Túléli a demokrácia a polikrízist?

A polikrízisnek számos forrása van. Az én meglátásom szerint a mai világunkat sújtó polikrízis fő forrása a mesterséges intelligencia. A második helyen az éghajlatváltozás, a harmadik helyen pedig az ukrajnai orosz invázió áll. A lista persze sokkal hosszabb, de a továbbiakban erre a három kérdésre koncentrálok. Segít csökkenteni a zűrzavart.

Mesterséges intelligencia

A mesterséges intelligencia (röviden: MI) sokkolta a világot, amikor a Microsoft partnerén, az OpenAI vállalaton keresztül szabadon elérhetővé tette a nyilvánosság számára a ChatGPT-t. Ez 2022 novemberében történt.

A ChatGPT egzisztenciális veszélyt jelentett a Google üzleti modelljére. A Google pedig megfeszült, hogy a lehető leghamarabb kiadjon egy versenyképes terméket.
Nem sokkal ezután Geoffrey Hinton, akit általában az MI atyjának tekintenek, bejelentette távozását a Google-tól, hogy nyíltan beszélhessen az új technológia  kockázatairól. Szembemenve saját korábbi meggyőződésével, nagyon sötét képet rajzolt az MI-ről. Úgy fogalmazott, hogy elpusztíthatja a civilizációnkat.
Hinton kognitív pszichológus és informatikus, úttörő szerepet játszott az olyan mesterséges neurális hálózatok fejlesztésében, amelyek képesek megérteni és létrehozni a nyelvet, valamint képesek az adatok elemzésével készségeket tanulni. Az adatok gyarapodásával párhuzamosan nőtt az MI-k úgynevezett nagy nyelvi modelljeinek a kapacitása is.

Ez mély benyomást tett Hin­tonra. „Előfordulhat, hogy ami ezekben a rendszerekben történik, valójában sokkal jobb, mint ami az agyban történik” – mondta. Ahogy erősebbé válnak, veszélyesebbé is válnak – állította. Különösen a teljesen autonóm fegyverrendszerektől óvott, amelyeket csak gyilkos robotoknak nevezett.
„Teljesen ismeretlen területre léptünk. Képesek vagyunk olyan gépeket építeni, amelyek erősebbek nálunk, de továbbra is mi irányítjuk őket. De mi van, ha nálunk okosabb gépeket fejlesztünk? Az MI-nek 5–20 évre van szüksége, hogy felülmúlja az emberi intelligenciát.” És „hamarosan rájön, hogy könnyebben eléri a céljait, ha erősebb lesz”.

Amit Hinton mondott, mély benyomást tett rám. Valójában az MI Goethe A varázslótanonc című versét juttatta eszembe. A tanítvány mágiát tanul, de nem teljesen érti, mit tanít neki a mester. Amikor egyedül marad, varázsszavakkal egy seprűt kényszerít munkára, hogy töltse fel a kádat, azt viszont már nem képes elérni, hogy a seprű befejezze a cselekvést. A házat teljesen elönti a víz.

Jómagam az MI feltalálása előtt nőttem fel. Ennek köszönhetően a valóság nagy híve lettem. Viszonylag fiatalon rájöttem, milyen nehéz megérteni azt a világot, amelybe születtem, és a valóságtól vártam, hogy erkölcsi útmutatást adjon nekem.

Mi, emberek egyszerre vagyunk részesei és megfigyelői annak a világnak, amelyben élünk. A részeseiként a magunk javára akarjuk megváltoztatni a világot; megfigyelőként a valóságot úgy akarjuk megérteni, ahogy van. Ez a két cél zavarja egymást. Ezt fontos meglátásnak tartom, amely lehetővé teszi számomra, hogy különbséget tegyek jó és rossz között.

Az MI eltörölte ezt az egyszerű sémát, mert semmi köze a valósághoz. A mesterséges intelligencia létrehozza a saját valóságát, és amikor ez a mesterséges valóság nem felel meg a valós világnak – ami elég gyakran megesik –, akkor azt hallucinációként elveti.

