Táplálék és értékes gyógyszer

A régi arab orvosok gyógyszerként használták. Valóban alig van olyan zöldségfélénk, amelynek olyan sokféle gyógyító hatást tulajdonítottak volna, mint a fokhagymának. Gyógyászati jelentősége a mai napig megmaradt: javítja a gyomor emésztőképességét, fogyasztása hatásos az érelmeszesedés megelőzésére, és csökkenti a magas vérnyomást. Újabb vizsgálatok igazolták illóolajának erős baktériumölő hatását. Nagyüzemek korszerű termesztési eljárások híján nemigen foglalkoznak termesztésével. Mivel igényes a kézi munkára, így a jövőben is elsősorban a kiskertekben, háztájiban kell megtermelni. Igen jó áron forgalmazható. Kis befektetéssel úgyszólván minden felszerelés nélkül is gazdaságosan előállítható.

Az őszi fokhagyma a hideget jól tűri. A talajban a legkeményebb hidegeket is átvészeli, nem fagy el és tavasszal újra kihajt. A nyári magas hőmérséklet sem árt neki, de beérését jelentősen sietteti. Kisebb árnyékot is elvisel. Vízigénye nem nagy, többnyire öntözés nélkül termesztik. A termés azonban jelentősen növelhető, ha a tenyészidőben szárazság esetén 2-3 alkalommal 30–40 mm-es vízadaggal öntözzük. Csaknem minden talajon megterem, ám a legjobban a kötött, humuszban gazdag agyagtalajokon díszlik. Friss istállótrágyát ne adjunk alá, mert ez a tárolhatóságát rontja. Maga a fokhagyma valamennyi zöldség számára jó elővetemény. Mivel korán beérik, így a rövid tenyészidejű zöldségnövények még követhetik (pl. a saláta, spenót, cékla). A nálunk termesztett fokhagymának két alaptípusa van, az őszi és a tavaszi. A hideget kitűnően elviselik, ezért ősszel és tavasszal nagyon korán megkezdhetjük a gerezdek duggatását. Az októberben duggatott gerezdek még a tél beállta előtt begyökeresednek, és tavasszal korán fejlődésnek indulnak. Az őszi duggatásból általában 2-3 héttel korábban kapunk fogyasztható fokhagymát, mint a tavasziból, a terméshozama is nagyobb. Hátránya, hogy a hagymák tarthatósága nem olyan jó, mint a tavasszal duggatottaké. Az őszi fokhagyma rendszerint már januárban romlani kezd, ezért mindkét termesztési módot célszerű alkalmazni.

Az őszi fokhagymának ugyan nincsenek speciális igényei az elő-növénnyel kapcsolatban, bizonyos szabályokat mégis be kell tartanunk a termesztésnél. Általában az előző évben trágyázott talajba, korán lekerülő zöldségfélék után kell beiktatni. Mindenképpen kerüljük a fonálféreg-fertőzést okozó gyökérzöldségféléket. Fontos, hogy a különböző hagymabetegségek megelőzése érdekében ne kerüljön olyan helyre, ahol az utóbbi öt évben előtte hagymafélét termesztettünk. ĺratlan szabály az őszi ültetés esetében, hogy az előveteményt időben takarítsuk be, majd a talajt haladéktalanul ássuk fel és hagyjuk leülepedni. (A frissen lazított földbe kiültetett fokhagyma kifagyhat.) Az őszi ültetés javasolt ideje szeptember végétől október végéig tart, Dél-Szlovákiában a legjobb időpont október közepe körül van. A lényeg az, hogy a gerezdek még a tél beállta előtt jól begyökeresedjenek. A túl korai telepítés veszélye, hogy a nagy lombozatot fejlesztő növények többet szenvednek a téli fagykároktól. A megkésett (november elejei) ültetés pedig a gyenge gyökérképződés miatt könnyebben felfagyhat, főleg a hótakaró nélküli kemény fagyok miatt.

Ültetés előtt a szaporítóanyagot válogassuk át, és a tárolás időszakában megtöppedt, betegség vagy rovarkártétel nyomait mutató, esetleg kihajtott egyedeket semmisítsük meg. A hagymák külső borítóleveleit késsel távolítsuk el, ezzel előkészítjük a gerezdekre bontást. Bontáskor az apróbb, mumifikálódott, penészes, sérült és elszíneződött gerezdeket távolítsuk el. Nem tanácsos a kopasz, védőburkolat (héj) nélküli gerezdek felhasználása sem, mert a kiültetést követően nagyobb valószínűséggel elpusztulnak. A gerezdeket csak az ültetést megelőző napokban válasszuk szét. Az önállósított gerezdek huzamosabb ideig nem tárolhatók veszteség nélkül, ugyanis gyorsan kihajtanak, és a gyökér felőli végük a leválasztás helyén könynyen penészedik. Az ültetőanyagot közvetlenül kiültetés előtt rakjuk lazán ritka szövetű zsákokba, majd 6-12 órára fonálférgek ellen 5%-os töménységű Sulka, vagy 4%-os Sulex oldatba csávázzuk. Ezt követően a gerezdeket érdemes a gombabetegségek ellen csávázni 0,2%-os Fundazol 50 WP vagy 0,6–0,8%-os Rovral Flo készítményekkel (20 perc). Végül az így kezelt gerezdeket vékony rétegben szétterítjük és megszárítjuk. Mivel a Sulka és a Sulex a gombabetegségek ellen ajánlott készítményekkel nem keverhető, így kénytelenek vagyunk a két csávázást külön-külön elvégezni (az említett sorrendet betartva). A fokhagymát általában 25–30 cm-es sortávolságra ültetik, a soron belül 5-6 cm-re egymástól. A gerezdeket (4-6 cm mélyen) gyökerükkel lefelé ültetjük, ellenkező esetben a termés kisebb és rosszabb minőségű lesz. A továbbiakban a sekély kapáláson kívül egyéb gondoskodást alig igényel.

Az őszi fokhagyma rendszerint már június végén beérik. A növények akkor érettek szedésre, amikor a lombozat megbarnul és elszárad, a talajban levő hagymák külső buroklevelei pedig papírszerűen elvékonyodtak, áttetszővé válnak, a gerezdeket borító héj bőrszerűen elvékonyodik. A felszedést ne halogassuk, mert esős idő esetén könnyen újra kihajtanak, és ezek tárolásra alkalmatlanná válnak. A fokhagyma kézzel nehezen szedhető ki a földből, ezért mindig kapával vagy ásóval szedjük, vigyázva, hogy a hagymák ne sérüljenek meg. Kiszedés után néhány napig kint hagyjuk utóérésre. A megszáradt hagymákat letisztítjuk, koszorúba fonva felakasztjuk, vagy ládába, szellős zsákba tároljuk.

Az államilag elismert, engedélyezett és ajánlott őszi fokhagymafajták a következők: Alan, Benátčan, Makói őszi, Matúš, Mojmír, Radoš, Ropal, Valko és Záhorský.

A szerző kertészmérnök