Zuzana Štefečeková: „Erik nélkül nem lenne ennyi érmem”

Rendkívül sikeres évet zárt – melyik volt a legszebb pillanata?

A világbajnokságot mindenképpen ki kell emelnem, hiszen azt talán senki nem várta, hogy mind egyéniben, mind a vegyes párosban győzni tudunk. Talán csak az edzőmnek voltak ilyen álmai. Varga Eriknek is köszönhetően megszereztük a vb-n az összes megszerezhető kvótát (Varga egyéniben ezüstérmes lett, így a két sportlövő két-két ötkarikás helyet szerzett – a szerk. megj.), így igazán nyugodtan és elégedetten karácsonyozhattunk. A kvóta a zsebben, így a következő szezon is nyugodtabb lesz. 

Varga Erikkel először a 2015-ös európai játékokon alkotott egy csapatot, és akkor is győzni tudtak. 

Egyszerű matematika alapján kerültünk össze, az edző a válogatott két legjobb lövőjét jelölte ki a vegyes párosra. Úgy gondolta, nincs mit vesztenünk. Egyszer Erik viszi a hátán a csapatot… vagyis általában ő viszi a hátán a csapatot, én pedig igyekszem tartani vele a lépést. Nagyon jól működik ez a kettős. Amíg Erik sérült volt, egyszer Michal Slamkával, máskor Marián Kovačócyval versenyeztem együtt, de egyértelműen Erikkel vagyunk a legerősebbek. 2018-ban ahol elindultunk, ott győztünk, az Eb-t kivéve, ahol az olaszok felülmúltak minket. Egyénileg is mindketten nagyon erősek vagyunk, a csapatban pedig még jobb a helyzetem, mert egymásra támaszkodhatunk. Sokkal könnyebb azzal a tudattal lőni, hogy egy 99%-os teljesítményre képes lövő áll mellettem. 

Verseny közben mennyire figyeli Erik teljesítményét?

A csapatversenyben nem hat nő, illetve hat férfi lő egyszerre, hanem három férfi, három nő áll a lőállásban. Én általában rögtön Erik után következem, úgyhogy természetesen látom, hogyan lő. Ha Erik véletlenül ront, akkor tudom, hogy most nagyon oda kell tennem magam, ha pedig nekem van rosszabb napom, akkor biztonságérzetet ad a tudat, hogy Erik harcol. Egyúttal viszont nagyobb is a felelősség, mert ha ő hibátlanul lő, én pedig rontok, akkor az ő versenyét is elrontottam. A vb-n csak az utolsó sorozatban hibáztam, és szuper eredményt értem el, de akkor is csak ott volt az a hiba… Szóval a páros verseny egyszerre jelent könnyebbséget és nagyobb felelősséget.

Kommunikálnak is a verseny alatt, biztatják egymást egy-egy szóval, pillantással?

Ez nagyon érdekes, mert nem igazán. Amikor Miško Slamkával lőttem, igyekeztem felpörgetni, biztatni, azért is, mert ő fiatalabb nálam. Majo Kovačócyval is sokszor egymásra néztünk, pacsiztunk. Erikkel viszont egész verseny alatt nem szólunk egymáshoz. Nem beszélünk sem a sorozat előtt, sem utána, és a lőállásban sem, csak a verseny kezdetén összeütjük az öklünket, és lesz, ami lesz. Más dolgokról természetesen beszélgetünk, teljesen normális a viszonyunk, de a csapatverseny alatt mindketten magunkra figyelünk. Erik eleve introvertáltabb személyiség, én a verseny három órája alatt sokakkal szót váltok a lőtéren, de neki nincs szüksége erre. De egyébként nekem kell lelőnöm azt a 75 korongot, Erik nem fogja megtenni helyettem.

A Štefečeková–Varga kettős erejével vélhetően már az ellenfelek is tisztában vannak…

Néhányan már meg is jegyezték, hogy ha mi ott vagyunk egy versenyen, akkor felesleges is lőni. Az elmúlt szezon nagyon jól sikerült, négy versenyről hoztunk három aranyat és egy ezüstöt, de ez nem azt jelenti, hogy innentől fogva minden versenyt meg fogunk nyerni. Nyilván esélyesek vagyunk, Erik jelenleg második a világranglistán, én pedig az élen állok, egy ilyen kombinációban ez már nem csak szerencse kérdése. Mindketten jól tudunk lőni, és ez megmutatkozik a csapatban is. 

A vegyes páros vagy közkeletű nevén mix egy teljesen új versenyszám. Mit szóltak hozzá, amikor bevezették?

Az európai játékokon egy kicsit úgy vettem még ezt, mint valami búcsúi versenyt. Az edzőm egy kicsit kritizált is utólag ezért. Magunk sem tudtuk, milyen lesz, és nem is voltak semmilyen elvárásaink. Mivel még nem láttuk ezt az olimpián, nem igazán tudom felfogni, hogy ez tényleg olimpiai szám, de valószínűleg a széles nyilvánosság sokat vár majd tőlünk Tokióban. Ez van, magunknak köszönhetjük…
A mix pluszesélyt jelent az olimpián – lehet, hogy emiatt az egyéni versenyben nem lesz önökön akkora nyomás?
Inkább fordítva. Mindenki inkább az egyéni versenyére koncentrál, de ha az esetleg nem sikerülne, ott van még a mix. Semmiképpen sem nem azzal készülök az olimpiára, hogy biztosan két vagy három érmet hozunk Erikkel. De az elmúlt szezonban a csangvoni Világkupán nem jutottam egyéniben döntőbe, és Máltán sem lettem érmes, Erikkel viszont mindkétszer megnyertük a vegyes párost. Erik nélkül nem lenne ennyi érmem. Ha az egyéni versenyben nem megy jól a lövés, az edző viccesen azt szokta mondani, most edzünk a mixre.

Erik két éve súlyos vállsérülést szenvedett, és egy évig nem is tudott versenyezni. Hogyan élte meg ezt az időszakot?
Teljesen kiakadtam, amikor tudomást szereztem a sérüléséről. Még azelőtt hívott, hogy megműtötték volna. Tartottam tőle, hogy kénytelen lesz befejezni a pályafutását, miközben tudtam róla, hogy ideális lövő, évről évre jobb. A sportlövészet olyan sportág, ahol a korral sok esetben még jobbak lesznek a versenyzők, ezért is sajnáltam nagyon Eriket. Aztán láttam, hogy az egész évet végigdolgozta, már néhány hónappal a műtét után próbált lőni, és parádésra sikerült a visszatérése. Rögtön az első versenyén 124 korongot lőtt a 125-ből, úgyhogy azonnal tudtam, erősebb, mint valaha.