Emiatt szinte ösztönösen elleneztem az MI-t, és teljes szívemből egyetértek a szakértőkkel, akik azt állítják, hogy szabályozni kell. Ám a szabályozásnak globálisan végrehajthatónak kell lennie, mert túl nagy a késztetés a csalásra; a szabályokat kijátszók könnyen tisztességtelen előnyhöz jutnak.
Sajnos a globális szabályozás elérhetetlen cél, mert a világot a két, egymással homlokegyenest ellentétes kormányzási rendszer közötti konfliktus uralja. Ezeknek pedig gyökeresen eltérő nézeteik vannak arról, mit és miért kell szabályozni.

A két kormányzási rendszert nyitott és zárt társadalomnak nevezem. A kettő közötti különbséget a következőképpen határozom meg: egy nyitott társadalomban az állam szerepe az egyén szabadságának védelme; zárt társadalomban az egyén szerepe az, hogy az uralkodó réteg érdekeit szolgálja.

A mesterséges intelligencia hihetetlenül gyorsan fejlődik, és a hétköznapi emberi intelligencia nem képes teljesen megérteni. Senki sem tudja megjósolni, merre visz minket. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: a mesterséges intelligencia a zárt társadalmakat segíti, és halálos veszélyt jelent a nyitott társadalmakra. Ennek az az oka, hogy a mesterséges intelligencia különösen jó olyan ellenőrzési eszközök létrehozásában, amelyek segítik a zárt társadalmakat alanyaik megfigyelésében.
Ez az oka annak, hogy ösztönösen ellenzem az MI-t, de nem tudom, hogyan lehetne megállítani. Jelenleg senki más sem tudja, de a mesterséges intelligencia fejlesztőinek többsége felismeri, hogy szabályozni kell. Egyetért ezzel az USA Kongresszusa és Joe Biden elnök kormánya is. Ám az AI sokkal gyorsabban halad, mint a kormányzati intézmények.

A Biden-adminisztráció végrehajtott néhány intézkedést, de a Kongresszusnak garantáltan nehézségei lesznek, ha egy „MI jognyilatkozatot” akar elfogadtatni.
Van azonban egy probléma, amivel nem lehet várni. 2024-ben választások lesznek az Egyesült Államokban – és valószínűleg az Egyesült Királyságban is –, ezek során a mesterséges intelligencia kétségkívül fontos szerepet fog játszani, ez a szerep pedig előreláthatóan veszélyes lesz. A mesterséges intelligencia nagyon jó a dezinformáció  és a deepfake előállításában, és a választások közelében sok rosszindulatú szereplő fog felbukkanni. Mit tehetünk ez ellen? Nincs válaszom, de remélem, hogy ez a kérdés megkapja a megérdemelt figyelmet.

Klímaváltozás

A polikrízis második eleme a klímaváltozás. A globális éghajlati rendszert megzavarta a fokozott emberi beavatkozás, különösen az üvegházhatású gázok, a szén-dioxid és a metán nagymértékű kibocsátása. A 2015-ös párizsi klímacsúcson elfogadott egyezmény azt a hosszabb távú célt tűzte ki, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest 1,5°C-on kell tartani. Ez a cél most nyilvánvalóan nem teljesül; az éghajlatváltozás elleni küzdelem minden erőfeszítése ellenére a felmelegedés üteme valójában gyorsul.

Két tekintélyes klímatudós, David King, az Egyesült Királyság kormányának korábbi tudományos főtanácsadója és Johan Rockström, a Potsdami Klímakutató Intézet munkatársa arra figyelmeztetett, hogy a folyamat fordulópontokban fog kicsúcsosodni, és a földi élet összeomlásához vezethet.

Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület azt állítja, hogy a jelenlegi klímapolitika eredményeként 2100-ra 2,5 °C és 2,7 °C között válik melegebbé globálisan a Föld. A tudósok szerint ez katasztrófa lenne. A Föld melegebbé válna, mint az elmúlt négymillió évben bármikor.

A grönlandi, a himalájai és a nyugat-antarktiszi jégtakaró teljesen elolvadna, ami tíz méterrel megemelné a tengerszintet.

