456 154

A pártok első reakciói leginkább arról az elmeállapotról árulkodnak, ami az efféle belterjes körökben uralkodik és mindennél jobban leleplezik azt a szellemi nyomort, amibe a szlovákiai magyar politika az elmúlt évtizedben süllyedt.

Meglehetősen épületes gondolat a pozitív eredményt egyetlen párt, akár a Híd, akár az MKP tevékenységének számlájára írni, de ugyanilyen szívderítő arról olvasni, hogy a címben szereplő számért a Fidesznek tartozunk köszönettel. Elképesztő látni, hogy egyesek tényleg bármiről képesek Orbán Viktor vagy a saját pártjuk politikájára asszociálni, és az így nyert következtetéseket azonnal helyezkedésre felhasználni.

A szlovákiai magyar politikai elit egy része nem habozott sikerként – lényegében a saját sikereként – értékelni a népszámlálás eredményét, de mi azért ne dőljünk be nekik, bármilyen lelkesen veregetik is a saját vállukat. Hogy tényleg ilyen jól jártunk-e, vagy csak mindenki fellélegzett, mert a csökkenés nem volt akkora, mint az előző népszámláláskor, azt majd a szakértők fogják megmondani. Biztos lehetett volna rosszabb, de valószínűleg jobb is. Jelenleg ugyanis (és ez volt a helyzet tavaly ilyenkor, a cenzus idején is) egy széthúzó, kicsinyes viták által megosztott közösség vagyunk, amit tökéletesen leképez a (nem létező) politikai képviseletünk is. Egy ilyen közegben lehet, hogy nem rossz ez az eredmény, de ezért a köszönet valószínűleg nem a politikusokat illeti.

Hanem téged, kedves olvasó, akiről ezek a zsenik megint teljesen megfeledkeztek. Te voltál az, aki vállaltad a magyar nemzetiséged, minden kétség és kavarás ellenére magyarul beszélsz és olvasol, és ha tudod, magyar iskolába járatod a gyermeked: minden előzetes várakozás ellenére itt vagy, és még nem léptél le a mesés nyugatra, vagy valahova máshova. Bármennyire is szerették volna néhányan kihasználni a népszámlálás okozta felhajtást, magukra irányítani a figyelmet, utolsó pillanatban változtatni a kérdéseken, most pedig a saját számlájukra írni az eredményt, ez soha nem erről szólt. Nem a magyarkodásról, nem a mellveregetésről, nem arról, hogy melyek a „legmagyarabb” települések, vagy hogy melyik párt büszkélkedhet a legtöbb magyarral a szavazótáborában.

Nem, ez rólunk szól, mindenkiről, aki itt él és élni fog. Vannak dolgok, amikért érdemes kiállni és ez ilyen. Örülök, hogy 456 154 ember számára ez nem volt kérdés.