Rio de Janeiro mindenkit magával ragad

Először felvonóval felmehetünk a Cukorsüveg-hegyre, ahol valaki egyszer ezt írta: „Rióba jöttem meghalni, amikor ezt megláttam, úgy döntöttem, élni akarok.” A hegy tetején mindenki megérti, miért írta ezt a szerző. Maracana, Sambodrom és Rio új központja. Ipanema-, Flamengo- és Botafogo-part. Felmenni fogaskerekű vonattal a világ új csodáinak egyikére, azaz a Corcovadora. Honnan tárul elénk szebb kilátás Rio városára? Vagy említhetnénk a Santa Tereza bohém negyed történelmi villamosát. Egy kis szerencsével egy focimeccsre is beülhetünk a híres Maracana stadionba. Riót látni kell!

Egy varázserejű város

Kevés hely van a világon, amely ilyen mágikus erőt hordoz magában. Ha kiejtjük a nevét, szinte halljuk az Atlanti-óceán hullámverését, és magunkba szívjuk a világ egyik legszebb, ha nem a legszebb városának illatát. Az istenek városa – ahogy ezt a brazil várost nevezik – azonnal elvarázsol mindenkit, már akkor is, amikor még csak a repülőből látjuk és akkor is, amikor az utcáit járva fokozatosan feltárul előttünk és akkor is, amikor megérkezünk a városba. Előbb éles kanyarok a hegyvidékes országban, majd megpillantjuk az Atlanti-óceánt, utána a Corcovadót, a híres Krisztus-szoborral, a híres, több kilométeren át húzódó elővárosokkal, a Cukorsüveg-hegy varázslatos sziluettjével, a Nietroi városba vezető, a tenger felett 17 kilométer hosszan húzódó híddal és a partokkal, melynek nevei már önmagukban is varázslatosan hangzanak: Flamengo, Botafogo, Copacabana…

Ha kimegyünk Rio partjaira, akár a kicsit sznob Ipanemára vagy a híres Copacabanára, a helyiek ránk fognak csodálkozni. Nem értjük, honnan tudják ők, hogy „gringók” vagyunk, kezünkben a kamerával, akik egyelőre csak félve nézzük a partot, a környéket, a végtelen óceánt. De néhány nap múlva mi is megértjük, amikor már felvesszük a város és a part ritmusát, amikor a parton kortyolgatjuk a híres helyi koktélt, a caipirinhát, ekkor már mi is részeivé válunk a városnak, az új turisták számunkra is furának tűnnek...

Szavak helyett

Nagyon nehéz szavakba önteni, mitől ilyen varázslatos Rio de Janeiro. A városnak hihetetlen fekvése van, az egyik oldalról a Serrada Mantiqueira-hegy láncolata, a másik oldalról az Atlanti-óceán ölelése, bár ez a kijelentés csak egy száraz ténynek tűnik azzal szemben, amit a helyszínen átélünk. Rio de Janeiro energiával teli város és mindegy, melyik részén tartózkodunk éppen. Mindegy, hogy a helyi villamoson ülünk a Santa Tereza negyedben vagy a Rio modern építészetének remekében, a városi katedrálisban gyönyörködünk. Kortyolgathatjuk a finom eperlevet, küzdhetünk az Atlanti-óceán hullámaival. Minden egyes percben az az érzésünk, hogy egy lüktető, élettel teli városban vagyunk, ahonnan nem akarunk hazamenni.

