Digitális emlékezet: A kollektív sámlik és a szovjet katonák

A Gombaszögön 1958 óta évente megrendezett Országos Kulturális Ünnepély színpada és nézőtere az amfiteátrum formájára hasonlít, de azzal ellentétben itt nem voltak stabil ülőhelyek. Azokat a rendezvény előtt minden évben újra el kellett készíteni, azaz szét kellett rakni az év közben a szabadtéri színpad alatt tárolt elemeket. Az első öt sorban a vendégek és a tiszteletjeggyel rendelkező nézők kaptak helyet, akik ülőhelyei deszkalapból készült támlát is kaptak. A többi sort azonban már „kollektív sámlik” alkották, ahogyan ezeket a Gombaszöghöz közeli Gömörhorkáról származó, 2002-ben elhunyt Dusza István, az Új Szó egykori munkatársa valamikor az 1980-as évek második felében elnevezte. A kollektív sámli úgy jött létre, hogy a fémdobozokra deszkalapokat helyeztek. A felvételen nagyon jól ki lehet venni a különbséget a kétfajta ülőalkalmatosság között. Ahogyan az máshol is lenni szokott, a legelső sorban a főfejesek ültek, azaz az állami delegáció tagjai, valamint a kerületi és járási elvtársak. A tiszteletjegyesek között ott voltak a belügyi szervek tagjai is Rozsnyóról, akik abban az időben, azaz 1989 előtt, minden nagyobb (vagy akár kisebb) tömeget mozgósító rendezvényen, így Gombaszögön is eléggé jelentős számban vegyültek el a nézők között, éberen figyelve a rendezvény területén történő eseményeket.
Aki ismeri a gombaszögi nézőteret, tudja, hogy nem kis terület, s az ülőhelyek elkészítése eléggé idő- és munkaigényes feladat volt.

Szőllős Sándor, a Csemadok Rozsnyói járási bizottsága titkárának leleményességét dicséri, hogy erre a munkára ingyen sikerült megszerveznie a szovjet hadsereg 1968 augusztusától „ideiglenesen” Rozsnyón állomásozó alakulatainak katonáit. Ők örültek ennek a lehetőségnek, mert egy időre kiszabadulhattak a kaszárnyából, és a gombaszögi völgy friss és szabad levegőjét szívhatták. Nem is egyszer, hanem két alkalommal: először a nézőtér előkészítésekor, majd a rendezvény után, amikor vissza kellett hordaniuk az elemeket a színpad alá. A szovjet katonatisztek nagyon szigorúan bántak velük, még abba sem egyeztek bele, hogy a katonák frissítőként sört kaphassanak a szervezőktől. Persze a tisztek nyugodtan iszogattak a vendéglőben. A jb titkár azonban –  természetesen a tisztek tudta nélkül – mindig megoldotta, hogy a katonák is megkapják a megérdemelt sörüket. Néhány szerencsés katona a rendezvény idején is Gombaszögön lehetett, a színpadi technikánál segédkezett, s élvezhette egy kicsit a szabadságot.

L. Juhász Ilona