Digitális emlékezet: Határokon, korokon innen és túl

A kép valamikor a 40-es évek második felében készült. Hogy mi célból, nem tudni. Mindenesetere a két pénzügyőr („finánc”) teljesen nyilvánvalóan pózol: az ujj a ravasz közelében van, de nem feszül rá, a sapka a műtermi szabályok szerint félrebiccentve áll a fejen, a gesztus színpadias és felszabadult. Egyszóval a kép akár még a sajtóban is megjelenhetett volna. A helyszín a muzslai Duna-part, amely ma sem fest nagyon másképp. A jobb oldalt magasodó nyergesújfalusi gyárkémények már talán nem is léteznek, nem úgy a hegységek. A két kémény között látható a Tokod fölött magasodó Hegyes-kő, tőle valamivel jobbra a Nagy-Gete. A pénzügyőrök háta mögött pedig a Pilis-tető tömbje dereng. Nem sokszor volt annyira szigorúan őrzött politikai határ ez a Duna-szakasz, mint ekkor – talán egészen a római időkig kéne visszamennünk, akkor talán kvád harcosok fényképezkedhettek volna ugyanígy ezen a helyen, ugyanezekkel a hegyekkel.

A két „finánc” közül csupán az álló alakot ismerjük, aki történetesen apai nagyapám, Ján Vataščin (1917–1973). A Mezőlaborci járásból származó emberként Muzslán alapított családot, majd utóbb rendőr volt több mint két évtizeden át Komáromban és Ipolyságon. Társa sorsa ismeretlen, de aligha lenne meglepő, ha ő is a környéken telepedett volna le. A környékbeli falvak – ami egyébként általános vonás a szlovákiai magyar nyelvterületen – társadalomtörténetéből gyorsan kiderül, hogy nem is olyan kevés azon családok száma, amelyekbe nem magyar nemzetiségű férjek, esetleg feleségek házasodtak be azok közül, akiket a régi-új csehszlovák államhatalom többek között rendőrként, pedagógusként vagy munkásként vezényelt a határ mellé… Sírjaik ma már ezen a vidéken vannak, leszármazottaik között pedig egyaránt vannak magyar vagy szlovák nemzetiségűek, esetleg olyanok is, akik máshogy alakították ki az identitásukat. Néprajzi szempontból mindenesetre mindegyik család története érdekes, s fontos lenyomatai a zaklatott 40-es és 50-es éveknek. A történeteket meghatározó strukturális elemek között akarva akaratlanul fontos szerepet töltenek be a 20. században oly fontosnak minősülő politikai határok. A képen látható két pénzügyőr sem állt volna a Duna-parton, ha az azt megelőző 30 év politikatörténete nem úgy alakul, ahogy. Minden tömegeket érintő történelmi eseményre érvényes, ám az elmúlt bő évszázad határváltozásaira talán méginkább, hogy amiképp életutakat vágtak félbe vagy térítettek el, úgy létrehoztak teljesen új lehetőségeket és folyamatokat – akár ugyanazon nemzetiségen belül is. Ennek zavarba ejtő sokszínűségét a mikroperspektíva vagy egy több szempontú elemzői attitűd – használja bármelyik társadalomtudomány is – tudja megragadni, akár ilyen fényképek segítségével is.

Vataščin Péter