Új uniós szőlészeti szabályok

Az EU-tagországokban új ültetvényekre évek óta általános telepítési tilalom van érvényben, ám minőségi bort, illetve földrajzi jelzéssel ellátott asztali bort adó termőhelyeken 2003-ig engedélyeznek új telepítést Somogyi Tibor felvétele

A hazai szőlőtermesztőket és -feldolgozókat váratlanul érheti az uniós csatlakozás, ha időben nem ismerik meg az EU-szabályokat, nem állnak át a minőségi bortermelésre. Ahhoz, hogy sikerrel vegyék a versenyt a csatlakozás után vám nélkül, illetve alacsonyabb vámmal behozható olcsó dél-európai és tengerentúli borokkal, növelniük kell versenyképességüket.

Az Európai Unió 1999-ben megreformálta szőlészeti-borászati szabályozását. A hatályos alapelveket az 1493/1999/EK rendelet tartalmazza, amely tavaly lépett hatályba. Az alábbiakban az uniós borpiaci szabályozás főbb elemeit ismertetjük.

Naprakész nyilvántartás

A szőlőtermesztő tagállamok kötelesek pontos, naprakész nyilvántartást (szőlőültetvény katasztert) vezetni szőlőtermő területükről, beleértve a telepítési jogokat is. A termőterület felmérésére tízévente statisztikai alapfelmérést kell végezni minden árutermő szőlőültetvényre nézve, s a változások nyomon követése érdekében az alapfelmérést évente időközi felmérések egészítik ki. A termelőknek is nyilvántartást kell vezetniük, s borkészletüket, must- és bortermésüket rendszeresen jelenteniük kell a kormányzatnak, mely azokat eljuttatja Brüsszelbe az Európai Bizottsághoz. A nyilvántartás nemcsak a közösségi borpiaci intézkedés végrehajthatóságának, hanem a támogatások igénybevételének is előfeltétele.

A piacon jól értékesíthető, jó minőségű borok készítése érdekében a Közösségben a szőlőfajtákat közigazgatási egységenként az ajánlott, engedélyezett és az ideiglenesen engedélyezett kategóriákba sorolják. A termesztésre ideiglenesen engedélyezett fajták terméséből készíthető bor, de azok nem telepíthetők, míg az osztályba nem sorolt fajták termesztésben tartása sem engedélyezett.

A „szakszerű borkészítés” biztosítása érdekében a Közösség rendeletekben szabályozza a borászati eljárásokat, a mustjavítást, a sav hozzáadását és a savtompítást, a kénezést, valamint más borászati adalékanyagok használatát. E szabályok egy része a szőlőtermesztési zónák klimatikus adottságainak és fajtahasználatának megfelelően változik. A pezsgő- és likőrborok technológiáját és forgalomba hozatalát külön rendeletek szabályozzák, s rendeletek szabályozzák a Közösségben alkalmazandó analitikai módszereket is.

Előtérben a minőség

A minőségi borok különleges státuszt élveznek az EU borászati szabályozásában, rájuk ugyanis gyakorlatilag nem vonatkoznak a piacszabályozási intézkedések. Az EU e hagyományos termékek speciális szabályozását a tagállamok hatáskörében hagyja, s csak keretszabályokkal igyekszik egyes szempontok egységesítésével néhány minimális követelmény betartását és a versenyegyenlőséget biztosítani.

Míg az új ültetvényekre évek óta általános telepítési tilalom van érvényben, minőségi bort, földrajzi jelzéssel ellátott asztali bort adó termőhelyeken 1996 óta 2003-ig – ha csak szerény és korlátozott mértékben is – engedélyeznek új telepítést. A minőség előtérbe kerülését támogatják a szerkezetjavítást célzó programok, melyek segítik a piaci igényekhez való jobb alkalmazkodást és a környezetkímélőbb gazdálkodást (fajtaváltás, tereprendezés vagy jobb művelési technológiára való átállás által). E programok kidolgozása a tagállamok, a szakmai szervezetek feladata, s a finanszírozásban az EU és a tagállamok 50:50 százalékban részesednek.

Minősítés és ellenőrzés

Az EU a minősítésre és az ellenőrzésre alapelveket állapított meg, az intézményi szervezetre vonatkozóan azonban konkrét előírásokat nem fogalmazott meg. Ez a tagállamok feladata, a lényeg az, hogy biztosítva legyen a minőség és az előírások betartásának garantálása. A borok minősítését az EU csak a minőségi borok esetén írja elő kötelezően. Annak érdekében, hogy az egyes megnevezések minőségre vonatkozó imázsának védelme által elősegítsék az EU-n belüli szabad borforgalmat s így védjék a fogyasztót is, rendeletek szabályozzák a címkézést, a kísérő dokumentumokat, számlákat. A borpiaci rendelet újdonsága a termelői és a szakmai szervezetek feladatainak, jogainak és kötelezettségeinek meghatározása. A piacszabályozási intézkedések közé a következők tartoznak:

– Magántárolási támogatás: ezen intézkedés keretében a bortermelőket támogatás fejében, a piaci árak javítása érdekében termékeik tárolására ösztönzik.

– Ültetvénykivágás támogatása: a szőlő- és borágazat szerkezeti feleslegének leküzdése érdekében nemcsak hogy tilos az új ültetvények telepítése, hanem támogatást is adnak az ültetvények kivágására.

– A must felhasználásának támogatása: e támogatás célja a Közösségben termelt must versenyhelyzetének javítása. A támogatást a szőlőmust és sűrített szőlőmust felhasználására, illetve a szőlőlé ivását népszerűsítő akciókra, új felhasználási módok kutatására, stb. fordítják.

– Borlepárlás, melynek négy típusa van: 1. A borpiaci év elejétől a termelők számára nyitva áll a lehetőség, hogy felesleges boraikat önkéntes alapon lepároltassák a szeszesitalpiac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés keretében. 2. Ha a feleslegek ennek ellenére jelentősek maradnak, s a magántárolási támogatás meghirdetése sem vezet el a piaci egyensúlyhoz, krízislepárlásról dönthetnek. 3. A Cognac-vidékén termesztett, kettős hasznosítású fajtákból készült borokból kialakuló feleslegek lepárlása kötelező. 4. A borászati melléktermékek kötelező lepárlásának célja a törköly és a seprő túlpréselésének és a gyenge minőségű, alacsony természetes alkohol-tartalmú borok forgalomba hozatalának megakadályozása. hnt