Dokumánia: Egy apa elmegy a végsőkig

A nemrég bemutatott, A lány a képen (The Girl in The Picture) című true crime után a Netflix gyorsan dobott még egy nagyot a műfajban. Ráadásul nem amerikai tömeggyártott darabról van szó, hanem egy francia rendező, Antoine Tassin dokumentumfilmjéről, amelynek címe: L’assassin de ma fille (vagyis A lányom gyilkosa). A másfél órás film középpontjában André Bamberski, egy idős, nyugdíjas könyvelő áll, aki pontról pontra, egyenesen a kamerába nézve elmeséli, hogyan veszítette el tinédzser lányát, majd hogyan került ő a bíróság elé közel három évtizeddel később.

Kalinka 14 éves volt, szülei elváltak, ő pedig édesanyjával és a szeretőből lett mostohaapával, a neves Krombach doktorral élt Lindauban. A lányhoz egy nyári napon hívták ki a mentőket, akik már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A kardiológus mostohaapa szerint a lány minden bizonnyal hőgutát kaphatott, mert sokat volt aznap kint. Krombach azt is elmondta, milyen injekciókat adott a lánynak, hogy megmentse az életét, hiába.

A történet onnantól kezd zavaros lenni, hogy a gyásztól összetört apának úgy kell könyörögnie, hogy a boncolási jegyzőkönyvet megkapja. Amikor pedig kézbe veszi, nincs benne köszönet – a lánya halálának pontos okát nem tudják (csak találgatnak); a később kiharcolt exhumálás eredménye pedig arra mutatott, jobb esetben gondatlanul jártak el a vizsgálat során, rosszabb esetben eltüntették a nyomokat.

Miután lánya ügyében a német hatóságok – a prominens orvos személye miatt – nem voltak hajlandók nyomozást folytatni, a lány apjának segélykiáltásait pedig egy megcsalt exférj hisztijének tulajdonították, Bamberski saját kezébe vette az ügyet. Volt felesége teljesen a doktor hatása alatt állt, maximálisan hitt abban, hogy a lánya természetes halált halt, bármilyen tények merültek is fel az évek során. Hogy miként szolgáltatott végül igazságot Bamberski a lányának – nem akarunk spoilerezni –, a filmből kiderül.

A lányom gyilkosából szerencsére hiányoznak a negédes jelenetek, nyoma sincs a szenzációhajhászásnak, mégsem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól. A rendezőnek még az is sikerül, hogy teljes egészében elmeséljen egy évtizedeken át zajló, igencsak szövevényes történetet alig másfél órában. Persze, ebben közrejátszik az, hogy nem részletezi Kalinka, az anya vagy a gyilkos életét. A szociopata Dieter Krombachról csak egyetlen bevágás van, egy interjú, amit egy német tévének adott, és ennek sincs más célja, mint hogy kommentár nélkül, de bemutassa: tényleg egy empátia nélküli, kegyetlen, narcisztikus személyiséggel van dolgunk. Magáról a mesélőről, Bam­bers­kiről kicsit többet megtudunk, főleg a jelleméről és a természetéről, amibe egész egyszerűen nem fért bele, hogy elfogadja a helyzetet, és futni hagyja a gyermeke gyilkosát. A viszonylagos happy end ellenére Bamberskin nem látunk semmiféle megnyugvást vagy elégedettséget. Továbbra is egy gyászoló apa néz ránk a képernyőről.

Nagyon emberi, nagyon szomorú ez a film, amelyben sok tanulságra nem lelünk, de az apai szeretet és elszántság ereje valamiképpen mégis pozitív üzenet. Erősen ajánljuk.

Herczeg Szonja