Történelemlecke
2019. április 5. 17:00

Csehszlovákia megalakulása után a csehszlovák identitás megteremtése volt az egyik legfontosabb társadalompolitikai cél, írja a szerző. Ennek eléréséhez a korabeli történészek nagymértékben hozzájárultak azzal, amilyen témákat kutattak, és azzal, ahogyan a történelmi eseményeket magyarázták. Az így kialakított történelemszemlélet pedig minden iskolatípusban közvetlenül befolyásolta a szlovák történelem tanítását.
Persze ez nem ment egyik napról a másikra. Mindenesetre már három nappal Csehszlovákia megalakulása után ülésezett a tankönyvbizottság, amely az iskolahálózat szlovakizálását tűzte ki elsődleges céljául (érthető, hiszen a Szlovákia területén akkor létező 4000 népiskolából 344 volt szlovák tannyelvű, szlovák középiskola pedig nem létezett). Ehhez többek között szlovákul tudó és szlovák lelkületű tanárok és új tankönyvek is kellettek, köztük új történelemtankönyvek.
Csakhogy ezt az új történelmet még a pedagógusok sem tudták, így először őket is iskolázni kellett, illetve a régieket átiskolázni.
E célból 1919-ben, majd 1924-ben megjelent két kézikönyv, amelyekből a pedagógusok egyrészt maguk is elsajátíthatták a szlovák nemzeti történelmet, másrészt azt is megtanulták, hogyan kell azt tanítani. Ennek a történelemtanításnak az volt a lényege, hogy elhatárolódjanak attól a történelemszemlélettől, amely a szlovák nemzeti történelmet a magyar történelem részeként értelmezte, és helyette a csehszlovák történelemszemléletet alkalmazzák.
Ennek következtében a magyar történelem mellékessé vált, s azt az ezer évet, amelyet a szlovákok a magyar államalakulat kötelékében töltöttek, a leigázottság időszakaként tüntették fel.
Ennek a történelemszemléletnek a része például, hogy a szlovák várakban, ahol latinul beszélő magyar urak ültek, a szlovák nép számára csak egyetlen szoba létezett: a börtön.
Nem véletlenül kerestem elő ezt a tanulmányt. Egyrészt ajánlanám annak a fiatalnak, aki a pozsonyi vasútállomáson fennen hangoztatta nem épp ékes magyar nyelven, hogy nem kell magyar iskola, ahhoz, hogy magyarok maradjunk, elég lenne, ha csak a magyar nyelvet és irodalmat tanítanák magyarul. De a történelem is fontos, mondta erre a vele levő. Nem igaz, válaszolta neki emez. A történelem nem befolyásolja az identitást, mert csak egy történelem van, de az is fölösleges, mert az már elmúlt.
Na meg a napokban szinte szóról szóra újra hallottam a fentebb említett börtön dolgot. Egész pontosan a játszótéren vágta a fejemhez egy szülő, aki nem volt ugyan fiatal, de biztos, hogy nem 1919-es tankönyvből tanulta a történelmet.
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.