Digitális emlékezet – Farkas Julcsa
2021. június 20. 10:53
A paraszti aratás jelkép, a kasza pedig nem is annyira régi a magyar parasztság gyakorlatában. A 15. századtól, Németalföldről kiindulva fokozatosan váltotta fel a kevésbé hatékony sarlót, de a Kárpát-medencei széles körű elterjedése csak a 19. század végére tehető. A learatott gabonából a szemet a magyarság körében viszont egészen a 20. század elejéig vagy nyomtatással (a földre terítet gabonakévékből állatokkal tapostatva ki a szemet), vagy csépléssel (cséppel való ütlegeléssel) nyerték. A 19. század közepe táján jelennek meg a modern, először gőz (no, azt megelőzően meg lóval üzembe hozott járgányos), később robbanómotor meghajtású cséplőgépek. S hozzájuk szinte azonnal egy, mára az egész magyar nyelvterületen közismert, A cséplőgépbe esett lány címmel ellátott új stílusú ballada is kapcsolódik (ma ismert első lejegyzései a 19. közepéről származnak). A cséplőgép tetején (az asztalon) álló fiatal leányokra leselkedett nagy veszély, akik onnan adagolták a lábuk előtt tátongó nyíláson keresztül a cséplőgép dobjába (egy speciális zúzóberendezés) a gabonakötegeket (kévéket). Elég volt egy rossz mozdulat, s máris a szaporán dolgozó verőlécek között találhatta magát, ami egyenlő volt a biztos és szörnyű halállal. Bacsó Péter Te rongyos élet című filmjében (1983) is láthatunk ilyen, az 1950-es évek legelején játszódó jelenetet, amikor a fővárosi elvtársak érkezése feletti örömtől elvakult tanító elvtárs addig integetett a cséplőgép tetejéről, mígnem beleesett a dobba, ahol halálát lelte.
A magyar balladákban nagyon gyakran egy bizonyos Farkas Julcsát jelölnek meg áldozatként:
Ezernyóccázkilencvenhatogyik évbe
mi törtínt a borocskai szőllősbe.
Farkas Julcsa fölat a gépasztalra,
véletlenül belejesett a dobba.
És a Kisóváron 1943-ban készült képen látható az a leány, akivel ez elő is fordulhatott volna. No, nem az előtérben, hiszen ők, szemmel láthatóan, városról érkezett, elegáns hölgyek, s gereblyét csak a fotográfus kedvéért vettek a kezükbe. Ott hátul, fenn a cséplőgép tetején, akinek éppen csak a szoknyája alsó szegélye látszódik, ő az, akire az a veszély is leselkedhetett, hogy beleessen a dobba.
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Legfrissebb cikkek
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.