Tőzsér Árpád: Esterházy János csallóközcsütörtöki emléktáblájának felavatására

Életem egy részében csütörtöki feleségemnek és családjának köszönhetően lakhattam tartósabban a községben, s azokra az évekre visszatekintve most kicsit úgy érzem magamat, mint aki régi, értékes sírok fölött lépkedett sokáig úgy, hogy nem tudott róla: töredelmesen bevallom, nem is sejtettem, hogy mikor a csallóközcsütörtöki utcákat jártam, Esterházy János nyomaiban lépkedtem, hogy a nagy előd anno Csallóközcsütörtökben is megfordult, s a csütörtöki régi iskola épületében 1938-ban előadást tartott.

Nem szól róla írásos dokumentum, hogy itt milyen alkalomból és miről beszélt, de ismerve az 1938-as, több mint jelentős nemzetközi eseményeket, elképzelhetjük, hogy akkor egy felelős és nagy formátumú államférfi miről értekezett csütörtöki hívei előtt.

Egy államférfi állam nélkül, mert ugyan Esterházy Csehszlovákia alkotmányának rendelkezéseit és törvényeit mindig következetesen betartotta, amikor Beneš 1935-ben mint kassai parlamenti képviselőnek miniszteri széket kínált neki, ő az ismert Petőfi-vers szellemében válaszolt a hírhedt elnöknek: Haza csak ott van, hol jog is van, nem vállalhatok olyan országban miniszteri tisztséget, ahol egy népcsoportnak, nevezetesen a magyarnak nincs joga.

De ez a kiállás távolról sem jelenti, hogy Esterházy lélekben ne vállalta volna Csehszlovákia területét, s benne főleg szülőföldjét, az egykori Felvidéket, azaz Szlovákiát hazájának, csakhogy az ő haza-fogalma sokkal tágabb volt Szlovákiánál, sőt Csehszlovákiánál is, és távolról sem volt azonos a terület éppen fennálló államrendjével. Az ő hazája Közép-Európa, sőt Európa volt. A születését tekintve anyja után lengyel, apja után magyar főnemes ha kellett, beszélt és gondolkodott szlovákul is, csehül is – azt mondhatnánk, benne testesült meg először a közép-európai ember fogalma.

S még egy valami megkülönböztette a kicsinyes ideológiákban és pusztán önző nemzeti érdekekben gondolkodó, inkább Shakespeare államférgeihez, mintsem az igazi államférfiakhoz hasonlító benešektől és tisóktól: a mély keresztény hite. Sokan például még a jóakarói közül sem tudták megérteni, hogy annak idején miért nem menekült külföldre a letartóztatás elől, noha megtehette volna. Erre a talányra éppen a vallásos hite ad magyarázatot: krisztusi alkat volt. Nemcsak szóval, ideológiákkal, elméletekkel, hanem egész életével, egész egzisztenciájával harcolt az eszméiért. S amikor győzött fölötte a sötét középszer, nem menekült el a keresztje elől.

Elképzelem hát, hogy 1938-ban, az akkor már forrongó, a nagy, tektonikus változásokat érző szlovák főváros közelében ilyen és hasonló, országos és nemzetközi jelentőségű, aktualitású problémákról, eszmékről beszélhetett Esterházy János a csallóközcsütörtöki közönségének.

S most, nyolcvanhét év elteltével mi is ezeknek az eszméknek, ma is aktuális problémáknak a jegyében emlékezünk a község történetének nagy eseményére, gróf Esterházy János, a nem mindennapi ember, a nagy államférfi, a mártírpolitikus és az erkölcsfenomén egykori csütörtöki látogatására.

Ma és mindig, ha elhaladunk emléktáblája előtt.

Pozsony, 2022. október 8.
Tőzsér Árpád