Turistaként otthon: Csallóköz

Cikkemben nem Csallóköz látnivalóiról, városairól vagy nevezetességeiről írok, sokkal inkább egyfajta látásmódról: hogyan fedezzük fel újra szülőföldünk, otthonunk és környezetünk szépségeit? Ahogy egy kedves ismerősöm mondta, törekedjünk arra, hogy havonta egyszer turistaként viselkedjünk otthon, és vegyünk észre olyan kis dolgokat, helyeket is, amelyek a megszokás, a mindennapok darálója miatt már fel sem tűnnek. Persze mindehhez hozzátartozik pár kedvenc hely, program, ami számomra Csallóközt meghatározza.

Visszagondolva az eddigi életszakaszaimra azt látom, minden időszakomhoz más-más méretű hely illeszkedett. Fiatalabb koromban a nagyvárosok nyüzsgése és személytelensége vonzott, ahol biztos voltam benne, hogy senki sem ismer, milyen jó dolog is az, a rengeteg lehetőségről és programról nem is beszélve. Emellett a falusi élet egyhangúnak, egyformának és unalmasnak tűnt. Mindent és mindenkit ismertem. Így sorban jöttek az először kisebb, majd nagyobb városok, metropoliszok, aztán valahogy egyszer csak megfordult bennem valami. A közel kétmilliós város már nem jelentett kihívást, sőt! Az állandó nyüzsgés és rohanás mellett, a sokasodó embertömegben kristálytisztává váltak a számomra fontos dolgok: az idő, a nyugalom, a tiszta levegő, a természet adta ciklikusság és a segítőkészség, a kedves szavak. Nem szerettem már a személytelenséget, a felületességgel és az érdekek által mozgatott túlélőharccal pedig soha nem tudtam megbarátkozni. Ekkor értettem meg, hogy az otthon sokkal inkább egy érzés, nem egy hely, és nekem mindig több otthonom lesz. 

Turista látásmód, külső szemlélődés

De most itthon, a Csallóközben, Vásárúton vagyok otthon, és igyekszem újra bejárni és felfedezni azokat a helyeket, ahol a gyermekkoromat töltöttem, olyanokkal találkozni, akiket évek óta nem láttam, olyan ételeket enni, amiket már rég nem kóstoltam. Belülről, de közben külső szemlélőként élem meg az itteni mindennapokat. Igazából ez a külső szemlélődés, ez a látásmód segít abban, hogy értékelni tudjam azokat a dolgokat, amik körülvesznek. Hogyan tudjuk előcsalogatni ezt a látásmódot, és észrevenni a kis dolgokat?

Természetközeliség és természetjárás: Töltsünk minél több időt a természetben minden évszakban. A friss levegő, a vízpart, a séta a töltésen, az erdők járása mind-mind segít abban, hogy keretet és ritmust szabjunk a mindennapjainknak. 

Találkozások: Beszélgessünk sokat az idősekkel, akiktől sok érdekes dolgot tudhatunk meg a szülőhelyünkről, vagy találkozzunk rég nem látott ismerősökkel, menjünk el az alapiskolás osztálytalálkozónkra.

Fesztiválok, programok, műemlékek: Szerencsére ma már a Csallóközben is több olyan színes programmal találkozhatunk, ahol jó kis élményekben lehet részünk. Látogassunk el a Csilizközi Őstermelői Piacra, a vásárúti rétesfesztiválra vagy akár egy DAC-meccsre. A történelem szerelmesei pedig sorra látogathatják a templomokat, környékbeli kastélyokat is.

Most pedig következzen pár kedvenc hely, program és élmény a környéken:

Tőkési-ág, Kis-Duna

Mindig felkészülök abból a témából, amiről írok, és bizony Csallóközből is fel kellett frissítenem az ismereteimet. Ennek köszönhetően tudatosult bennem pár érdekes adat, például, hogy Európa legnagyobb szárazföldi szigetéről van szó, és itt található Szlovákia legnagyobb föld alatti vízkészlete is. Arra, hogy egyes mondák szerint egykor a tündérek birodalma volt, és természeti kincsei miatt Aranykertnek is nevezték, már emlékeztem. Csallóköz élővilágának és természetvédelmi területének alaposabb megismerése is jó kiindulópontja lehet annak, hogy otthonunkat nem mindennapinak tekintsük. 

