Szakszerű növényvédelmet

Ahhoz, hogy ebben az örömben részesüljünk, növényeinket a tenyészidőszakban táplálni, gondozni és óvni kell a rájuk leselkedő betegségektől, kártevőktől. A betegséget előidéző gombák, baktériumok, a növényeinket károsító rágó és szívó rovarok, atkák ellen gondos védelemben kell részesíteni gyümölcsfáinkat és zöldségnövényeinket. Rendszeres és céltudatos növényvédelem nélkül egészséges gyümölcs- és zöldségtermesztés ma már elképzelhetetlen. Bár a növényvédelem összetett feladat, jó szakmai felkészültséggel és odafigyeléssel minden kertészkedő számára megoldható.

A növénytermesztő és a termést károsító kártevők, betegségek közötti harc több évezredes múltra tekint vissza. Már az Ószövetségben találunk említést a gabonatáblákat letaroló sáskákról. Az is bizonyított, hogy az ókorban a görögök és a rómaiak szőlőtermését időnként a szőlőilonca hernyói teljesen tönkretették. Az elmúlt 200 évben az Amerikából Európába behurcolt betegségek és kártevők katasztrofális járványokat, veszteségeket és éhínségeket okoztak. Talán a legsúlyosabb csapás a szőlőtermesztést érte, hiszen 1845-ben a lisztharmat, 1858-ben a filoxéra, 1880-ban pedig a peronoszpóra került át kontinensünkre az Amerikából behozott szőlővesszőkötegekben megbúvó leveleken. Mindhárom kórokozó ellen azóta is védekezni kell Európa-szerte.

A burgonyatermesztést is drámai csapás érte, amikor a szintén a tengeren túlról behurcolt burgonyabetegség, a fitoftóra vagy a burgonyavész 1840-ben felütötte fejét ĺrországban. A kártétel 1845–46-ban drámai volt, hiszen ebben az időben az írek csaknem egyedüli táplálékforrása a burgonya volt. Az egymás utáni két évben fellépett fitoftóra a burgonyát szinte teljesen elpusztította. Ennek következtében egymillió ember az éhezés miatt fellépő betegségek miatt meghalt, másfél millióan pedig kénytelenek voltak kivándorolni a szigetországból. Az Amerikából Európába átkerülő „áldások” sora ezzel még nem ért véget: Az 1950-es években megérkezett a burgonyabogár, amely a burgonyaültetvények és a paradicsom rendszeres károsítója a mai napig, valamint az amerikai fehér szövőlepke, amelynek szövedékfészkében élő hernyói a gyümölcsfáink lombját képesek rövid időn belül tarra rágni. A huszonegyedik század elején pedig nálunk is megjelent a gyümölcsfákat veszélyeztető tűzelhalás és az amerikai kukoricabogár. Az utóbbi a leggazdaságosabb szántóföldi növényünk termesztését veszélyezteti.

Az említetteken kívül is vannak olyan kártevők és betegségek, amelyek Európában és a Kárpát-medencében őshonosak, s ezek ellen is védekeznünk kell. Elég egy megkésett permetezés, rosszul megválasztott permetszer vagy adagolás, és máris veszendőbe mehet az egész évi munkánk.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) növényvédelmi szaktanácsadója