Terjedő dérgombák

A dérgombák gazdanövények felszínén finom viaszos, fehéres szürke, bársonyos, dérszerű bevonattal jelennek meg. Élősködésük következtében a megtámadott gazdanövényeken különböző deformációk keletkeznek.

A Taphrina deformans az őszibarackfákon levélfodrosodást idéz elő. A világ minden részén, ahol őszibarackot termesztenek, nagy károkat okoz. A kórokozó régebbi neve Exoascus deformans volt, ami kifejezi a gombának azt a tulajdonságát, hogy más kórokozó gombáktól eltérően nem kemény, kis termőtestekben fejleszti a spóráit, hanem a gumikesztyű ujjaihoz hasonló spóratartó tömlőit a növény felületén képzi. A levelek külső részén lévő tömlőkből a spórák kilövellnek, a fa ágaira, vesszőire kerülnek és az élesztősejtekhez hasonlóan sarjadzással szaporodnak. Az újabb spórák a rügyek és a vesszők felületén áttelelnek. A védekezés egyik legfontosabb része tehát az őszi levélhullásu utáni lemosó permetezés. A nem permetezett ágakon maradó spórák enyhe télen tovább szaporodnak, tavasszal újra fertőznek. A tavaszi újabb lemosó permetezés növeli a biztonságot, különösen a fogékony fajtáknál. Tapasztalat szerint a sárga húsú őszibarackfajták fogékonyabbak a fertőzésre, mint a fehér húsúak.

A fertőzött leveleken rügyfakadás után látható a fodrosodás. A levélnyél felőli részen a kifeslő levelek fodrosak, az egészséges leveleknél vastagabbak lesznek. A gomba a klorofill-szemcséket is pusztítja, ezért a zöld levél pirosra színeződik. A levél sejtjeit rendellenes szaporodásra készteti és mivel a levél erek nem vesznek részt a növekedésben, a gyarapodó levéllemez nem fér el az erek között, kidudorodik, fodrosodik. A fiatal levelek puhábbak, könnyebben fertőződhetnek, mint a keményebb, idősebb levelek. Kilombosodott állapotban többször ellenőrizzük a koronában lévő leveleket; a fodrosodókat azonnal szedjük le a fáról és égessük el. Ha a fertőzés elterjed a fán, a beteg levelek a kihajtás után 2–3 héttel elszáradnak, majd lehullnak. A lombtalan fán a fiatal gyümölcsök nem kapnak tápanyagot, így lehullanak. A fa nyár elején újra kihajt, a kilombosodás azonban anynyira igénybe veszi, hogy nem lesz ereje a következő évi termőrügyek kifejlesztésére. Ha a levélfodrosodást nem írtjuk ki, évről évre fertőz, míg a fa teljesen elpusztul.

Nedves években a szilvafák gyümölcseit a Taphrina purinbetegíti. A megtámadt gyümölcsök az elvirágzás után 3–4 héttel hirtelen rendellenes növekedésnek indulnak. A deformált szilvák hosszúkás, lapos, meggörbült, kisebb uborkához hasonlóak lesznek. A ráncos, érdes felületű, torz szilvákat népiesen táskaszilvának vagy bábaszilvának nevezik. A beteg gyümölcsök felületén tömegesen megjelenő gombatömlőktől a szilva sárgásszürke, deres bevonatú lesz, belseje üreges, magja nincs. Nyár végén egy részük lehullik, más részük a fán marad, a következő évi fertőzés fő forrásaiként. Ez a betegség az elhanyagolt kertekben nagy veszteségeket okoz, néha a termés felét vagy ennél többet is elvisz. Védekezésként a beteg gyümölcsöket haladéktalanul le kell szedni és meg kell semmisíteni. A veszszők felületén lévő áttelelő spórák ellen az őszibarack levélfodrosodásához hasonlóan ősszel és tavasszal lemosó permetezéssel kell védekezni, kilombosodás után a dérgombák ellen engedélyezett szerekkel permetezni.

A cseresznyét és a meggyet a Taphrina cerasi gomba betegíti. A betegséget a cseresznyefa boszorkányseprőjének nevezik, mert a vesszők elpusztult csúcsrügyei helyett a hónaljrügyekből vékony beteges hajtások fejlődnek. A fertőzött vesszőkből az egymás utáni években több méter átmérőjű, sűrű elágazású képződmény lesz Az apróbb levelek fonákján deres bevonat látható. A boszorkányseprő nem gyakori, de ha előfordul, a termés csökkenésével okoz kárt. A beteg ágrészt 15 cm-es egészséges résszel együtt le kell vágni, hogy a fa többi fertőződését megakadályozzuk.