Szalon

Dokumánia: Nem az a kérdés, ki tette, hanem hogy miért

Anthony Templet érzelmektől mentes arckifejezéssel ül le a kamera elé. Ahogy beszél, válaszol a kérdésekre, az olyan, mintha egy empátiát hírből sem ismerő fiatalt látnánk. De ennek oka van, és a Megöltem az apámat (I just killed my dad) olyan true crime dokumentumfilm, amelyben nem azt keressük, ki a tettes, hanem azt, miért tette.
author
ÚJ SZÓ ONLINE

2022. október 9. 20:40

Anthony Templet
Fotó: Netflix

A rendező az a Skye Borgman, aki sorozatban gyártja a műfajba tartozó dokukat a Netflixnek: A lány a képenről (Girl in the picture) a közelmúltban mi is írtunk, de ő felel az Abducted in Plain Sightért is, amit a kritikusokis  és a nézők is letaglózónak minősítettek. A Megöltem az apámat ennél azért vegyesebb fogadtatásra lelt: egyfelől azért, mert a fentiekhez (és úgy általában a true crime-okhoz) hasonló sablonokat működtet, másfelől pedig, bár kerüli a direkt hatásvadászatot, azért felveti a kérdést, mennyire egészséges kikapcsolódás ennyi emberi tragédiát fogyasztani…  Borgman három dokumentumfilmje trilógiának is tekinthető, de idáig elérve kezdjük úgy érezni, elég – mindent láttunk, ami az eltorzult és kicsavarodott emberi, családi, bizalmi kapcsolatok borzalmas következményeiből megmutatható.

De térjünk vissza magához a 3 részes sorozathoz: az elején tényleg azt gondolhatjuk, hogy egy pszichopata gyilkossal állunk szemben, bár apró részletekből azért sejthető, hogy nem annyira egyszerű a történet, mint ahogy a bevezetőben felvázolják. Az akkor 17 éves fiú 2019-ben két fegyverrel rálőtt apjára a Baton Rouge menő környékén álló otthonukban. Anthony ezután tárcsázta a segélyhívót, és érzéketlen hangon közölte a vonal túlvégén lévő diszpécserrel, hogy „most öltem meg apámat”. Még az első részben hallani, ahogy az ügyész azt mondja, nem biztos benne, hogy Anthonyba szorul bármennyi empátia – és nézőként nekünk is ez jár a fejünkben. Mert sem akkor, a tett pillanatában, sem a 3 évvel későbbi visszaemlékezős felvételeken nem látszanak rajta érzelmek. Anthony a rendező kérdésére azt válaszolja, szörnyen érezte magát utána, de nem látott más kiutat – ám ezt is olyan hangon és olyan szenvtelenül mondja, hogy egy szavát sem hisszük el.

A gyilkosság mögötti okok lassan, rétegről rétegre kerülnek a felszínre  Anthony egyik munkatársának köszönhetően. Csak neki tűnt furcsának, hogy a fiúnak nyomkövető van a telefonján, hogy sohasem járt iskolába, írni-olvasni is alig tud, hogy jószerével fogalma nincs az őt körülvevő világról, még a saját lakcímét sem tudja pontosan, hogy a társas érintkezés hétköznapi kódjai teljesen ismeretlenek a számára… A minisorozatból lassan kiderül, hogy Anthony apja, Burt Templet nem az, akinek sokan hitték. Sorra dőlnek ki a csontvázak „az áldozat” szekrényéből, olyan megdöbbentő fordulatokkal, amilyenek (normális esetben) csak a rémálmokban eshetnek meg.

Borgman most is mesterien építi fel a történetét: hagyja, hogy mindenki elmondja a maga igazát egy-egy helyzetről, az ügyész és a védő bevonásával pedig az ügy jogi hátterét is bemutatja. Nem érheti a vád, hogy egyoldalúan tálalná az esetet, habár a végére egyértelművé válik, ő maga kinek az oldalán áll, és milyen igazságot képvisel ebben az egyáltalán nem egyszerű történetben.
Egy biztos: ha nem maradt semmi empátia Anthonyban, az nem csoda, és ha maradt valami kérdés, akkor az az, képes lesz-e valaha normális, teljes életet élni.
Herczeg Szonja

 

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Az Új Szó-stúdió vendégei (balról): Dudás Tamás, a Páneurópai Egyetem Gazdasági Karának dékánja és Gál Zsolt politológus, közgazdász, a pozsonyi Comenius Egyetem Politológiai Tanszékének oktatója (Miroslav Mikas felvétele)

Új Szó-stúdió: ki okozza az inflációt, Moszkva vagy Brüsszel?

alapok

Befektetők kontra infláció: már csak a részvény- és ingatlanalapok segíthetnek

parlament k

Ipsos: A koalícióból való kilépése óta csökken az SaS népszerűsége

vonatbaleset

Még nem végeztek a komáromi vasúti baleset következményeinek felszámolásával

Új Szó

Miről ír a keddi Új Szó?

f

KVÍZ: Mérd fel a tudásod ezzel a 8 kérdéssel!

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.