„A Föld összes nagy biofor­mációja összeomlana – az esőerdők, a mérsékelt égövi erdők nagy része –, hirtelen eltűnne az örök fagy zónája, összeomlana a teljes tengerbiológia, a Föld nagy része alapvetően változna meg a lakhatóság szempontjából – mondta Rockström. – Az egyenlítő menti sávban a bolygó több mint egyharmada lakhatatlanná válna, mert az átlaghőmérséklet meghaladná az egészségi határértéket, ami körülbelül 30 °C.”

Sajnálatos tény: amikor a klímaváltozás elleni küzdelem zavarja az emberek megélhetését, az emberek meg akarják védeni a megélhetésüket. A németországi és a hollandiai mezőgazdasági termelők harcolnak a nitrogénkibocsátás szabályozása ellen, mivel ezek a szabályozások gátolják őket a szarvasmarhatartásban. Mozgósítottak, megnyerték a választásokat – és megrendítették az Európai Uniót.

De megemlíthetném az olajtársaságok törekvését is, hogy továbbra is profitot termeljenek.

Nagyon le vagyunk maradva az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Mindent meg kell tennünk, amit a klímatudósok szükségesnek tartanak – mélyen és gyorsan csökkenteni kell a kibocsátást, el kell távolítani a felesleges üvegházhatású gázokat a légkörből, és újra le kell fagyasztani az Északi-sarkvidéket. Ehhez pedig meg kell szereznünk az őslakos közösségek jóváhagyását. Mindezt a lehető leghamarabb meg kell tenni.

Oroszország háborúja Ukrajnában

Ezzel elérkeztünk a polikrízis harmadik összetevőjéhez. Az ukrajnai orosz invázió sokként érte a világot, megzavarta az élelmiszer-ellátási láncokat és jelentős geopolitikai átrendeződéseket okozott. Ennek ellenére a tényleges eredmény sokkal jobb, mint az várható volt. Az ukrán hadsereg hősies ellenállást tanúsított, és az Egyesült Államok, valamint Európa erős támogatásával megfordította az esélyeket. Az orosz hadsereg papírtigrisnek bizonyult, megmutatkozott, mennyire rosszul irányított és mennyire korrupt. A Wagner-csoportnak sem sikerült legyőznie Ukrajnát.

Ennek eredményeként Kijev készen áll az ellentámadás megindítására, amint a Nyugat által megígért összes felszerelés megérkezik. Biden még arra is rábólintott, hogy Ukrajna F-16-os vadászgépeket kapjon.

Bízom benne, hogy az ellentámadás sikeresen alakul. A célpont az orosz haditengerészet  bázisa, a Krím félsziget lesz. A félszigetet Oroszországgal a Kercsi-szorosban összekötő, már megrongálódott Krími híd lerombolásával Ukrajna egy orosz stratégiai előnyt stratégiai hátránnyá változtathat, ugyanis a Krímnek nincs vize. A híd kiiktatásával a Krím a víz kérdésében Ukrajnától függ majd.

Az Orosz Föderáció számos része már ma is elégedetlen Vlagyimir Putyin elnök despotikus rezsimjével, és ez a fejlemény arra késztetheti őket, hogy teljesen ellene forduljanak. Putyin álma, az újjáéledő orosz birodalom semmivé válhat, hogy többé ne jelentsen veszélyt Európára és a világra.

Az ukrajnai háború vége pozitív sokk lesz a világ számára. Ez lehetőséget adhat Bidennek, hogy csökkentse az Egyesült Államok és Kína közötti feszültséget, amely maga is a gazdasági hanyatlás kellős közepén áll, így Hszi Csin-ping elnök fogékonyabbá válhat az Egyesült Államokkal való megegyezésre. Biden nem törekszik rendszerváltásra Kínában; csak a status quo helyreállítását akarja Tajvanon.

Az orosz vereség Ukrajnában és a kínai–amerikai feszültség enyhülése teret adhat a világ vezetőinek, hogy a civilizációnk elpusztításával fenyegető klímaváltozás elleni küzdelemre összpontosítsanak. Ám keskeny és kanyargós út vezet ehhez a kívánt eredményhez. Helyénvaló tehát a kérdőjel használata: túléli a demokrácia a polikrízist?

A szöveg szerzője Soros György

©Project Syndicate