Lipcsében ne együnk tiltott gyümölcsöt!

Melyik látványosság nyűgözte le a legjobban?
A szocialista épületek, mert mindjárt otthon éreztem magam! Nem, csak viccelek. A legérdekesebb számomra a Népek csatája-emlékmű, amely 91 m és 300 000 tonna, és stílusában teljesen kilóg a város nevezetes építményeinek sorából. Az Auerbachs Keller étterem is érdekes, már Goethe is szívesen étkezett itt az egyetemi évei alatt.

Mi sokkolta a leginkább?
A nudista strand a Cospudener-tónál, és az évente megrendezett Wave Gothik Festival, amelyen az egész város feketébe öltözik. Továbbá az is meglepett, hogy itt milyen gyakran demonstrálnak az emberek, lényegében nincs olyan téma, amiért ne mennének tömegesen az utcára.

Melyik a legfurcsább helyi szokás?
Hogy ha észreveszik az emberek, hogy külföldről származol, még ha németül is beszélsz, akkor megpróbálnak veled hangosan beszélni, hogy megértsd őket. Azt hiszik, hogy nem hallod őket, holott nem a hangerő a probléma, hanem talán a dialektus...  Egy másik dolog – de azt hiszem, ez Németország más részein is tipikus –, hogy áldozócsütörtökön férfiak/apák napját ünneplik. A „Männertag” alkalmával a férfiak csoportosan vonulnak át a városokon, falvakon, maguk után húzva egy „Bollerwagent”, ami egy utánfutószerűség, megrakva sörrel és más italokkal, így mulatnak és ünneplik magukat. A nők ezt az alkalmatosságot akkor használják, ha a gyerekekkel mennek a játszótérre vagy a strandra – ebbe ültetik be őket, és így húzzák a gyerkőcöket.

Melyik helyi étel ízlik a legjobban?
A Leipziger Allerlei. Ez egy apróra vágott zöldségből és húsból készült sűrű levesféleség. Ahogy a neve mondja, minden zöldséget, húst bele lehet tenni. Mint a Fradi-leves: Mindent bele! Ami szintén szimpatikus, hogy ezt az ételt a 19. században azért találták ki Lipcsében, hogy az akkori gazdag várost megóvják a koldusoktól és az adóbehajtóktól, mert így sikerült „láthatatlanná tenni” a húst, ami a jól szituált rétegek jelképe volt.

Mit vezetne be itthon is?
Az aránylag jól kiépített bicikliutakat, biciklitartókat és bicikligarázsokat. Az egyetemnek kétszintes kerékpárgarázsa van, ahová összesen 1700 bicikli fér be.

Mi hiányzik a legjobban itthonról?
Az emberek nyitottsága és barátságos arckifejezése. A lipcseieknél tipikus, hogy ha az ember megkérdezi tőlük: „Milyen volt a szabadság?”, akkor még a legjobb és legszebb nyaralás után is csak annyit mondanak: „No, war schon OK”, ami annyit jelent: „igen, egészen rendben volt”, vagy inkább ilyen unott hangnemben: „ja, elment”.

Milyen jó tanácsot adna egy turistának?
Vigyázzanak a biciklisekre az úton, mert kikérik maguknak, ha gyalogosok mennek az „ő” útjukon. Néha igen agresszívek és nem fékeznek. Minden irányból vágtatnak, és sajnos sok ezért a baleset is. A magyar és szlovák turisták ne nagyon keressenek az étlapon levest, mert az itt nem szokás. Itt-ott van egy-két leves a kínálatban, de többnyire nem szoktak a főétel előtt levest rendelni. Ha pedig külön leves van az étlapon, akkor az többnyire nagy adag. További jó tanács, hogy ha a turisták a város parkjaiban gyümölcsfát látnak, amelyen csak úgy mosolyognak a ropogós érett gyümölcsök, akkor ne szedjenek róla, mert büntetést kaphatnak. Ez saját tapasztalat. A városban mindig vannak megfigyelők, a közrendi hivatal dolgozói. Íratlan törvény, hogy az éttermekben legalább 10% borravalót várnak el a pincérek. Ha az ember többször be szeretne térni valahová, jó, ha ezt figyelembe veszi, mert legközelebb esetleg nem lesz kedves a kiszolgálás. De hogy valami pozitívat is mondjak – kényelmes cipőt vegyenek fel a turisták, mert sok a látnivaló és a macskaköves út. És ne hagyják magukat elvarázsolni a megannyi fénylő bevásárlóközponttól és az akciós áraktól az óvárosban, mert Lipcsében nagyon gyorsan elrepül az idő, és akkor nem marad idő a nevezetességekre.