A Féreg bája

 

Ez utóbbi persze számunkra egy távoli és ködös viszonyrendszer, tény azonban, hogy Obama és Kim még nem beszéltek egymással. Rodman most azt mondja, Kim elárulta neki, hogy nem akar háborút meg feszültséget, viszont azt szeretné, hogy Obama hívja fel őt telefonon. Milyen vicces, hogy 2013-ban egy varacskosdisznó kinézetű, karikákkal teleszurkált képű, veterán fekete kosárlabdázó kell ahhoz, hogy az amerikai és az észak-koreai elnök közti párbeszéd elinduljon. Kimet valószínűleg meghatotta a Féreg bája. Tiszta sztálinizmus. Apropó Sztálin! Nemrég volt a nagy szovjet vezető (nem kevésbé bájos) halálának 60. évfordulója. Annál ugyan Rodman nem asszisztált, viszont ha Sztálin monográfiáit olvassuk, kiderül, hogy nagy, vezéri magányában Kimhez hasonlóan ő is szeretett érdekes emberekkel beszélgetni. Állítólag panaszkodni szokott a minisztertanácsra meg a Politbüró vezetőire: csupa magas rangú ember, de egyikükkel sem lehet meginni egy csésze teát. De hát ez már csak így van: nehéz fesztelenül csevegni egy olyan valakivel, akiről tudjuk, hogy a kivégzésünket fontolgatja. Az amerikai kormányzat persze tagadja, hogy közük volna Rodman útjához, egyes lapok viszont már megszellőztették, hogy politikai vezetők az elmúlt időszakban többször próbáltak találkozni Kimmel, persze sikertelenül. A múzeumállam vezetője pedig, noha eddig kerülte az amerikaiakat, most hajlandó volt fogadni Rodmant, akit nyilván korábban kosárlabdacsillagként tisztelt, hiszen nagy rajongója a sportnak. A Féreg a Kimmel abszolvált kosármeccs és a 10 fogásos lakoma után állítólag azt mondta a vezetőnek: Obamától sem kell félnie, hiszen szabadidejében ő is kosarazik. Persze túlzás lenne azt mondani, hogy Rodman útja bármit is megváltoztatott; a Fehér Ház ráadásul el is ítélte a kosaras látogatását. Viszont a történelem az emberekről szól, ezért a nagy dolgok gyakran hasonló nevetséges és banális történetekben dőlnek el.