Tajvan: A bátorságot mindig jutalmazzák

Tajvan egy sokszínű szigetország Kelet-Ázsiában. Az archeológiai kutatások szerint már ötvenezer évvel ezelőtt is éltek itt emberek a Changbin kultúrában. A mostani lakosok ősei hatezer évvel ezelőtt hajóztak be dél-kelet Kínából, majd hagyták el a szigetet. Ők lettek az ausztronézek ősei. Az európaiak 1544-ben írtak róla először, és Ilha Formozának nevezték el, ami gyönyörű szigetet jelent. 1771. augusztus 26-án Benyovszky Móric szállt partra, és töltötte idejét a sziget megismerésével.

101 torony

Tajvan fő nevezetessége a 101 torony, ami rövid ideig a világ legmagasabb tornya volt, mára lecsúszott a tizedik helyre, maga elé engedve többek között a Burj Khalifát Dubaiban. A torony mintha völgyben lenne, a város sok pontjáról nem látni, majd pár lépés megtétele után a semmiből bukkan elő valamelyik épület mögül. A torony érdekessége a kilengés csillapító, egy hatalmas arany színű gömb, szaknyelven „hangolható tömegszabályozó rendszer”. 725 tonnás súlya, a torony 88. emeletén látható. A lift 27 másodperc alatt visz föl a 325 méter magasan elhelyezkedő kilátóhoz, ahol  egy igazi időutazásban lehet részünk, egy Chang Kai-sek kiállításon, aki Tajvan legikonikusabb vezetője volt 1945-től 1979-ben bekövetkezett haláláig.

Nemzeti Csang Kaj-sek Emlékcsarnok

Tajvan másik monumentális látványossága a volt elnök tiszteletére emelt mauzóleum. A csupán  turistalátványosságnak előadott őrségváltás óránként látható az épület hatalmas termében. A szemrebbenés nélkül és megkoreografáltan menetelő katonák különleges kulturális élményt nyújtanak. A hatalmas udvaron tajcsiző helyiek, árnyékot adó ciprusfák, a háttérben pedig figyelmeztetően a 101 torony két elhaladó felhő között bukkan fel pár másodpercre.

Taroko Nemzeti Park

Vonattal könnyed, és egyszerű a közlekedés Tajvanon.  Célszerű  Xincheng településre érkezni, ami Hualien elővárosa a Taroko Nemzeti Park lábánál, az óceán partján.

A kilencvenkét hektár kiterjedésű nemzeti park, az ataya törzs eldugott faluinak ad otthont. Háromezer méternél magasabb csúcsai, a zabolátlan Liwu folyó teljes hosszában a szurdok mélyén, a Xinchenget és Wulingot összekötő kiépített útvonala tökéletes helyszín túrázáshoz. A parkban 302 fajta pillangó, 152 madárfaj, 35 fajta hüllő, 46 féle emlős, beleértve a fekete medvét és a makákót található.

A Xiaozhuilu Trail egy nagyon rövid, valamivel több mint fél kilométer hosszú, húsz perces séta a bejáratnál található első szakasz, ami rácsatlakozik körülbelül hatszáz méter múlva a Shakadang túraútvonalra. A figyelmeztető táblák már itt jelzik az élővilág természetes környezetét, vagyis hogy nem mi vagyunk otthon.

A cikk a kép után folytatódik!

A bejárattól balra egy hajtűkanyaros főút mellett, az alagút fala mentén, a bal oldalon egy kis átjáró visz a Shakadang Trail-re. A mesterségesen kivájt sziklahasadékban kialakított teraszos járda, a korláttal védett folyómeder mellett húzódó utacska, a miniatűr kis erkélyes kiugrók, a színes, simára csiszolt kövek, virágok, ezer színben és formában ívelő hidak magával ragadnak.

A Liwu folyó a háromezer méteres Qilai, Hehuan, és Nanhu csúcsokról zúdul alá nagy sebességgel, kacskaringózva a szurdok hosszú medrében, begyűjtve az útba eső folyók, vízesések és források vízét. Hatalmas erők dolgoznak a földben. A tektonikus lemezek ficánkolása felgyűri, egymáshoz nyomja, rajzolja, karcolja a sziklákat akár több kilométer hosszan, ahogyan az eurázsiai és a filippin lemezek találkozásánál az energiák éppen nekifeszülnek. Igazi művészi alkotások a köveken kirajzolódó „grafitik”.

Pudu, a piros híd köti össze a parkot a Xiande buddhista templommal. Itt található a világon a legmagasabban fekvő Ksitigarbha bodhiszatva szobra, aki megfogadta, hogy addig nem éri el a buddhaságot, amíg minden lélek ki nem szabadul a pokolból.  

Alatta két folyó, a Tacijili és a Dasha találkozásából a Liwu, az élet vize folyik tovább.

