Választási abszurditások

De akkor is, a nép választotta őket, és a demokrácia elsősorban a választók akaratának tiszteletben tartásáról szól. Ezért nem értem, hogy a lakosság egyik része miért fél hisztérikusan a jövőtől, a másik táborban pedig bizonyos diadalmas eufória uralkodik. Valójában egy kicsit mégis átérzem a kialakult hangulatot. A felkorbácsolt érzelmek a politikusaink befolyásának és képességeinek túlbecsülésében is gyökereznek. A választás előtti ígéretek, az olyan üzenetek, hogy „menjetek el szavazni, ne hagyjátok, hogy mások döntsenek helyettetek” és hasonló szlogenek csak hozzájárulnak ahhoz az általános hithez, hogy a szavazóurnáknál mintegy varázsütésre ugrásszerűen előbbre tudjuk vinni Szlovákiát. Ez nem így van. Megfeledkezünk arról, hogy mi egy kis ország vagyunk, amely átadta döntési jogköreinek egy részét a nemzetek feletti intézményeknek, ami egyébként egyáltalán nem volt rossz lépés. Ráadásul egy összekapcsolt, globalizált világban élünk, és gazdaságunk érzékenyen reagál minden külföldi fejleményre.

Vegyük például az államháztartás stabilizálására vagy a szegénység elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket. Ha Németországban, a legfontosabb kereskedelmi partnerünknél recesszió van, akkor bármely kormány sikerének esélyei jelentősen csökkennek, bármit tesz is.

Ugyanez érvényes a külpolitika területén is. „Az Európai Unióban érvényesített magabiztos szlovák hangról” vagy „az Ukrajnának nyújtott segítségünk fontosságáról” hangoztatott szólamok alaptalan büszkeségből fakadnak. Meggyőződésem, hogy ha még augusztusban egy csomagban felajánlották volna Brüsszelnek és Kijevnek, hogy hagyják, hogy Szlovákiában és a stratégiailag sokkal fontosabb Lengyelországban úgy alakuljanak a választások, ahogyan alakultak, tíz ujjal kaptak volna utána.

Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen mindegy, ki kormányozza az országot. Még mindig van bőven esély bizonyos reformokra, fejlesztési projektekre, különböző társadalmi – köztük bizonyos gazdasági csoportok – megsegítésére is. És persze elég sok lehetőség van arra is, hogy az egészet teljesen elszúrjuk. Mert négy év viszonylag rövid idő ahhoz, hogy jelentős pozitív változásokat érjünk el az országban. De nagyon sok mindent el lehet rontani. Elég csak egy parányi tapintatlanság, felelőtlenség, kapzsiság, hozzá nem értés, makacsság vagy büszkeség, és hirtelen minden összeomolhat. De még az sem biztos, hogy ez olyan nagy tragédia lenne, hiszen majd megint lesznek választások. A demokráciában ez már csak így megy.

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese