Madagaszkár, egy varázslatos egzotikum

AJÁNLÓ

Csak itt látni több mint 70 fajta makimajmot, itt él a világ legnagyobb és legkisebb kaméleonja és más különleges állat- és növényfajok sokasága, melyek 80%-a csak itt őshonos. A Földünkön található fajok 5%-a csak itt található meg. Lakói nem kevésbé különlegesek. Őseik az indonéz szigetvilágból érkeztek, majd kelet-afrikai bevándorlókkal keveredve hozták létre a sziget mai lakosságát. A történelem folyamán aztán az európai kalózok közül sokan választották támaszpontjukul Madagaszkárt, így a tengeri rablók génjeit ma is sok félvér helybeli őrzi. Később rövid brit, majd nem utolsósorban a magyar Benyovszky Móricnak köszönhetően hosszabb francia gyarmati uralom tette még változatosabbá a sziget kultúráját. Itt olyan nyelven beszélnek, amelynek több gyökere van Délkelet-Ázsiában, mint az afrikai kontinensen. A kultúrát az európai hatás mellett áthatja a tabu és a mágia, a természetfeletti attribútumok. Udvarias és barátságos emberek, kalózmesék, hajóroncsok, egyedülálló konyha, a világ talán leghosszabb helységnevei, magas hegyek, áthatolhatatlan dzsungelek, vízesések, barlangok, fehér homokos tengerpartok – mindez csak töredéke azoknak a tájaknak, látnivalóknak, élményeknek, melyek Madagaszkár szigetén várják az utazót. Lemurok, kaméleonok, semmihez sem hasonlítható állat- és növényfajok, fehér homokos tengerpartok pálmákkal, felejthetetlen tengeri élővilággal.

Útban dél felé

Dél felé indulunk útnak, a sivatagos rész felé. Nem gondoltuk volna, hogy az ország ennyire színes tud lenni, a fennsíkokat és az erdőket sivatag váltja, a koloniális házakat pedig fából összetákolt viskók. Ez utóbbiakról nehéz elhinni, hogy állva maradnak egy vihar után. A helyi asszonyok a fejükön nagy edényekben vizet hordanak, szinte olyan gyorsan szaladgálnak, mint a gazellák. A halászok térdig állnak a vízben, a kifogott homárok pedig a parton hevernek, de még mindig van mit kifogni a vízből. A turisták nagy része Tuleárban fordul vissza, amely pontosan a Baktérítőnél található. Itt megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor a Nap pontosan a fejünk fölött van – minden évben december 21-én.

Lépcsőzetesen emelkedő rizsföldek között haladunk, már-már azt gondolnánk, hogy Dél-kelet-Ázsiában vagyunk. Egy helyi segítségét kérve megpróbálunk bejutni egy közeli erdőbe, ahol olyan különleges kaktuszok nőnek, amilyenekkel csak itt találkozhatunk. Ez pedig nem más, mint a majomkenyérfa. Az utazás sem utolsó élmény, egy fakerekű talicskaszerűséggel (amelyet nem tolnak, hanem húznak) visznek bennünket, a talicskát egy púpostulok húzza. A fakerekek recsegnek, ropognak, a 45 perces út alatt minden porcikánk fáj már, de megérte eljönni ide – a majomkenyérfák látványa lenyűgöző.

Felejthetetlen partok

A számos élmény után egy kis pihenés követezik a medence, és természetesen a tenger partján. Lustálkodunk. Egy kis reggeli futás a parton, a homokban, egy csobbanás a tükörsima vízben, majd jöhet a finom reggeli, croassant, kávé és egzotikus gyümölcsök. Kellemes környezet, ideális hely a pihenésre. Sehol egy turista, sehol a felesleges animációs program. Nyugalom van. Élvezzük a tengert, a hullámokat. Majd elsétálunk egy közeli faluba, ahol nagy piacozás zajlik éppen. Mindenki mindent árul, nincs olyan termék, amit ne lehetne itt megkapni. A helyiek számára azonban most mi jelentjük az egzotikumot – mi vagyunk az egyedüli fehér emberek. Itt, a falu központjában minden olyan, mint a középkorban, szinte hihetetlen, hogy egy kilométerrel odébb fel tudtak építeni egy ilyen jó minőségű szállodát, a semmi közepén. Délután egy kisebb bárkába ülünk, ha látnák, milyen állapotban vannak ezek a tákolmányok, inkább tűzifának használnák. Mi mégis belemerészkedünk, addig használható, amíg nem folyik bele a víz – gondoljuk. Az élmény és a látvány kárpótol. Igaz, itt cápák nincsenek, de július és szeptember között állítólag szinte testközelbe lehet itt kerülni a bálnákkal. Az lehet csak az élmény!

Isalo Nemzeti Park

Isalo a sziget legismertebb nemzeti parkja. Füves, sík terep után rövid emelkedő következik, majd rövid gyaloglás után homokkő sziklák övezte, hatalmas síkságra jutunk. Itt egy kilátópontról gyönyörködünk a kúp alakú homokkő sziklákkal, facsoportokkal borított nyílt tájban. Majd leereszkedünk egy szűk kanyonba, ahol a növényzet egyre sűrűbb a mélyben folyó patak mellett. Itt megebédelünk, de jó ha vigyázzunk, a barna lemurok ugyanis az ebédünkre pályáznak. Ebéd után mélyebbre hatolunk a kanyonba, ahol a lassan csordogáló patak mellett panduszok, tollas levelű pálmák, elefántlábúak és megannyi csodás növény között túrázunk.

Kaméleonok

Úgy váltogatják a színüket, mint néhány politikus a véleményét. De mit tudunk még róluk? Hogy szinte kilövik a nyelvüket, amelyre ráragad a lény. Talán ez minden, amit tudunk a kaméleonokról. Madagaszkár szigetén mindenképpen meg kell nézni a majomkenyérfákat, a lemurokat és a kaméleonokat. Madagaszkáron találkozhatunk a világ legnagyobb és legkisebb kaméleonjával is.

Esőerdők

Sűrű, szinte áthatolhatatlan másodlagos esőerdővel borított hegyes vidéken haladunk, itt természetes környezetükben találkozhatunk különböző lemurfajtákkal, melyek közül a legismertebb az itt őshonos aranybambusz lemur. Meredek, saras talaj, szinte áthatolhatatlan aljnövényzet, ezekkel a körülményekkel kell megküzdenünk, hogy lencsevégre kapjuk az emberi jelenlétet már megszokó, de a kíváncsi turista dolgát nem megkönnyítő lemurokat. Természetesen a makikon kívül még sok más, csak Madagaszkáron található növényt és állatfajt látunk. (szl, eu, PR)