A felsőalsói bajnokság

A szlovák Jakub Grigar mondja ezt az olimpiai döntője után, ahol 5. lett, amikor arról kérdezik, hogyan élte meg kiskorában két másik kiváló liptói vízi szlalomos, Elena Kaliská és Michal Martikán ötkarikás sikereit.

Azon gondolkodom, mennyire más csomag ez, mint amit a magyar sportolók kapnak a nyakukba. A közelmúltban körbejárta az internetet egy felvétel a tízéves Hosszú Katinkáról, aki már akkor kijelentette, olimpiai bajnok akar lenni.

Nyilván Grigar esetéből nem lehet általánosítani: ő eleve nem idoloknak, hanem hús-vér embereknek, barátoknak szorított az olimpián. Nem az olimpia volt számára a fontos, hanem az emberek, akikkel nap mint nap együtt edzett, s akikhez hasonlóvá szeretett volna válni – nem azért, mert esetleg olimpiai bajnokok, hanem azért, mert minden nap ott voltak a szeme előtt, és edzésmunkájukkal példát mutattak neki.

És nyilván nem lehet összehasonlítani egy fiatal ország fiatal sikersportágát a magyar olimpiai hagyományokkal. A dicső sportmúlt, az olimpiakultusz nem szükségképpen teher, jól kezelve rendkívüli tudatosságot eredményezhet. Ezt látjuk most Hosszú Katinkán, vagy láttuk négy éve Berki Krisztiánon, nyolc éve Vajda Attilán, tizenkét éve a vízilabdacsapaton, tizenhat éve Kolonics Györgyön, húsz éve Kokón. (A sor tetszés szerint folytatható és a nevek kicserélhetők, válogatni van miből.)

Ha valaki egész életében az olimpiai bajnoki címre készül, az elképesztő erőt és energiát adhat neki. Egy felsőalsói bajnokság erre sosem lenne képes.

De az olimpia kétségkívül nyomás is. Irdatlan nyomás. Erről tanúskodnak a cselgáncsozó Tóth Krisztián szavai is, aki a 16 között elvesztett meccse után keserűen azt mondta: „Egyszerűen agyonnyom ez az egész.” S persze léteznek technikák, hogy az elvárásokat és az aranykényszert hogyan lehet feldolgozni, mégsem megy mindenkinek. Nekik könnyebb lenne olimpiakultusz nélkül, a felsőalsói bajnokságon.

Ha most kellene fogadni, azt mondanám, Jakub Grigar lesz még olimpiai bajnok. Még akkor is, ha soha nem készült annak. Vagy talán pont azért.