Afrika választott partnere Európa kell hogy legyen

Ezt a célt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke határozta meg az Afrikai Unió addisz-abebai székhelyén két évvel ezelőtt tett első látogatásunk során.

Mire van szükség ennek az ambiciózus célnak az elérése érdekében? Először is kellő szerénységgel kell közelítenünk az EU–AU partnerséghez. Afrika akkora, mint az Egyesült Államok, Mexikó, Kína, Japán, India, valamint Európa nagy része együttvéve. A 2000 nyelvet beszélő, 54 országból álló, valamint sokféle lehetőséggel és problémával rendelkező kontinenst nem lehet homogén egységként kezelni.

Másodsorban, a realitások talaján kell maradnunk. Az Afrikával kapcsolatos pesszimizmus vagy éppen optimizmus ellenében én a realista megközelítés híve vagyok. Mielőtt a gazdasági növekedésről és a kereskedelmi kapcsolatokról beszélünk, Európának meg kell mutatnia, hogy hozzá tud járulni az afrikai országok békéjéhez, biztonságához és jó kormányzásához. Mielőtt a demográfiai osztalékról beszélünk, el kell ismernünk azon nehézségek mértékét is, amelyeket a népesség ellenőrizetlen növekedése okozhat a társadalmakban. 2030-ra évente 30 millió fiatal fog belépni az afrikai munkaerőpiacra. Ahhoz, hogy fenntartható munkahelyeket lehessen teremteni számukra, az alapfokú oktatásnak kiemelt prioritást kell élveznie.

A zöld energiára és a fenntartható fejlődésre való globális átállás támogatása során elő kell segítenünk az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását is egy olyan kontinensen, ahol a lakosság közel fele nem jut elektromos áramhoz, és naponta küzdenie kell az ivóvízért és az élelemért. Emellett, miközben segítünk az afrikai országoknak jövőbeli oltóanyag-előállítási kapacitásaik fejlesztésében, már most elő kell segítenünk az oltási folyamat felgyorsítását. A kontinens lakosságának több mint 90%-a még mindig nem oltatta be magát a Covid-19 ellen.

Amikor mi, európaiak ezeken a kérdéseken gondolkodunk, nem eshetünk abba a hibába, hogy azt hisszük, bármiféle menetrendet előírhatunk Afrika számára. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a közvetlen realitásokat és rövid távú korlátokat sem, amelyekkel az afrikaiak túlnyomó többsége szembesül. Ez különösen igaz most, hogy a Covid-19-világjárvány súlyosbította a kontinens amúgy is instabil helyzetét. A Száhel-övezetben egyre nő a bizonytalanság és a politikai instabilitás. Afrika szarva, ahol alig két évvel ezelőtt ígéretes demokratikus átalakulásnak lehettünk tanúi, mostanra súlyosan destabilizálódott. Emellett több afrikai ország újra adósságspirálba került.

A világjárvány felgyorsította a geopolitikai versenyt Afrikában – már nemcsak a beruházási és üzleti lehetőségek jelentik a tétet, hanem az értékek és az irányítási modellek is. E téren szembetaláljuk magunkat más globális szereplőkkel, olyanokkal, akiknek módszerei és céljai nagyon eltérnek a mieinktől. Sokan közülük habozás nélkül fognak dezinformációs kampányokat és egyéb hibrid hadviselési formákat használni annak érdekében, hogy az európai befolyást aláássák.

E nehézségek ellenére továbbra is nyomós okaink vannak arra, hogy Európa váljon Afrika választott partnerévé. Az egyik ok az, hogy Afrika problémái a mi problémáink. A terrorizmus és a biztonság hiánya nem ismer határokat. A Száhel-övezet egyáltalán nincs olyan messze Európától, mint gondolnánk; az Afrika szarván tapasztalható instabilitás pedig a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát veszélyezteti. Figyelembe kell vennünk az éghajlatváltozást is, amely elkerülhetetlenül új migrációs hullámokat fog előidézni, mivel tönkreteszi az emberek megélhetését és lakhatatlanná teszi közösségeiket.

Emellett az is motivál minket, hogy az egész kontinens tele van lehetőségekkel. Afrika gazdaságai és társadalmai fiatalok és dinamikusak, amelyekre elöregedő társadalmainknak előbb-utóbb szüksége lesz. A kontinens bőséges nyersanyagkészletekkel és hatalmas potenciállal rendelkezik a megújulóenergia-technológiák alkalmazása és az előállításukban való részvétel terén.

Végezetül fontos, hogy figyelembe vegyük a geopolitikai szempontokat. A 2050-re várhatóan 2,5 milliárd fő népességű Afrika egyre növekvő globális erőt képvisel. Szorosabb partnerként Európa és Afrika együttesen sokkal nagyobb befolyást gyakorolhatna a nemzetközi színtéren, új lendületet adva a multilateralizmus mindkét partner által támogatott modelljének.

A sikerhez közös prioritásokon alapuló pozitív menetrendre lesz szükségünk. Anélkül, hogy megkerülnénk a nehézségeket, arra kell összpontosítanunk, hogy konkrét és gyors eredményeket érjünk el. Afrikának nem jótékonykodásra vagy médiamutatványokra van szüksége, hanem olyan együttműködésre és partnerségekre, amelyek képesek valódi eredményeket hozni az afrikai emberek számára.

Ennek érdekében az EU-nak egyesítenie kell tagállamai, pénzügyi intézményei, fejlesztési bankjai és ügynökségei erőit. A világjárvány jelentéssel töltötte meg ezt az „Európa együtt” megközelítést – e munkamódszernek rutinná kell válnia a széttagolt stratégiák és a velük járó számos probléma elkerülése érdekében.
Afrikában csakúgy, mint máshol, az EU csak akkor képvisel komoly erőt, ha az alkotóelemei együttműködnek. Ez nemcsak az uniós intézményeket és kormányokat jelenti, hanem azt is, hogy a civil társadalomnak és a magánszektornak jobban kell igazodnia a helyi dinamikákhoz.

Afrika jövőjének nagy szerepe lesz abban, hogy Európa jövője hogyan alakul. Hatékonyabban kell tehát védelmeznünk az európai projektet Afrikában és másutt is, azáltal, hogy bizonyítjuk: az EU több hozzáadott értéket biztosít, mint más globális hatalmak. A februári csúcstalálkozón el kell kezdeni az új interkontinentális partnerség kiépítését.

Josep Borrell
Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság Európa globális szerepének erősítéséért felelős alelnöke.

© Project Syndicate