Kultúrsokkot és kincseket is kínál Korea

Jelenleg a doktorátusát végzi, s emellett egy akadémián dolgozik, amely három nyelven – koreaiul, angolul és kínaiul készít különféle történelmi művelődési programokat gyermekek és fiatalok számára. Két honfitársával aktívan részt vesz különféle helyi kiállításokon, bazárokon és multikulturális fesztiválokon, ahol kürtőskalácsot, gulyást és más hazai finomságokat szerettet meg a helyiekkel. Szöulban nagyon jól érzi magát: „Azért szeretek ezen a helyen lakni, mert a kis magánpiacok meg X apó és Y anyó apró boltjai miatt kissé vidékies hangulata van.”

Melyik látványosság nyűgözte le a legjobban?

Pusztán a látvány szempontjából Korea (nagyrészt renovált illetve teljesen újjáépített) történelmi műemlékei nem igazán versenyezhetnek a környező országokéval. Számomra a legvonzóbbak a természetben elrejtett buddhista templomok. Van egy sajátos varázsa, amikor az ember egy néhány órás túra után véletlenül betéved egy elrejtett templomba. Ezenkívül eléggé megragadó a különböző helyi szigetek kultúrája és konyhája is.

Mi sokkolta a leginkább?

Sok kis kultúrsokkot éltem meg Koreával kapcsolatban már azelőtt is, hogy idejöttem, de ami Koreában először ledöbbentett, az a helyi iskolarendszer és munkakultúra volt. Mindkettő közös vonása, hogy nagy hangsúlyt fektet a szorgalomra, de sokszor hiányzik belőle a flexibilitás. Ez aztán egy túlhajszolt hangyatársadalom képét adja, ahol a szorgalom végetti szorgalom gyakran az effektivitás kárára megy. Sok hétköznapi ember ezért gyakran szenved különféle szorongások és céltalanságérzés meglehetősen extrém formájában. Ez a kultúra a hatvanas-hetvenes évek nagy fejlesztési politikájának a hagyatéka – a villámgyors gazdasági fejlődéssel nem győzte tartani az iramot a társadalmi fejlődés.

Melyik a legfurcsább helyi szokás?

Bizonyos időjárás esetén bizonyos ételkombinációkat fogyasztani – ezt főleg az idősebbek tartják be. Az év legmelegebb napján például kutyahúsból főzött levest szokás enni, esős napokon meg a helyi lángoshoz hasonló lepény mellé rizsbort inni illendő. 

Melyik helyi étel ízlik a legjobban?

Rengeteg van. Az egyik kedvencem egy csontleves, amely ízre nem áll messze a mi gulyásunktól, de különösen finomak a hal-, osztriga- vagy rákínyencségek is. Egy egyszerű, de finom ételük a kimbap – ez leginkább a japán makira emlékeztet. A különböző rizsborok kóstolója a látogatóknak kötelező.

Mit vezetne be itthon is?

Tagadhatatlan, hogy a szolgáltatások sebessége és kivitelezése példaértékű. Ugyancsak több itt élő külföldi megegyezik abban, hogy Korea az egyike a legbiztonságosabb országoknak, ahol jártak. Bár néha úgy néz ki, hogy már eltűnőben van, szerintem a koreaiakban van valamiféle alap összetartozás, ill. segítőkészség, és meglehetősen fegyelmezettek. A múltban az is szokás volt, hogy a buszban ülők az ölükbe vették az előttük álló, teljesen idegen emberek táskáit vagy nehezebb holmijait, de ezt a hagyományt már csak az idős generációba tartozók tartják életben. Ha elveszted az irataidat, a megtaláló majdnem minden esetben talál utat, hogy visszajuttassa őket hozzád. Vandalizmus szinte egyáltalán nem létezik, és nem csak azért, mert tartanának a büntetésektől – egyszerűen ilyen a neveltetésük. Azt is észrevettem, hogy az iskolákban sok helyen természetes felelősségérzet van az idősebb diákokban a fiatalabbak iránt. És végül, bár a fentiekhez nem sok köze van – a parkosítás. A koreaiak imádják a kisebb vagy nagyobb parkokat (kinti, ingyen használható tornaszerekkel) és sűrűn befásított szegleteket.

Mit nem tud ott soha megszokni?

Az itteni városi kultúra értékrendjét. Bár, ahogy említettem, még maradtak nyomai a hagyományos társadalmi felelősségérzetnek, a modern koreai értékrend rendkívül anyagias. Persze mindig lehet azt mondani, hogy ez mindenhol így van, viszont Koreában szembeötlő az a természetesség, ahogy ezt a helyiek kezelik. Az iskola vagy a munkahely, de akár a lakhely presztízse is nemcsak bizonyos helyzetekben kap fontosságot, hanem gyakran a mindennapjaik összes részletében. A magánkapcsolataik kialakításában is sokszor játszik szerepet az, hogy a frissen megismert ember milyen beosztásban van, honnan származik stb. Ez részben a hagyományos konfuciánus kultúra öröksége, ami feltétlen tiszteletet parancsol a magasabb társadalmi státuszban levőkkel szemben, részben pedig a modern történelmüket jellemző, meglehetősen vad kapitalizmus gyümölcse.

Mi hiányzik a legjobban itthonról?

Természetesen a család és a barátok, de rögtön a második helyet foglalja el az otthoni sajt, kolbász, sonka, szalonna. Bár itt is kapni hasonló ételeket, azon túl, hogy drágák, bárki bármit is mond, az íz nem ugyanaz! Ez különösen igaz a hazai disznótorok ínyencségeire.

Milyen jó tanácsot adna egy turistának?

Sok turista, akivel találkoztam, feleslegesen próbálta kedvezőtlen párhuzamba állítani Koreát Japánnal, Kínával vagy bizarrabb esetben Délkelet-Ázsiával. Korea varázsa szerintem nem az ún. hivatalos turistahelyekben rejlik, hanem az első ránézésre nem szembetűnő szegletekben. A fiatalabbak – vagy akár forróbb vérű idősebbek – megtapasztalhatják az esti pezsgés mindenféle árnyalatát, mert közhely ide vagy oda, Szöul egy állandóan éber város. Ezenkívül kötelező legalább egy sziget meglátogatása – az igazi koreai tengeri kaja csak itt kapható. Bizonyos történelmi településeken kibérelhetők a hagyományos házak szállásként – itt aztán a helyi nagymamák főznek közös vacsorát minden látogatónak. És ha valaki olyan kedvelője mind a tengernek, mind a hegyeknek, mint jómagam, annak ideális a keleti tengerpart, ahol előtted a tengerpart, a hátad mögött pedig már magaslanak a dombtetők.