázatokat az unió csalás elleni hivatala (OLAF) fogja kivizsgálni. Plavčan oktatási miniszter mégis maradt a helyén, de miért is mondatná le Danko, ha Kaliňák is a helyén van, Fico meg a Bonapartéból élvezi a kilátást. De ha lemondatná is Plavčant, mindenki tudja, hogy csak egy politikailag súlytalan sunyi bábu, a minisztériumot (mint az SNS összes tárcáját) nem a miniszter, hanem a Danko által kinevezett hivatalnoki klikk irányítja, őket meg Danko, távvezérléssel. És végtére is ugyanazt csinálják, mint a Smer, csak kevésbé körültekintően. Danko ezért inkább az emberek szociális helyzetének védelmezőjeként tetszelegve csinál egy kormányválságot, csámcsogjon ezen a média, ne a lopásokat elemezze…