Mit együnk, ha Amerikában járunk?

FELDOLGOZÁS

Nem zörög persze a haraszt, ha a szél nem fújja – nyilván az amerikai konyha nem a Föld legegészségesebbike, és nem is korszakalkotóan újszerű. Az amerikai élelmiszeripar ontja magából a különféle tartósítószereket, kész- és félkésztermékeket, így nem csoda, ha sok helyen egyáltalán nem találkozunk friss nyersanyagokkal.

Szerencsére a mesterségesen előállított adalékanyagok mellett – mivel az egészségtudatos táplálkozás egyre többeknek fontos a tengerentúlon is – az organikus termékek is egyre népszerűbbek. Az országra jellemző az árubőség, így a zöldségek és gyümölcsökhöz hasonlóan egyre több helyen találkozhatunk ezek „bio” változataival is. Igen nagy népszerűségnek örvendnek a grillezett húsok, a saláták és a különböző gyümölcskészítmények – egy kis odafigyeléssel még az is előfordulhat, hogy egészséges ételek kerülnek amerikai tányérunkra.

Hogy is zajlik egy tipikus amerikai napja, ha az étkezésről van szó? A reggeli rendkívül gazdag. Sokszor tartalmaz tojást (eggs), bacont vagy kolbászt (sausages), vajas vagy lekváros piritóst (toast with butter or jam), juharszirupos amerikai típusú palacsintát (pancakes with maple syrup), kukoricapelyhet (cornflakes) vagy más müzliféleséget (muesli), de akár muffint vagy fánkot (doughnut/donut) is. Teát (tea), rendkívül híg kávét (coffee) vagy dzsúzt (juice) isznak mellé. A kávét az igazi rajongóknak nem ajánljuk, mert az nem más, mint egy forró barna lötty. Ha igazi presszóra vágyik az ember, akkor azt a gyorskávézókban találja meg (pl. Starbucks), itt az „espresso dopio” nevű kávé a nyerő.

Az ebéd a legjelentéktelenebb fogás, mely gyakran csupán szendvicset, hot-dogot vagy hamburgert jelent. E két utóbbi igazi amerikai eledel. A hot-dog eredete nem teljesen tisztázott, az biztos, hogy valamikor a XIX. század végén született, amikor a forró frankfurti virslit kiflibe tették, nehogy megégesse a vásárló közönség kezét. A hamburger szintén a XIX. század végén indult hódító útjára – ekkor kényszerült Frank és Charles Menches, kifogyván a kolbászból, marhahúsból némi fűszerrel feljavítva húspogácsát készíteni, hogy legyen mit tenniük az általuk kínált szendvicsbe a New York-i Hamburgban tartott vásáron. Ha Amerikában jár, és hamburgert enne, felejtse el a hazánkban is oly népszerű gyorséttermeket. Ott a jobb helyeken pincér hozza a hamburgert, melyben valóban friss zöldségek kerülnek, és az íze is feledhetetlen.

A vacsora a főétkezés, melyen a leves, sőt a hideg vagy meleg előételek sem ritkák. Főételként gyakran szolgálnak fel halat vagy mártásban párolt húst, desszertként pedig rendkívül édes gyümölcsös süteményeket – úgynevezett pie-okat –, pohárkrémeket, pudingokat vagy fagylaltot fogyasztanak. Rendkívül népszerű amerikai édesség a brownie, mely rendszerint csokoládés, gyakran különböző magokkal gazdagított kevert tésztát jelent. Az amerikai konyha csakúgy, mint az egész amerikai kultúra, igazi olvasztótégely: elsősorban a bennszülött indiánok, a fekete afrikaiak és a bevándorló európaiak főzési szokásait egyesíti magában. Hatalmas országról lévén szó, egységes amerikai konyháról nem, de tipikus régiós ízekről beszélhetünk. Bizonyos területeken szinte érintetlenül megőrződtek a bevándorlók jellegzetes receptúrái, míg máshol egyfajta fúziós konyhát kialakítva keveredtek egymással az együtt élő népek gasztronómiai hagyományai.

Virginiában elsősorban az angolok, Pennsylvaniában a németek, Minnesotában a skandinávok, Michiganben a hollandok, Lousianaban a franciák, a déli államokban pedig az afroamerikaiak tradicionális fogásai a számítanak hagyományosnak. Az egykor rabszolgasorban élő feketék kedvelt fogásai voltak az olcsó hozzávalókból, fűszeres szószokkal elkészített ételek, mint például a csirkeszárny (chicken wings) vagy a sertésborda (spareribs), melyek aztán országszerte népszerűvé váltak. Természetesen bizonyos népek tipikus ételei új értelmezést nyertek az Újvilágban: az olasz, eredetileg vékony tésztás pizzának például hamar életre kelt a serpenyőben sült, vastagabb kiadású testvére. A fúziós konyhára remek példa a spanyol és a mexikói étkezési szokások keveredéséből született tex-mex, melyet a mexikóinál kevésbé csípős ízek jellemeznek. A kaliforniai konyha a halakat, a tenger gyümölcseit és a zöldségeket egyaránt kedvelő mediterrán és ázsiai térség gasztronómiai hagyományainak keveredéséből született meg. A francia és spanyol telepesek, illetve az afrikai és karibi népek étkezési szokásai a kreol konyhában egyesültek.

Aki tehát az Amerikai Egyesült Államokba utazik, készüljön fel az ízek kavalkádjára. Az édes reggeli, a zsíros ételek, és a „kofinak” nevezett forró barna víz folyamatos fogyasztása után szinte megváltás lesz a hazatéréskor felszolgált finom hazai reggeli, a bőséges ebéd és vacsora. (tl, szl)