Az első harmad lépcsőzés után, a szintén tűzpiros Tianfeng pagoda emelkedik ki a zöld fák lombkoronája közül.

Továbbmenve, először a napkereszt, ismertebb nevén horogkereszt szimbólumára figyelhetünk föl, a templom első épületén körös körül díszíti a teraszok  korlátjának külső falát mindkét szinten. Jelentése Indiában jó szerencse, Kínában pedig a halhatatlanságot szimbolizálta, a magyar népművészetben tekerőlevél néven volt ismert. A négy szár jelenti a négy őselemet, a közepe pedig az ötödik elem, ami az egészet működteti. Ha gyorsan forgatjuk, akkor kör lesz belőle.

Nan’ao-n egy igazi tengerparti ékszerdoboz, fekete homokos tengerparttal a keleti részen, sötétzöldben burjánzó hegyekkel a nyugati oldalán. Az Atayal törzs körülbelül 250 évvel ezelőtt telepedett meg itt, és virágoztatta a környéket a Qing dinasztia uralkodása alatt (1683-1885). Az öt éves japán inváziót követően 1910-ig tajvaniak kezdtek el gazdálkodni a környéken. Napjainkban az atayal törzs jelenléte még mindig erős, és még sokan élnek hagyományosan vadászatból (őzekre és vaddisznókra).

Jiaoxi két nevezetessége a Wufengqi Vízesés, és a  Paoma Historic Trail. A Tangweigou Hot Spring Park pedig a város közepén halas lábpedikűrt kínál, ahol az apró kis halacskák lerágják a felesleges bőrt a megfáradt vándor lábáról.

Fulongban minden év júliusában három-öt napos rockfesztivált rendeznek, a tengerpartja nagyon kedvelt, van fizetős és ingyenes része, ahol a Shuangshi folyó belefolyik az óceánba.  Mindegy melyiket fedezzük fel, ajánlott a vízi sportokat kipróbálni. A kerékpárosok itt is találnak biciklis útvonalakat, amiket érdemes bejárni. 

Houtong állomáson van egy macskafalu. A bányászváros lakói a sok patkány miatt kezdtek négylábú kedvenceket tartani, majd a bányák bezárása után sokan elhagyták a települést, a cicákat magukra hagyva. Állatvédők és macska imádók megszervezték az állatok védelmét, meghívták a sajtót, és egy új imázst építettek a város köré, hasonlóan a japán macska szigethez (Tashirodzsima), tematikus üzletekkel, kávézókkal, és a vonatsínek fölött átívelő híddal, amit a macskák biztonságos átkelése miatt építettek. Kutyákat ajánlatos otthon hagyni.

Jinguashi

Jinguashi bányászváros Tajpejtől körülbelül egy órányira, keletre helyezkedik el.

Az 1930-as években a Japánok által felvirágoztatott több szintű épületek az aranybányászatot szolgálták, ezért a neve sokáig „Little Shanghai” volt, majd a hegy oldalába épített épületek börtönként működtek a második világháború után. Most szellemváros az óriási monstrum, évek múlva talán a világ egyik fennmaradt csodájának kiáltják ki, évtizedek-évszázadok után pedig olyan lesz, mint Olaszországban a Vanvitelli vízvezeték, vagy Rómában a Colosseum.

Tajvan ezen része a mai napig bővelkedik aranyban. A különböző eljárások során rengeteg toxikus anyag került a földbe, a vízesés sárgára festi a kövezetet, és az óceánban itt tilos horgászni. A víz kétszínűsége miatt, amit különböző ásványi elemek, fémek kémiai hatása okoz a part közelében, Yin Yang tengernek hívják az öblöt.  Az óceáni áramlatok már a parton is kifejtik hatásukat, ezért nem éppen strandolásra alkalmasak Tajvan vízpartjai. Annál több tó van a szigeten, amiben a helyiek szívesen pancsolnak.

A bányászváros csővezetéke a hegy tizenhárom emeletnyi magasságából vonul egészen az óceánig. A csövek átmérője két méter. Belül  kis nyomtávolságú síneken szállították vagonokban a kikötőig az aranyat, később pedig a rezet. A csővonulat töredezett, a földrengések okozta károk maradványai. Mivel Tajvan a Csendes-óceáni „tűzgyűrűn” helyezkedik el, a geológiai mozgások folyamatosan alakítják a szigetet. Jelenleg kettőszázhatvan a 3000 méternél magasabb hegyek száma.

Az ázsiai kultúra bővelkedik hagyományokban. Pingxiben megtanulhatunk szerencsehozó lámpást készíteni, megízlelhetjük az ázsiai konyha helyi változatát, bevásárolhatunk éjszakai piacokon, és négy vallásnak szentelhetjük szabadidőnket. Tajvan egy sokszínű, modern, hagyományokban gazdag ország. A járványhelyzet egy időre lezárta előlünk kaputi, viszont erősen bakancslistás, ha valami nagyon különlegesre vágyunk.