Rio de Janeirót a portugálok alapították, amikor 1502-ben a Guanabara-öbölbe érkezett Gaspar de Lamois porugál felfedező, aki akkor azt hitte, hogy a tengeri öböl egy folyó kiszélesedése, ezért elnevezte Januári-folyónak – Rio de Janeiro, azóta a város több korszakot megélt, egy időben a franciák birtokolták, a 19. század elején Portugália fővárosa volt, amikor VI. Joao király Brazíliába menekült Napóleon elől és Rióból kormányzott, majd ide helyezte át az ország fővárosát. Brazília függetlenségének 1822-es kikiáltása után ez a város lett a Brazil Királyság fővárosa. 1889. november 16-án itt kiáltották ki a köztársaságot, melynek fővárosa Rio maradt egészen 1961-ig, amikor a cseh származású elnök, Juscelino Kubitchek Brazília belső területére helyezte a fővárost, ezzel is tudtára adva a világnak, hogy lezárult az ország gyarmati korszaka. Rio de Janeiro ma már nem az ország fővárosa, sőt nem is a legnagyobb város, ez a pozíciót a közelmúltban Sao Paulo vette át. Azonban mind a mai napig itt található a legtöbb cég székhelye, ez az a város, amely Dél-Amerika legnagyobb országába vonzza a turistákat.

A bűnös város

Rio de Janeiro ismert a bűnözéséről is. Amikor New Yorkba érkezünk, a Szabadság-szoborról olvasunk, Párizsban az Eiffel-tornyot keressük, Rióban viszont az órát a zsebünkbe dugjuk, a pénzt pedig jól elrejtjük. A város rossz hírével talán csak a dél-afrikai Johannesburg vetekszik, éppen ezért a turista az első nap a szállodai szobában érzi magát a legnagyobb biztonságban. Este csak akkor megy ki, amikor vacsorázni szeretne az egyik remek currascari étteremben, ahol a pincérek egyenesen a tányérra teszik a finomabbnál finomabb falatokat, és addig hordják az újabb adagokat, amíg el nem küldjük őket az asztalunktól. Rio de Janeiro mindenki számára veszélyes, aki nem készül fel a vészhelyzetekre, de ha tisztában vagyunk azzal, mit lehet és mit nem, akkor Rio semmivel sem veszélyesebb, mint Szlovákia néhány városának egyes utcái.

Mit ne hagyjunk ki?

Az isteni partokat, amelyek körbeveszik a várost, hihetetlen fényképek készíthetők innen, igaz általában két parton fürdenek a turisták – az Ipanema- és a Copacabana-parton. A turisták többsége az idejét a Copacabanán tölti, mivel itt található a szállodák többsége. Az Ipanema negyedben inkább a helyiek laknak, itt találjuk a leggazdagabb brazilok villáit is. Copacabana homokos partján szépen kisportolt testeket, fiatal focistákat és mogyoróárusokat látunk, Ipanemát a szörfösök kedvelik, és itt divatbemutatót is láthatunk, az itt strandolók ugyanis a legutóbbi divat szerint öltöznek. Tudta, hogy a híres tangabugyit a nők először Rio partjain merték felvenni?

A várost számos hegy veszi körül, igaz csak kettőnek van neve, de ezt a kettőt mindenki ismeri, ez a Cukorsüveg-hegy és a Corcovado. A Cukorsüveg-hegy neve, ahogyan a város neve, tévedésből született. Pau da Acuqua, Hegyes-hegy, így hívták a helyi indiánok. Amikor ide érkeztek a portugálok, akkor ez a szó úgy hangzott számukra, mint Pau de Azucar – Cukorsüveg-hegy, és ez lett annak a hegynek a neve, amely turisták millióit vonzza a városba. Már csaknem száz éve felvonóval is feljuthatunk a hegy tetejére és ez mindenkinek, aki először jár a városban, kötelező túra. A 704 méter magas Corcovado a legmagasabb hegy a városban, 1931-től a hegyet még híresebbé tette a 30 méter magas Krisztus-szobor, amelyet azért emeltek, hogy megszabadítsa a várost és az országot a gonosztól – legalábbis ezt mondta Leme püspök az átadási ünnepségen.

És ez csak egy rövid ízelítő volt abból, ami a turistákra vár ebben a hihetetlen brazil metropolisban. Kezdhetünk csomagolni…