70 ezer euró lélektana

Sokkal többet tudunk Ján Kuciak újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová gyilkosairól, mint egy hete. Tudjuk, ki húzta meg a ravaszt, kik voltak a segítői és ki volt a közvetítő, aki felbérelte őket. Azt viszont még nem tudjuk, hogy ki volt a valódi megrendelő.

Tudjuk továbbá, hogy mennyi pénzt kaptak a gyilkosok az újságíró megöléséért – 70 ezer eurót. Ennyit ért valakinek Ján élete, ennyit szánt arra, hogy eltüntesse azt, aki gazdasági bűncselekményekről írt. Ennyit ért valakinek, hogy zavartalanul folytassa a bűnözést.

Mellékszál: valószínű, hogy Alena Zs., aki felbérelte az elkövetőket, lecsippentett magának is egy szép summát. A címlapokon megjelent összeg, a 70 ezer euró sokkolta a társadalmat: beáraztak egy életet, ennyi pénzért lehet ma megszabadulni egy olyan személytől, aki az igazságot keresi, aki azért dolgozik, hogy a gazemberek ne lopják tovább az állam pénzét. Ennyit ér egy újságíró élete, akit a munkája miatt öltek meg.

Ez a gyilkosság kellett ahhoz, hogy sokan észrevegyék, milyen állapotban van a társadalom szövete, amely már régen fölfeslett: nem működnek megfelelően a demokratikus intézmények, a hatalmon lévők visszaélnek a hatalmukkal, a morális válság mélyebb, mint azt feltételeztük. A gazdasági bűncselekmények elkövetői megmérgezték a társadalmat, tevékenységük kettős gyilkossághoz vezetett. Mérgező csápjaik tönkreteszik a környezetüket, rossz példát mutatnak a fiataloknak és megnehezítik azoknak a vállalkozóknak az életét, akik tisztességesek.

Egyre többször merül fel Marián Kočner neve az üggyel kapcsolatban, a legkülönfélébb kontextusokban. Már közvetlenül a gyilkosság után az egyik fő gyanúsított volt, mivel megfenyegette a fiatal oknyomozó újságírót. Most ismét hozzá vezetnek a szálak. Az ország botrányos ügyeinél rendre felbukkanó Kočner politikusokkal cimborált és üzletelt, politikusokat félemlített meg és zsarolt, luxuskocsiján olyan magabiztossággal cirkált és parkolt a fővárosban, mint a gazda a saját portáján.

Ezzel a rács mögött vartyogó szörnnyel több mint másfél évtizede smúzol a politikai elit egy része.

Az elmúlt hónapok után van egy nagy visszatérőnk, Robert Fico. Úgy tűnt, a tüntetések és a társadalmi nyomás meghátrálásra késztetik. Egyre gyűröttebben jelent meg a kamerák előtt, zavaros, önfelmentő és vádaskodó beszédeit sorosozással és összeesküvés-elméletekkel fűszerezte, amelyek még mélyebbre lökték „Szlovákia legsikeresebb projektjének”, a Smernek az elnökét. Tanácstalansága és zavarodottsága a jelek szerint a múlté. Egyre gyakrabban szerepel a régi magabiztossággal, ingyenebédet és egyéb juttatásokat ígér. Sajtótájékoztatót tart a Kuciak-gyilkosságról, melyen önkényesen, magyarázat nélkül kizárja, hogy az olasz maffiának köze lehetett a gyilkossághoz.

A történtek után talán tanultak annyit az állampolgárok, hogy a megbukott, kudarcot vallott Ficónak már nem hisznek, és nem teszik lehetővé, hogy valóban visszatérjen.