SOROZATDARÁLÓ: Kalamajkák és intrikák a nap birodalmában

A II. világháborúban Japánt megjárt és ott hadifogságba esett Clavell szerepe tagadhatatlanul jelentős volt abban, hogy a Nyugat elkezdett érdeklődni a japán kultúra és történelem iránt. Több regényt is írt, melyek közül máig az 1975-ben megjelent A sógun az egyik legnépszerűbb, a kilencvenes évekig 15 millió példány kelt el belőle, és jó eséllyel az elmúlt harminc évben is voltak újabb kiadásai. Az 1600-as években játszódó történet erejét az adta, hogy Clavell valóban szerette és tisztelte az általa bemutatott kultúrát, a könyvben pedig Japán történelmének egy valóban izgalmas fejezetét dolgozta fel. A feldolgozásában megváltoztatta a valós szereplők neveit, így meglett az írói szabadsága ahhoz, hogy egy igazán fordulatos és grandiózus, kalandokban és izgalmakban gazdag történetet alkosson meg, miközben nem kötötte a kezét az igazság béklyója. Az angol navigátor, John Blackthorne alakját William Adams figurája ihlette, aki valóban szamurájjá és a sógun tanácsadójává avanzsált Japánban, de az író a karakter szerepét és súlyát azért jelentősen megnövelte az uralkodásért zajló hatalmi harcokban.

A sógun 2024-es verziójának egyik legfőbb erénye a Black­thorne-t alakító Cosmo Jarvis érdes, már-már komikusan maszkulin hangja mellett, hogy valóban komolyan veszi a kultúrák ütközésének témáját. Ahogy Blackthorne, úgy nézőként mi is rácsodálkozhatunk a korabeli japánok szigorú szokások tiszteletén alapuló társadalmára. Persze mindez elsősorban csak a hátteret szolgáltatja a klasszikus alapszituációhoz: különböző nemesurak küzdenek egymással az ország feletti uralomért. Mivel ilyet sokszor láthattunk már, A sógun az ábrázolt kultúra hiteles ábrázolásával tud kiemelkedni a mezőnyből.

A Disney+ kínálatában látható tízrészes sorozat elsőrangú látványt kínál, de sosem feledkezik meg arról, hogy a látványos szárazföldi és tengeri csaták, földrengések és ágyúzások között a sorozatot legfőképp azért nézzük, mert érdekelnek minket a karakterek. A sógun nem esik abba a hibába, hogy kizárólag Blackthorne-t ábrázolja izgalmasan, az általa megismert Toranaga, Mariko vagy Jabushige szintúgy háromdimenziós, összetett alakok, sőt még a kisebb mellékszerepek is érdekesek és jól kidolgozottak. Közben pedig öröm nézni a korabeli Oszaka képeit vagy a kamera szemével bejárni a pompás díszleteket.

Mivel az adaptáció többnyire hű a könyv főbb történéseihez, ezért a regényt ismerők sok meglepetésre ne számítsanak, de ez természetesen egyáltalán nem hiba. Ha pedig valaki attól fél, hogy a nagy sikerre való tekintettel a Disney berendel majd egy második évadot, azt itt és most megnyugtathatom: A sógun showrunnerei már bejelentették, hogy ez a sztori számukra ezt a regényt jelenti, nem akarják semmilyen formában bővíteni.

Tóth Csaba