Mellár Dávid: Képzavar (Duna-parton III.)

Agyi implantátumot ültettek egy majom agyába, aki először egy joystick segítségével irányította a kurzort a megfelelő helyre a kijelzőn, amiért cserébe banánpürét kapott egy szívószálon keresztül. Majd a joystickot kihúzták, de az egér a képernyőn újra a megfelelő helyre talált minden alkalommal. Az utolsó fázisban a majom már tudatosítja is, hogy a tudatával irányítja a pingpongjátékot, ezért a mancsával itt már csak emberi lezserséggel markolta a szívószálat. Ennyi. Profi vagyok, gondolhatta, dől a banánpüré a Neurolinktől.

De nem ez volt először. Elsőként az idegbaj a Duna-parton. Képzavar a külső és belső valóság között. Amikor szól a zene Jacquestól, és először csak kicsit érted félre. Valahogy félre, de nem érted, hogy. Nincs hozzá füled. Gondolod először. Majd felmész a szomorú lányhoz a szobába. Beszél, sír, nevettek. De egy idő után nem érted az idegen nyelvet. Félreérted. Elkapsz belőle mondatokat, szavakat. Megpróbálsz kérdezni. Néz rád, és nem érti. Hogy és mik alapján kérdezed. Fogalmad sincs. Nem érted. Nevettek. Hallod a szavakat, a mondatokat, de nem tudod értelmezni őket. Egy hülye majomnak gondolod magad, úgy, hogy nem gondolsz a majomra, csak metaforikus értelmében. Szamár. Inkább. Talán.

Nehéz prózában elmesélni az idegbajt, a pánikroham élményét, még ha a fotelben ülve szép lassan és titokban épült is fel az, ami aztán levegő után kapkodva, kontrolvesztetten gyorsuló szívverésbe torkolt a nyilvános WC-ben a szerelem szemébe nézve. Zúgó és sípoló hangok közül a kilátástalanság, hogy nem tudod, mi lesz a következő pillanat, nem látod a szabadulást, bárhogy győzködöd is magad, hogy ez nem a valóság. Még nem őrültél meg, miközben őrültnek képzeled magad.

Szerfogyasztás. Remegés és bizsergés koponyatájt. De alapból is hülyének gondolod magad józan pillanataidban. Elég, hogy valaki kimerülten sírni kezd, és kétségbe esik. És te. A kanapé folyik, a Duna megáll. Az őrület mint agyi implantátum. A idő banánpüré. A halál az halál.

Nem tudod összerakni a fejedben, amit hallasz. Idegen nyelven, de már nemcsak a nyelv, hanem az értés is idegen. Magyarul is felfoghatatlan. Nyelven túli elidegenedés. Lenézed magad. Képtelen vagy megérteni, amit mondanak. Hallod, de nem hiszed el. Hiába szeretsz és hiába szeretnek. Szinte már csak a fejedben vagy. Nem jutnak el hozzád a kívülről érkező gondolatok. Vagy ha mégis, akkor csakis módosulva. Megfertőződnek és mást kezdnek el jelenteni. Te meg csak elidegenedve egyre jobban hibáztatod magad. Nem azt hallod és nem azt érted, ami a valóságban rajtad kívül történik. Minden csak az őrületedet igazolja. Újra és újra. Minden szó, minden mondat: képzavar. És nem hinnéd, hogy még lehet ennél is egyre rosszabb. Nincs súlya a valóságnak. nem érted a mindenkori másikat. Nem érted azt, akinek a szavait józanon reflektálva magadra máskor elhiszed, hogy vagy. Hogy talán mégsem vagy hülye. Hiába hajtod újra és újra a feszültségtől remegő fejed a szerelem ölébe. Simogat, de mással együtt nevet. Persze azt hiszed, hogy rajtad. Miközben te csak egyre távolabb és távolabb zuhansz a valóságtól. Nem látod és nem is érzed többé már magadban az otthont. A Duna parttalan. Jövő és múlt nélküli massza az egész jelen. Képtelen vagy érteni, esetleg másképp érted azt, ami van. Spirálként ránt magával, hogy mekkora hülye vagy, hogy valami visszafordíthatatlanul rosszat tettél. Már nem látod, hogy lesz más, hiába mondogatod, hogy ez csak a szerhasználat. Nem hiszed el magadnak se, nincs mit elhinned másnak se. Csak te és az őrületed. Nem is. Már csak én vagyok az őrület, és nincs más semmi.

Aztán mégis. Valahogy megúszod végül. Nem robban fel a szíved a WC-n, nem önti el vér az agyadat. Megmenti a lélektested magadtól magadat. Persze jó, hogy ott van ő is melletted, elkezdesz újra hinni neki, amikor felmentek az ágyba végre lefeküdni. Csikorgó fogak, zárt szemek. Egész éjjel csak motyogsz: Bolond ül szamárra, ha a döglött oroszlánt a szamár is rugdossa. Bolondot beszédéről, ha van ló is. Majomábrázatból későre válik orca, ha a szamár füléről ismerszik meg. Minél csúnyább a majom, ha ló. Tűzbe jön, mint a majom szamara a pingpongozástól. Elszenvedi szamár a verést, csak banánpürét adjanak neki. Neurolink. Neurolink. Neurolink.