A kérdés csak az, mikor csatlakoznak pénzügyi spekulációk a hibrid hadviselés arzenáljához

Mivel a globális pénzügyi stabilitás közjónak minősül, számos nemzetközi intézmény foglalkozik a fenntartásához szükséges feltételek megteremtésével. A geopolitikai konfliktusok azonban gyakran változást hoznak a gondolkodásban: az instabilitás hirtelen a saját érdekek védelmének hasznos eszközévé válik egy zéró összegű globális versenyben. A kereskedelmi háborúk, a határokon átnyúló ellátási láncok és a kulcsfontosságú technológiákhoz való hozzáférés korlátozásai közepette – nevezzük ezt együttesen „geotechno-politikának” – napjainkban a régi dinamika egy újabb változata van kialakulóban. A történelmi tapasztalat azt sugallja: a pénzügyi háború itt van a nyakunkban.

A 20. században mindkét világháborút megelőzte az egymással versengő blokkok kialakulása és a célzott pénzügyi támadások elszaporodása. Ahogy a diplomáciai feszültségek fokozódtak, mindkét fél megpróbálta a pénzügyi felőrlés eszközeivel aláásni a másik kapacitását. Az első világháború kitörése előtt a katonai mozgósítást pénzügyi mobilizálás előzte meg.

Az 1911-es második marokkói válság idején Németország egy ágyúnaszádot küldött Agadir kikötőjébe (Marokkó függetlenségét nemzetközi szerződések garantálták, ám Franciaország a gyarmatosítására törekedett, míg Németország az afrikai jelenlétét és gazdasági érdekeit kívánta hangsúlyozni – a szerk. megj.). Franciaország a német nyomásra adott válaszként megszervezte a német értékpapírok gyors eladását, ami pénzügyi pánikot váltott ki Németországban. Mindeközben az Osztrák–Magyar Monarchia, amelynek vállalkozásai meg akarták csapolni a francia tőkepiacot, hátat fordított szövetségesének, és ebben a játszmában Párizs mögé állt. A helyzet azt eredményezte, hogy Németország kevésbé érezte magát biztonságban Bécs támogatását illetően, és eltökélten olyan gazdasági megoldásokat keresett, amelyekkel a Monarchiát stabilan a maga oldalára kényszerítheti.

A második világháborúig vezető utat még szembeötlőbb pénzügyi támadások jellemezték. A nagy gazdasági világválság megmutatta, hogy a pánik és a bankok összeomlása egész országokat demoralizálhat és gyengíthet meg, így a stratégáknak nyilvánvaló fegyver állt a rendelkezésére. Mivel a kötvények árának beomlása vagy a valutakiáramlás arra kényszerítette a kormányokat, hogy fiskális ellenintézkedésként szigorításokat alkalmazzanak, a pénzügyi válság „megágyazása” hatékony módszernek bizonyult, amikor a rivális fél védelmi kiadásainak a csökkentése volt a cél (ez mindig a legnagyobb költségvetési tétel).

1936-tól a német gazdasági stratégák ismételten egy amszterdami bankot használtak a francia frank elleni támadások megindítására, és végül sikerült is korlátozniuk Franciaország katonai költségvetését. Ez a háborús pénzügyi mozgósítás felállította azt a csapdát, amely aztán bezárult, amikor a náci Németország 1940-ben megtámadta Franciaországot.

A Covid-19-es világjárvány és Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója nyomán megnövekedett globális feszültségek közepette megalapozott az aggodalom, mi következik most. Valójában úgy tűnik, csak idő kérdése, hogy az ellenséges pénzügyi spekulációk mikor csatlakoznak a hibrid hadviselés arzenáljához, a kibertámadások és a tömeges dezinformáció mellé.

