Andalúzia: mindenkinek melegen ajánlott

Míg a filmet csak erős idegzetűeknek ajánlom, Andalúziát mindenkinek. Itt ugyanis semmi sem zavarja az ember nyugalmát. A délspanyol tartományban minden adott egy igazi mediterrán kikapcsolódáshoz. 

Aki csak a láblógatás híve, annak a Costa del Sol megad mindent, amire szüksége lehet. Aki egy kis kultúrára, városnézésre, UNESCO-világörökségre vágyik, nehéz helyzetben, illetve a bőség zavarában találja magát. Nem kell csalódniuk a természet és az adrenalin szerelmeseinek sem. Őket a Sierra Nevada, nemzeti parkok, barlangok, kanyonok és a Földközi-tenger víz alatti birodalma várja. 

Andalúzia sava-borsa

Amikor a régió városait akarjuk számba venni, Sevilla, Córdoba és Granada jut eszünkbe. Malaga legtöbbször kimarad a felsorolásból. Érdemtelenül. Ajánlatos este érkezni a városba, az éjszakai vidám hangulat ugyanis pillanatok alatt magával ragadja a legborongósabb lelkiállapotú turistát is, akinek azonnal kedve szottyan egy kis tapasra meg borra, sörre, sangriára, kinek-kinek ízlése szerint.

A Costa del Sol, vagyis a Napos-part központja egy nap alatt kényelmesen bebarangolható. Egy magamfajta, Közép-Európából szalasztott utazónak első útja természetesen a tengerpartra vezet. Összesen 15 kilométernyi strandja van Malagának. Csak irigyelni tudom, hogy a belvárost alig 15 percnyi séta választja el a La Malagueta homokos fövenyétől. 

A partról jól kivehető a Gibralfaro hegy, az azonos nevű várral. Ez is, mint az alatta elterülő Alcazaba-erőd a mórok építménye. Már csak az elképesztő kilátás végett se hagyjuk ki ezeket a műemlékeket. A hegyről belátni az 1874-ben épült, 14 000 néző befogadására alkalmas bikaviadal-arénába. Vasárnaponként még ma is farkasszemet néz itt matador és bika. 

Malaga belvárosa annyira sűrűn beépített, hogy alulról nézve szinte észre sem lehet venni a kéttornyú katedrálist, amely egyébként hatalmas. Érdekessége, hogy a barcelonai La Sagrada Famíliához hasonlóan befejezetlen, de már esélye sincs, hogy elkészüljön, pedig több mint 200 évig építették. Pénzhiány miatt azonban csak az egyik tornya épült meg. 

Gazdag történelmi múltja ellenére fiatalos, pezsgő város Malaga. Itt született Pablo Picasso és Antonio Banderas.  A festő kultusza inkább tetten érhető a városban, mint a színészé. Picasso szülőháza a Plaza de la Merceden nem összetévesztendő a Picasso Múzeummal, amely előtt általában hosszú sor kígyózik. 

Malaga remek kiindulópont a térség felfedezéséhez. A Magyarország méretű régióban azonban ajánlatos autót bérelni, amivel pénzt talán nem, de időt mindenképpen lehet spórolni. Még így is alaposan meg kell tervezni a programot, ha nem akarunk hosszú órákat kocsiban tölteni. 

Város a szakadék fölött

Talán egyik andalúziai településnek sincs olyan erős marketingje, mint ennek a kisvárosnak, a magyar utazó meg pláne kíváncsi, mit tud a hely, melynek neve Ronda. A Malagából könnyen megközelíthető város egy fennsíkon épült. Mintha a fellegekben járnánk, minden irányban lélegzetelállító panoráma tárul elénk, amely Ernest Hemingwayt, Orson Wellest és sok más művészt is inspirált. Rondában is van bikaviadal-aréna, mór palota, arab fürdő, jó néhány templom, zegzugos utca, a turisták zömét mégsem ezek, hanem a várost kettéhasító kanyonon átívelő viadukt, a Puente Nuevo, vagyis az Új Híd vonzza. Kész csoda maga a híd is, az alatta tátongó 160 méteres szakadék meg egyszerűen szédületes. Nehéz elszakadni a látványtól, de ajánlott lépcsőn leereszkedni a szurdok aljába, mert innen látszik csak igazán az 1793-ban átadott 98 méter magas boltíves híd. Miután minden szögből lefotóztuk a hidat, nem kevés időt szántunk Ronda többi látnivalójára is. Nem okoztak csalódást. Mint ahogy a Földközi-tenger sem. 

Búvárkodás La Herradurában 

La Herradura nem szerepel az utazási irodák kínálatában, pedig jó kis tengerparti falucska, hosszú homokos stranddal. Van itt egy magyar búvárbázis. Miért pont itt ne lenne? Ha az ember túlteszi magát az alacsony vízhőfokon, ami kora nyáron nem váratlan, jó kis merülésekben lehet része. A Vörös-tengerrel vagy az Indiai-óceánnal természetesen nem lehet összehasonlítani, de az Adriával felveszi a versenyt. Sőt. Meglepően nagy volt a nyüzsgés odalent. Nagy halrajok kavarogtak mindenfelé, murénák tátogtak a sziklahasadékokban, polipok rejtőzködtek, tengeri csillagok, csigák lapultak a homokban, köveken. Sok barlang is van errefelé, ami viszont kicsit hiányzik, az a hajóroncs. Tudják ezt az illetékesek is, állítólag tervezik egy forgalomból kivont hajó elsüllyesztését, csak hogy növeljék a hely vonzerejét a búvárok körében. Aki jól időzít és szerencsés, Mola-molával is találkozhat. A holdhallal már volt egy randevúm Balin, csak nem jött el. Ide tehát mindenképpen vissza kell térnem egy megfelelőbb időpontban. La Herradurából érdemes túrákat tenni a környéken és Granada is közel van.

A mórok remekműve 

Alhambra. Mindent leírtak már róla, bár leírhatatlan. Ez az a hely, ahol elfogynak a szavak. Város a városban, amely Spanyolország iszlám múltját idézi, bár nem egyházi, hanem katonai célból épített világi bástya- és palotarendszer. Díszítésének gazdagsága és pompája semmihez sem hasonlítható. Díszudvarok, kertek, folyosók, oszlopsorok, szökőkutak, medencék, tavak együttese. A körbefutó árkádok anyaga fa és stukkó, a belső tereket kerámiacsempék, levelekbe és indákba fonódó arab írásjelek díszítik. A „kővé vált csipkebazár”, ahogy Andersen írta; engem leginkább cseppkövekre emlékeztettek a termek faragásai. 1223-ban a Naszrida uralkodók kezdték építeni. A mennyországot akarták megteremteni a Földön. Talán egy kicsit sikerült is nekik. Ide is nehéz a bejutás. Ajánlatos ugyanis előre, online megvásárolni a jegyet, bár aki szeret kockáztatni, anélkül is beállhat a sorba és lehet, hogy végül ingyen jut be. Mindig akad pár ember, aki több jegyet vett és akár ingyen is átadja a feleslegeset, ahogy ez velem is megtörtént.  

Most, amikor egyre nehezebb viszonylag közeli, de biztonságos tengerparti úti célt találni, Andalúzia tökéletes választás, ha tartalmas és mozgalmas nyaralásra vágyunk. A spanyol életérzést egyszer úgyis mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia.

Szabó Mónika