80 éve kezdődtek a sztálini tisztogatások

1936. augusztus 24-én kezdődtek a Szovjetunióban a sztálini tisztogatások nagy, nyilvános perei. Az első eljárásban több magas rangú pártfunkcionáriust ítéltek halálra, köztük Lev Kamenyevet és Grigorij Zinovjevet.Lenin 1924. januári halála után a kommunista párton belüli hatalmi küzdelmekből Sztálin került ki győztesen. A hatalom birtokában a húszas évek elején bevezetett, a szabad versenyt is megengedő NEP-rendszert erőltetett iparosításra épülő, szigorú tervgazdálkodással cserélte fel. A mezőgazdaságot kollektivizálták, és mire a kulákság felszámolása után, 1933-ra kiépült a kolhozrendszer, milliók haltak éhen vagy kerültek munkatáborokba. Az egyre paranoiásabb, mindenhol összeesküvést gyanító diktátor korábban megelégedett pártbeli vetélytársainak partvonalra szorításával. Legnagyobb ellenfelét, Trockijt előbb belső, majd külső emigrációba kényszerítette. Az 1930-as évek közepétől azonban már a vetélytársak fizikai megsemmisítése volt a cél. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"244409","attributes":{"alt":"Sztálin, Rikov, Kamenyev, Zinovjev. Mindhármukkal végzett","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"376","title":"Sztálin, Rikov, Kamenyev, Zinovjev. Mindhármukkal végzett","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A nagy csisztka Az ürügyet a népszerű leningrádi pártfőtitkár, Szergej Kirov 1934. december 1-jei meggyilkolása szolgáltatta. Kirovban sokan Sztálin lehetséges utódát látták. Az akkor rendezett pártkongresszuson három ellenszavazattal választották be a Központi Bizottságba, míg Sztálin ellen száznál is többen voksoltak. Ezért azt suttogták, hogy a merényletben benne volt a goromba grúz keze, a gyilkosságot pedig a nagy tisztogatás, a csisztka megkezdésére használta fel. A Németországgal való háborúra készülő Sztálin a belső ellenség, az ötödik hadoszlop megsemmisítésére is törekedett, és a gulágokba küldött emberek ingyen munkaerőként szolgáltak az erőltetett iparosításhoz. Csak két kérdés a trojkától: Téged ki, és te kiket? A belügyi népbiztosság (NKVD) teljhatalmat kapott a „nép ellenségeivel” való leszámolásra. Az NKVD, az ügyészség és a párt képviselőjéből álló háromtagú különbizottságok, az úgynevezett trojkák futószalagon, tárgyalás nélkül hozták az ítéleteket. A vádlottaknak csak két kérdést tettek fel: ki szervezte be őket, és ők kiket szerveztek be. Az általuk megnevezettek hamarosan szintén egy trojka előtt találták magukat. A letartóztatások kiterjedtek a társadalom minden rétegére, a pártapparátustól az állami szerveken, a hadseregen át a Kominternig, sőt magára a tisztogatást végző NKVD-re is. A „Kirov-áradatban” a kivégzések, kitelepítések mellett milliók kerültek a Gulágra. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"244410","attributes":{"alt":"Akit nem végeztek ki, az a gulágon pusztult el","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"397","title":"Akit nem végeztek ki, az a gulágon pusztult el","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]  Érted jöttünk, elvtárs! A megtorlásokat igazolandó, 1936-tól nagyszabású kirakatpereket rendeztek, főként a külföldi közvélemény befolyásolására. A vádlottak rendre beismerték, hogy összeesküvést szőttek a szovjet hatalom megdöntésére, Sztálin meggyilkolására, és külföldi kémszervezetek szolgálatába álltak.Az első nagy moszkvai kirakatper 1936. augusztusában kezdődött. A vádlottak padján az 1926-os „egyesült ellenzék”, avagy a vádirat szerint a „trockista-zinovjevista egyesült terrorista központ” 16 tagja ült, köztük olyan régi bolsevikok, mint Grigorij Zinovjev és Lev Kamenyev. Kettejüket rögtön a Kirov-gyilkosság után hosszú börtönre ítélték, de Sztálin utasítására ügyüket újra elővették. A vádlottak valamennyien elismerték bűnösségüket, ezután augusztus 24-én halálra ítélték, másnap kivégezték őket.A második nagy nyilvános tárgyalásra, a 17-ek perére 1937. január 23–30. között került sor. A „párhuzamos trockista központ” tagjai – többek között Karl Radek és Grigorij Pjatakov – közül 13 vádlottat ítéltek halálra. A harmadik nagy ügy, a 21-ek pere 1938. március 2-án kezdődött. A vád szerint a „jobboldali trockista blokk” ellenforradalmi összeesküvő tagjai terrorakciókkal akarták elérni a kapitalizmus restaurálását és a Szovjetunió feldarabolását, és március 13-án 19 vádlottat ítéltek halálra. A két fő vádlott, Nyikolaj Buharin, a „jobboldal” vezére és Alekszej Rikov, a népbiztosok tanácsának korábbi elnöke akkor már egy éve ült börtönben, az ügyüket megvitató Központi Bizottsági ülésről hurcolták őket. A kivégzett vezérkar Fél évvel korábban, 1937 júniusában a nyilvánosság kizárásával zajlott le a „tábornokper”, amelyben a Vörös Hadsereg nyolc magas rangú katonai vezetőjét, köztük Mihail Tuhacsevszkij marsallt ítélték halálra, a trockizmus vádját esetükben a németek javára végzett kémkedéssel és katonai összeesküvéssel toldották meg. A nagy tapasztalatú katonai vezetők hiánya aztán végzetesen megmutatkozott a Szovjetunió elleni 1941-es német támadás idején.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"244411","attributes":{"alt":"Ha a harmincas években éltek volna, nem ünnepelnék","author":"TASR/AP-felvétel","class":"media-image","height":"344","title":"Ha a harmincas években éltek volna, nem ünnepelnék","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A családtagokkal is végeztek A tisztogatások csak 1938-ban maradtak abba, addig becslések szerint 600 ezer–1,2 millió embert végeztek ki. A moszkvai perek a nyugati tudósítók szerint eljárásjogilag kifogástalanok voltak, a vádlottak vallomása hitelesnek tűnt, nem látszott rajtuk kínzás vagy gyógyszerek hatása. Valójában a letartóztatottakat verték, kínozták, hozzátartozóik életével zsarolták, kegyelmet ígértek nekik, majd a tárgyalás után, Sztálin adott szavát megszegve nemcsak őket, hanem családtagjaikat is kivégeztette.A nagy tisztogatást Nyikita Hruscsov pártfőtitkár ítélte el Sztálin halála után két évvel, 1956-ban, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán elmondott, Sztálin bűneit leleplező titkos beszédében. Ezután a moszkvai perek néhány vádlottját (így Tuhacsevszkijt és néhány alacsonyabb rangú pártfunkcionáriust) rehabilitálták, de Buharint, Zinovjevet és Kamenyevet csak 1988-ban mentették fel a vádak alól. Trockij esetében erre a Szovjetunió 1991. decemberi megszűnéséig sem került sor.