A szigorúbb kamatkörnyezet valószínűsíti, hogy a kötvénypiacon támadhat zűrzavar. A körülmények adottak a pénzügyi támadásokhoz.
A sebezhetőség világszerte nyilvánvaló. Az elmúlt 15 év alacsony kamatrendszere világszerte az építőipar fellendülését eredményezte, de a Covid-19 megváltoztatta az életvitelt és a munkavégzési szokásokat, ami módosította az épületek és a kapcsolódó infrastruktúra használatával kapcsolatos elvárásokat (ha egyáltalán használják ezeket). A nagyvárosok központjaiban az irodai munka visszaszorulásával a kereskedelmi ingatlanok különösen sérülékenyekké váltak. Már most szemtanúi lehetünk olyan vezető ingatlanfejlesztők, mint például a kínai Evergrande és az osztrák, illetve közép-európai Signa látványos összeomlásának.

A felfordulás a tőzsdéket is elérte. Az orosz MOEX index több mint 50%-ot esett a 2021 októbere utáni évben, s noha 2022 októberében növekedni kezdett, most ismét akadozik. Hasonlóképpen, a kínai Shanghai Composite index csaknem egyharmadával esett 2021 szeptemberétől 2024. január végéig. Azóta a kínai hatóságok egyre szélesebb körű intézkedésekkel avatkoznak be a spekuláció megfékezésére és az összeomlás megállítására. A helyzet Hongkongban még rosszabbnak tűnik – és ez a legfontosabb pénzügyi közvetítő Kína és a világ között.

Ezeket a piaci jelzéseket akár Oroszország és Kína ellen hozott pénzügyi ítéletként is értelmezhetik egyesek. Végül is, a geopolitikai Nyugat jól néz ki: a japán Nikkei, valamint az európai és az amerikai tőzsdék pörögnek, és a kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos gondok nem vezettek általános pánikhoz. Ráadásul a nyugati intézmények egyre büszkébben hangoztatják, hogy biztosítják a pénzügyi és a gazdasági rugalmasságot.
Nehéz elképzelni bármilyen módszert, amelyet a geopolitikai riválisok bevethetnek, hogy elősegítsék a tágabban értelmezett Nyugat nagy összeomlását. Nincs nyilvánvaló megfelelője annak, amikor az 1930-as években a már említett amszterdami bank pontosan időzített támadásokban legyengítette a francia frankot, és „megpuhította” az ellenséget egy invázió előtt.

Mára csak a retorika maradt. Ám mint sok minden más, a pénzügyek is konstruált narratívákat követnek, amelyek hirtelen megváltozhatnak, és általános átértékelődést válthatnak ki. Tucker Carlsonnak, az amerikai jobboldal megmondóemberének Vlagyimir Putyinnal készített közelmúltbeli bizarr interjújában nem az volt a legizgalmasabb – és legleleplezőbb – rész, amikor az orosz elnök az évezredes orosz történelemről delirizált; a legérdekesebb elem Putyin nyilvánvaló kísérlete volt a pénzpiaci narratíva átírására.

Putyin azzal kezdte, hogy „a dollár az Egyesült Államok hatalmának alapja”. Ezután felvázolt egy forgatókönyvet, amelyben a világ hátat fordít a globális dollárnak, ami tönkreteszi a meggyengült Amerikát: „De nem hagyják abba a nyomtatást. Mit árul el nekünk a 33 billió dolláros adósság? Ez a kibocsátásról szól.”

Tévedés ne essék, az orosz elnök nem tett mást, mint felszólítást tett közzé az Amerika domináns pénzügyi helyzete elleni támadásra. Persze, Putyin zagyvaságait könnyű leírni. Valami hasonlót csinált korábban, amikor nukleáris háborúval fenyegetőzött, és aztán ez a szélhámoskodás is gyorsan kifulladt.

Azt viszont ne feledjük: a globális pénzügyi sérülékenységek minden bizonnyal tovább növekednek, és ezen a színtéren a hibrid háború fokozása sokkal valószínűbbnek tűnik, mint az atomfegyverek használata. Biztosak lehetünk benne, hogy Amerika riválisai egyre inkább a narratív erőre fognak támaszkodni, hogy egyre szélesebbre nyissák a repedéseket a nagy nyugati piacokon.

Harold James
A szerző a Princeton Egyetem történészprofesszora
 
©Project Syndicate