A dühösek és az apatikusak

Nagyjából hasonló helyzetből indultunk, mára Szlovákia szinte minden objektív mutatóban jobban teljesít Magyarországnál. Ennek dacára az Eurobarometer friss közvélemény-kutatása szerint a szlovákiaiak 62%-a úgy éli meg, hogy országában rossz irányba mennek a dolgok, míg a magyarországiaknak csak 44%-a gondolja ugyanezt (az EU átlag 51%). Miért élik meg ennyire különbözőképpen a helyzetüket a két ország polgárai? 
Az egész régióban nőnek a bérek és a foglalkoztatottság, ez tehát önmagában nem indokolja az „érzékelésbeli” különbségeket. A már szinte unalomig ismételt különbség a két ország médiaviszonyai között viszont igen. Szlovákiában nem látok „kormányzati tájékoztatás” címen eladott propagandát mondjuk a karácsonyi nyugdíjról vagy a minimálbér emelkedéséről, míg Magyarországon évek óta tévé- és rádióreklámokból, óriásplakátok ezreiről értesülök folyamatosan a kormány minden jótéteményéről.
Magyarországon a kormányzati kommunikáció három fő motívumot variál: a félelemkeltést, (párban azzal, hogy a kormány/párt/Vezér megvéd az általa fölrajzolt fenyegetésektől); aztán a Trianon-sérelemből táplálkozó magyar szupremáciát; és a reprezentációt (legújabban – bár csak a magyar űrkutatás fejlesztéséről beszélnek – a háttérben intenzíven keresnek újabb magyar űrhajóst). Szlovákiában jóval pragmatikusabb a kormányzás. A Fideszre jellemző erős nemzeti populizmusra és a karizmatikus vezérre itt egyébként is immunisabbak Mečiar után. 
Az is számíthat, hogy itt Mečiar óta senkinek sem sikerült annyira megszállnia a kormány hatalmát korlátozó intézményeket, mint odaát Orbánéknak. Az, hogy bárhová lépsz Magyarországon, kultúrától tudományon, gazdaságon át közigazgatásig, a Fideszbe ütközöl, az omnipotens, erős, sokszor megfélemlítő kormányzás érzetét kelti. És a magyarok, minden individualizmusuk dacára, hozzászoktak, igénylik is az ilyen államot.
Fontos különbség az is, hogy Szlovákiában folyamatosan változik a politikai színtér, a kormányzó pártokban csalódottak találtak maguknak politikai érdekérvényesítési formákat, Magyarországon pedig egyik új formációnak sem sikerült a kispárti létből kitörnie. Ha látod a változás esélyét, nem törődsz bele abba, ami van. De magyarázhatjuk bárhogy, végeredményben a magyar társadalom nagyjából fele elégedett a kormányával – pedig még a Fidesz-szavazók többsége is úgy látja, Magyarországon ellopják az uniós pénzeket. Csakhogy míg ez Szlovákiában fölháborodást vált ki, a túlparton egyfajta megváltoztathatatlan természeti adottságként élik meg az emberek. Visszatérve az EP-választás előtti utolsó Euroba-rometer-felméréshez: a 28 ország polgárainak válaszaiból az látszik, hogy az EU egészében fontosabbak lettek a gazdasági és szociális kérdések, míg a migráció a 3. helyre csúszott vissza (fél éve még az első volt) az arra a kérdésre adott válaszok között, hogy melyek a legfontosabb témák, melyekről szólnia kellene a kampánynak. A migráció már csak 1%-kal előzi meg a „harcolni a klímaváltozás ellen és a környezet megóvásáért” témát. 

A migrációt Magyarországon 55% látja a legfontosabb kérdésnek (fél éve még 59%), Szlovákiában 47% (az EU átlag 44).

A gazdaság és növekedés ügyét ott 51, itt 47% tartja fontosnak (az EU-átlag 50). A klímaváltozás ügyét Magyarországon és Szlovákiában a válaszadóknak csak 35, illetve 36%-a emelte ki, míg az EU egészében 43%. Érdekes viszont, hogy ennek a témának a fontossága Szlovákiában a 4. legnagyobb növekedést mutatja az unión belül: az elmúlt fél évben 11 százalékponttal nőtt (az EU átlaga csak 3-mal, Magyarországé 5-tel). Vélhetően ez összefügg az új tömörülések erősödésével. Az is fontos, hogy azok körében, akik biztosra ígérik részvételüket az EP-választáson, ez a téma az abszolút legfontosabb. 

A klímaváltozással ellentétben a migráció választók általi említése az elmúlt 6 hónapban esett: az EU egészében 6 százalékponttal 44%-ra, de még azokban az országokban is, ahol ez (ellentétben velünk) valós és a politikai diskurzusban is erősen jelen lévő probléma. A legnagyobb csökkenések Dániában (41%, -14pp, Csehországban (54%, -10pp), Olaszországban (62%, -9pp) és Németországban (48%, -8pp) voltak. 

Még egy fontos különbség a két országunk között: az Eurobarometer kérdésére, hogy a saját országomban számít-e a saját hangom, a szlovákiaiak 69 százaléka válaszolt igennel, míg a magyarországiaknak csak 45%-a (az EU átlag 62%).

Vagyis amíg itt elégedetlenek az emberek, változtatnának is, és erre látnak is lehetőséget, addig Magyarországon apátia van.
A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró