Brünn egyszerre eleven és nagyon nyugodt

Turán Beatrix szoftverdokumentációt ír, és Debrecenből költözött Brünnbe (vagy ahogyan ő magyarországiként mondja, Brnóba) lassan öt éve. „Magamat is meglepve elfogadtam egy állásajánlatot. Sosem jártam errefelé korábban, semmit nem tudtam a városról, és persze csehül sem beszéltem egy szót sem, de gondoltam – miért ne? Aztán hamar kiderült, hogy remek döntés volt idejönni, és jelenleg elképzelni sem tudom, hogy valaha el akarjak innen menni” – meséli a városról, ahol ritkán áll meg a turista Prágába menet, pedig érdemes lenne. 

Melyik látványosság volt a leglenyűgözőbb?

Brno szerintem nem egy látványosság-központú város, nem babonáz meg rögtön, és nem biztos, hogy könnyen és első pillantásra szerethető. Brno lassabban fészkeli be magát az emberbe, de akkor aztán nagyon. A városkép – a történelmi belvárost leszámítva – elég kaotikus és kontrasztos, minden városrésznek egészen sajátos hangulata van, és sokszor egy utcával vagy egy villamosmegállónyival arrébb egészen más világokra bukkanni. Számomra a legnagyobb vonzerő, hogy a város egyszerre eleven és nagyon nyugodt: minden héten új helyek nyílnak, egymást érik a zenei klubok, bisztrók, kocsmák, és szinte elveszni a rengeteg kulturális programlehetőség között. Ugyanakkor elég felszállni a villamosra és kimenni a víztározóhoz, vagy elég lesétálni a Svratka folyóhoz, és mindjárt tökéletes nyugalomban tölthetjük az időt. Azért ha klasszikus látványosságról van szó, az UNESCO Világörökség részét képező Tugendhat-villa tényleg lélegzetelállító.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"304739","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","dir":"","style":"width: 270px; height: 480px; float: left; margin-top: 10px; margin-bottom: 10px;","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Mi sokkolta a leginkább?

Jó értelemben sokkolt, hogy szinte mindenki sportol, aktív és mászkálós életet él, és imádja a természetet – úgyhogy kénytelen voltam én is sokkal aktívabb életmódra váltani, ha be akartam illeszkedni.

Melyik a legfurcsább helyi szokás?

A szandál zoknival és a lángos ketchuppal. Illetve először meglepett, hogy pár évvel ezelőtt még a nemzeti ünnepek idején és húsvétkor is nyitva tartottak a boltok (ez azóta kicsit változott, és most már csak kb. minden második ünnep idején tarthatnak nyitva). Az otthoni kötelező ünnepi zárvatartás után furcsa volt látni, hogy itt sok embernek a vásárolgatás a húsvéti program. Az első meglepetés elmúltával viszont nagyon szimpatikusnak tartom ezt a szokást, pontosabban a lehetőséget, hogy mindenki úgy töltheti az ünnepet, ahogy akarja – ha éppen vásárolgatni akar, akkor azzal, ha kirándulni akar, akkor azzal.

Melyik helyi étel ízlik a legjobban?

Nincsenek nagy különbségek a helyi és a magyar konyha között, úgyhogy étkezés terén nem értek különösebb meglepetések. A helyi söröket viszont nagyon szeretem – az itteni átlagsör sokkal jobban ízlik, mint az otthoni, rossz sörrel pedig még nem is nagyon volt dolgom.

Mit vezetne be otthon is?

A pragmatikus, „minden oké”-hozzáállást és a barátságos nemtörődömséget. Úgy érzem, mindenki el van foglalva a saját életével, ezért nemigen érdekli, más mit csinál és hogyan él, s ez számomra teljesen pozitív, mert azt jelenti, hogy mindenki élhet, ahogy akar: senki nem bámul meg, bármit is csinálsz és bárhogy is nézel ki; senki nem kutakodik a magánéletedben és a pénztárcádban; senki nem erőszakol rád semmit.

Mit nem tud ott soha megszokni?

A véletlenszerűség és spontaneitás hiányát. Mindenki mindig jóval előre eltervez mindent. Sokszor még a legközelebbi helyi barátaimmal is hetekkel-hónapokkal előre el kell tervezni a találkozókat és eseményeket. Csak úgy felhívni valakit és megpróbálni programot szervezni aznapra (vagy másnapra, vagy még ugyanarra a hétre) jóformán esélytelen.

Mi hiányzik a legjobban otthonról?

Igazából semmi. Persze nem is jöttem messzire, úgyhogy az otthon mindig elérhető közelségben van, ha hirtelen nagyon hiányozna valami. Mindenesetre a kultúra, az újabb kori történelmi háttér, az ételek mind nagyon hasonlóak az otthonihoz, úgyhogy magyarként könnyű itt otthon érezni magam. Azért ha otthon járok, mindig veszek egy-két Túró Rudit, de ez semmiképp sem olyasmi, ami után nap mint nap sóvárognék.

Milyen jó tanácsot adna egy turistának?

Azt hiszem, azt, hogy (a persze csodaszép és mágikus) Prága helyett vagy mellett látogasson ide is – Brno is szép és érdekes, és Prágánál sokkal szellősebb.