Tátrai hétvége, hegymászással

GAJDOS EMESE

A szálláskeresés nem jelentett nagy erőfeszítést, mivel autómentes és alacsony költségvetésű túrára készültünk, így a tátracsorbai kemping ideális szálláshelynek bizonyult. Egy gyors levélváltás után azt is sikerült egyeztetni, hogy a lefoglalt 4 fős faházba öten is beköltözhetünk, ráadásul a kemping 10 perc sétára található a tátracsorbai vasútállomástól. A szinte óránként induló fogaskerekű vonattal könynyen megközelíthető a Csorba-tó, ahonnan több túraútvonal indul a hegyek felé.

Augusztus ideális időpont a magashegyi túrázásra, ez a hétvége pedig tökéletes választásnak bizonyult a ragyogó napsütés miatt, így minden adott volt, hogy próbára tegyük magunkat a hegység egyik legkeletibb csúcsára vezető úton. A Csorba-tótól induló piros jelzésen haladva több patakot is kereszteztünk, míg a legkülönbözőbb színű virágokkal övezett ösvényen elértük az 1447 méteres magasságban található kis tavat, a Jamské plesót. Innen indul a Kriváňra vezető, folyamatosan emelkedő útvonal, amelyen haladva a táblák szerint 2 óra 45 perc alatt elérhető a csúcs. Kis csapatunk fotós szünetek és erőgyűjtő pihenők beiktatásával a jelzettnél két órával hosszabb idő alatt ért fel a csúcsra. A felfelé vezető, kisebb és nagyobb kövekkel kirakott ösvényen szombati csúcsforgalomba keveredtünk, úgy tűnt, hogy számos lengyel, cseh és helyi turista is ezt a napot választotta a csúcstámadáshoz. Már az utolsó szakaszhoz érve szinte belvárosi formalommal szembesültünk. A zöld jelzésű ösvényre térve már egy hatalmas, áthatolhatatlannak tűnő kőhalom tornyosult fölénk, ahol csak az előttünk haladók hosszú sora jelezte a kanyargó útvonalat. Ekkor vette kezdetét a nagy mászás, mikor már kapaszkodva egyensúlyoztunk bizonyos szakaszokon és lavíroztunk az előttünk haladó és nyakunkban lihegő túrázók között.

A 2334 méteres Kis Kriván elérése előtt jutalomként tárult elénk a hihetetlen kék árnyalatokban pompázó és meseszép hegycsúcsok közé beékelődött tengerszem. Ez a látvány feledtette a sajgó tagjaink okozta kellemetlenségeket és az előttünk álló kőakadályok leküzdése sem tűnt lehetetlen feladatnak ebben a pillanatban. A hegycsúcsra vezető utolsó szakaszt köveken hasalva, sziklától szikláig kapaszkodva tettük meg, míg végül feltornáztuk magunkat a kettős kereszttel jelzett oromra. Abban a pillanatban a hideg szélre és az éhségre sem panaszkodott senki, szótlanul csodáltuk a körülöttünk tornyosuló csúcsokat és a felhők között átszűrődő napsugarakat. A lefelé vezető út első szakaszát csak óvatosan előre araszolva és nadrágfékkel lehetett megtenni, de mindez már nem tűnt annyira nehéznek, miután legyőztük a nagy hegyet. Ezt követően pedig nem maradt más hátra, mint a hegy lábánál elfogyasztani a jól megérdemelt vacsorát.

Aki tehát csaknem 2500 méter magasból szeretné megcsodálni a Magas-Tátra hegyeit, vonulatát, az jó, ha még e hónapban vagy legkésőbb szeptemberben nekivág a túrának, hiszen csak ezekben a hónapokban alkalmas az időjárás egy ilyen túrára, ezt követően már csak az edzettebbek merészkednek fel a csúcsra. De aki csak kisebb túrával szeretné eltölteni a hétvégét, annak sem kell mást tennie, mint kiteríteni a turisztikai térképet, és kiválasztani azt az útvonalat, amely a leginkább megfelel erőnlétének.