Válaszúton – TEDx ifjúsági konferencia

Bár a témák rendkívül sokszínűek lehetnek, a TED talkokban közös, hogy a szónok a saját tapasztalatai által szeretné motiválni a nézőket.

A célt remekül összefoglalja jelszava: ideas worth spreading – ötletek/gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni. A TEDx-ek önálló, regionálisan szervezett rendezvények, amelyeket bárki megvalósíthat, akinek van ingyenes TED-engedélye.

Amikor igazgatónőnk megkérdezte, szeretne-e valaki részt venni a pozsonyi, fiataloknak szánt szeptember 11-i előadás-sorozaton, kisebb mérlegelés után, miért is ne alapon igent mondtam. Előfordult már, hogy megnéztem néhány TED talkot a YouTube-on, de csak eddig terjedtek róla az ismereteim. Nem ismertem az előadókat, nem is voltam soha hasonló eseményen. Szégyenszemre még az idei TEDx Youth Bratislava mottója, a „na vážkach” sem jött át elsőre, nem ismertem az idiómát, azon agyaltam, vajon mi köze a szitakötőknek az egészhez. Amikor a kontextusból végre megértettem, mit takar, akkor döbbentem rá, mennyire aktuális téma ez nemcsak nekem, de talán minden fiatalnak.

Ahogy az a megnyitón elhangzott, az életben számtalanszor vagyunk válaszúton, ingadozunk két döntés között, legyen a dilemma olyan jelentéktelen, hogy mit együnk reggelire, vagy olyan meghatározó, mint a pályaválasztás. Az előadások zöme ehhez a témához kapcsolódott, bámulatosan sokféle módon, számos olyan személyt „ismertem meg”, akinek a munkásságát érdemes követni.

Monika Dančová az élő példa arra, hogy ha van energiánk és lelkesedésünk, rengeteg minden lehetünk egyszerre, nem kötelező egyfajta életutat, foglalkozást választani, hiába sulykolják ezt kiskorunktól belénk. Dominika Žiaková minimális kínaitudással érkezett a középiskola után a teljesen ismeretlen Tajvanba, és elképesztő szorgalmának és kitartásának köszönhetően elvégezte az ország legjobb egyetemét, míg az orvospár Ľuba Lapšanská és Tomáš Smejkal otthagyta munkáját, amely kiteljesedés helyett csupán kiégést hozott számukra, és nekivágtak Dél-Amerikának – biciklivel. Tina Minor illusztrátor, egykori megrögzött maximalista elmesélte, hogyan tanult meg együtt élni a hibákkal, Ema Müller pedig megosztotta velünk, miképp jutott túl az önmarcangoláson és vált belőle magabiztos, önmagával harmóniában lévő ember, aki nők ezreinek ad erőt Témy Emy nevű podcastjében. Azt mondta, mindig észben kell tartani, hogy ha most nehéz is, ez az állapot nem tart örökké, hiszen az, hogy éppen mennyire érezzük magunkat jól a bőrünkben, ciklikusan változik.

Egy másik rendkívül sikeres és hiánypótló podcast, a Sexuálna výchova (Szexuális nevelés) megálmodói, Valéria Frázová és Michaela Chrkavá friss közvélemény-kutatásuk adataira támaszkodva beszéltek arról, hogy sajnos még mindig milyen sok ember érzi úgy, feltétlenül igent kell mondania a szexre – és mennyi embernek nincs is lehetősége megtagadni a beleegyezését, vagy ha megteszi, nem tartják tiszteletben.

Ondrej Kubík kriminálpszichológus megismertette a hallgatóságot az elítéltek által alkalmazott hazudási technikákkal, Filippo Polizzy marketingszakember egy teljesen új szemszögből közelítette meg a személyre szabott internetes reklámok világát, Eduard Batmendijn a jelszóink biztonságos tárolásához szolgált tanácsokkal, Martin Plesch fizikus pedig a tudós munkájának előnyeit és hátrányait elemezte. A „talkok” sorozatát két fiatal művész, Tamara Kramar és Zara Prágerová koncertje, illetve a Visual Q Studios hangeffektusokhoz (mozgó)képeket társító kisfilmjei gazdagították.

A TEDx Youth Bratislava nemcsak fiataloknak szóló rendezvény, hanem ők is szervezik. Igazán minden elismerésem azoknak az egyetemistáknak, középiskolásoknak, akiknek a tanulás mellett sikerült egy ilyen színvonalas és gördülékeny konferenciát összehozniuk. Nem rohantunk, mégsem voltak nagy időbeli csúszások, a bakikat kínos feszengés helyett nevetés kísérte, volt idő felfrissülni, egyszóval, az egész nap laza, oldott hangulatban telt, ami nagyban hozzájárult a koncentrációképességünk élénken tartásához. Ha ez nem lenne elég, az étkezésnél figyeltek arra is, hogy a vegetáriánusok és vegánok se szenvedjenek hiányt, továbbá lebomló evőeszközökkel étkeztünk lebomló anyagból készült tányérokból, a szemetet szelektív hulladékgyűjtőkbe tettük.

Azt tapasztalom, a szlovákiai magyar fiatalok körében nem igazán közismert a TED, az meg kiváltképp nem, hogy minden évben megrendezik az ifjúsági konferenciát Pozsonyban, tehát ezzel a cikkel az a célom, hogy ösztönözzelek benneteket, tegyetek egy próbát ti is, mert ez fantasztikus lehetőség. Természetesen arra hiába várunk, hogy hazamegyünk, és bumm, az egész életünk egy csapásra megváltozik, nemcsak idő kell hozzá, hanem az is, hogy mi is akarjuk és tegyünk érte. De engem, úgy érzem, egy lépéssel közelebb vitt ahhoz, hogy merjem megvalósítani az elképzeléseim, és határozottabban döntsek. És hogy ezen kívül még mit adott? Megerősített abban, hogy mindenki útja és igényei mások, és egyfajta békés hovatartozás-érzéssel töltött el, hogy bár mi, a konferencián részt vevők első ránézésre csak egy csapat idegen vagyunk, mégis van bennünk valami közös, hogy rengeteg más fiatal van, akit hasonló dolgok foglalkoztatnak, mint engem.

Ahogy Dominika Žiaková mondta, a kínai nyelvtanban úgy fejezik ki a múltat, mint ami előttünk van, a jövőt pedig, mint ami mögöttünk. Hiszen egyedül a múlt biztos, nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Hiába erőlködünk, jóslásra egyikünk sem képes, tehát nem marad más, mint remélni, hogy az elhatározásunk helyes, és elfogadni annak következményeit. Rá kell bíznunk magunkat a bizonytalanra – még ha ez kicsit paradoxonnak hangzik is.

Benyovszky Adél,
IV. A, Pázmány Péter Gimnázium,
Érsekújvár