A Kis-Duna, a különböző patakok és vízfolyamok a legmeghatározóbb formálói ennek a vidéknek. A Tőkési-ág 306 hektáros körzetét még az 1980-as években védelem alá vették, és 1993-ban nemzeti természetvédelmi területként a legmagasabb szintű védettséget kapta: tilos többek között a vadászat, halászat, fa-, nád- és tőzegkitermelés, a vízlecsapolás, a vizes élőhelyek módosítása vagy a víz természetes térnyerésének gátlása. Sok alkalommal hallom idősebbektől, mennyire hasznos és jó dolog volt, hogy 50–60 éve markológépek járták a vízfolyamokat, és gondoskodtak arról, hogy az iszap, a növényzet ne nyerjen akkora teret magának, mint ma. Bár a természetvédelmi szigornak biztosan sok hozadéka van, sajnos az itt élők és én is már csak nosztalgiával emlékezünk vissza arra, amikor 25–30 éve még azzal telt az egész nyarunk, hogy a Dunában fürödtünk naphosszat. Ma már ezek a fürdőhelyek Vásárúton szinte kivétel nélkül megszűntek, elsősorban a meder tisztításának hiánya miatt. 

A Tőkési-ág vonalán helyezkedik el a Csallóközkürt és Felsővámos (Vámosfalu) által behatárolt Kürti-sziget nevű terület, amit a Csallóköz gyöngyszemeként is emlegetnek. Sokan még ma is emlékeznek rá, amikor a híres francia tengerkutató, Jacques-Yves Cousteau kapitány csapata erre járt, és kutatásokat végzett a Tőkési-ágon. Az itteni vizet tisztának találták, és felfedeztek egy kizárólag itt élő édesvízi szivacsot. A szivacs olyan vízi állat, ami oxigéndús környezetet és tiszta vizet igényel. Így ahol megjelenik, ott biztosan tiszta vizet találunk. Sajnos, a környezeti változások és a víz minőségének romlása érzékenyen érintik. 

Miután megismertük a Kürti-sziget élénk élővilágát, az út mentén Dunatőkés irányába haladva a Cséfalvay-vízimalomhoz jutunk. A 6 méter átmérőjű malomkereket már messziről kiszúrhatjuk. A malomban ma a vízimalmokról szóló állandó kiállítás tekinthető meg.

Biciklizés és természetjárás

Az utóbbi években a környék szerteágazó kerékpárútrendszerrel gazdagodott, így nemcsak a tájat, a természetet csodálhatom meg tekerés közben, hanem kicsit sportolhatok is. Legutóbb a tőkési vízimalomnál járva kicsit meglepődtem, amikor holland biciklisekbe botlottam. Jóleső érzés, hogy érdekesnek találták ezt a tájat, és egyben érdemesnek arra, hogy ide jöjjenek. A Vásárút–Felsővámos–Csallóközkürt útvonalon minden évszakban szép élmény meglesni, megtapasztalni a természet változását. A Komárom–Csicsó vagy a Pozsony környéki Dunacsún–Vajka–Csölösztő is kedvelt útvonal.

Hagyományok és minőségi termékek

Minden, ami nekünk természetes, másnak óriási értéket jelenthet. Így van ez a terményekkel, háztájival, a helyben termett zöldséggel, gyümölccsel vagy a csallóközi kézműves dolgokkal is. Magyarországon a falusi turizmus virágzása mellett az utóbbi években megszaporodtak az őstermelői piacok, ahol a helyi termelők portékáját kóstolhatják meg, vehetik meg az érdeklődők. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy már idehaza is van ilyen kezdeményezés: a Csilizközi Őstermelői Piac. A piac havonta kerül megrendezésre a csiliznyáradi Platán panzió előtti réten.

A másik hagyományőrző rendezvény a vásárúti rétesfesztivál, amit minden év májusában rendeznek meg a falu közepén. A fesztiválon nemcsak a finom réteseket kóstolhatjuk meg, hanem megnézhetjük, ahogy a helyi ügyes kezek évről évre megdöntik a leghosszabb rétes rekordját: Bugár Krisztina és csapata idén már 12. alkalommal több mint 40 méter hosszú rétest készített. 

A DAC-meccs meglátogatása is hagyomány, az egyik legmaradandóbb élményeim közé tartozik. Jó két éve lehetett, amikor megláttam az egyik meccsen készült videofelvételt. A hangulatától libabőrös lett a karom. Már akkor elhatároztam, hogy ezt muszáj átélnem nekem is, így kedves barátnőmék szervezkedésének köszönhetően szeptemberben ott lehettem, és hallhattam azt a szurkolást, amit sok-sok focicsapat megirigyelhet.

Jó turistáskodást idehaza mindenkinek!

Zászlós Ágnes