Zumbára született a csallóközi tehetség

Csupán tizenegy éves, de tehetsége eljuttatta már többek közt az Egyesült Államokba, Németországba és Olaszországba is. A lakszakállasi zumbasztárral, Öllös Karesszel és édesanyjával, Andreával beszélgettünk a sikerekről.

Karesz, mesélj nekünk szenvedélyedről, a zumbáról. Hogyan ismerkedtél meg ezzel a mozgásformával?

Karesz: A zumba egy Kolumbiából származó tánc- és edzésforma, mely többek közt a salsa, a cumbia, a flamenco, a reggaeton alapjaira épül. A táncelemeken kívül tartalmaz aerobik- és fitneszelemeket is. A zumbaórákra látogatók oktató segítségével sajátíthatják el az alaplépéseket, mozdulatokat. Így történt ez velem is. Négyéves voltam, amikor anyukámat elkísértem egy órára, a szomszéd község kultúrtermébe. Azonnal magával ragadott a zene és a ritmus.

Mennyi időt szentelsz gyakorlásra? Milyen gyakran és hol lépsz színpadra?

Karesz: Napi 2-3 órát szoktam gyakorolni, a fellépés időpontjától függően. Heti rendszerességgel utazom zumbapartikra, többnyire Magyarországra. Általában picit izgulok, de amint felérek a színpadra, minden bizonytalanságom elszáll. Amikor megpillantom magam előtt azt a sok mosolygós arcot, teljesen feloldódom: átadom magam a zenének, a ritmusnak. Elkezdek táncolni, s valami megváltozik: megnyílik a szívem, és semmi más nem létezik, csak a tánc.

Mennyire kötött a koreográfia? Szoktál saját elemeket is beépíteni?

Karesz: A zumba más táncformákhoz hasonlóan rengeteg lépést tartalmaz, igyekszem fokozatosan tanulni, hiszen fejlődni szeretnék. Szerencsére gyorsan tanulok, így nem okoz problémát mindezek elsajátítása. Általában az internetről gyűjtöm az ötleteket a gyakorláshoz: ha megtetszik egy zeneszám, de a lépéssor nem az igazi, saját koreográfiát állítok össze. A fellépéseim során ezeket próbálom ötvözni.

Hol került sor az első komolyabb fellépésedre, és melyik volt a legemlékezetesebb?

Karesz: Először Győrben állhattam színpadra egy sztárfellépő oldalán. A dominikai származású Pedro Camacho felhívott maga mellé, s együtt táncoltunk. Azonnal magával ragadott a hangulat. Otthonosan éreztem magam, teljesen sajátomnak éreztem a közeget. Azóta is imádok ott fent állni, minél többen táncolunk együtt, annál kevésbé izgulok. A legemlékezetesebb fellépésemre három éve került sor Németországban. A Hockenheimring World Records 2014 főszervezője hívott minket a helyszínre. Hatalmas élmény volt számomra, hiszen tizenkétezer ember előtt színpadra állni igazán felemelő érzés.

A zumbának és tehetségednek köszönhetően számos helyen megfordultál már. Kinek köszönhetően jutottál el a tengerentúlra?

Karesz: Prágában voltunk egy fellépésen, amikor Beto Perez, a zumba kitalálója elkérte édesanyámtól az elérhetőségünket. Rövidesen fel is vette velünk a kapcsolatot, s meghívott az Egyesült Államokba. Csodálatos élmény volt Betóval és egy profi zumbacsoporttal két héten keresztül együtt készülni. Mindezt nem lehet elmesélni vagy leírni: át kell élni.

Andrea: Először nem hittem a szememnek, amikor láttam a levelet. Beto az egész világból csupán öt gyermeket hívott meg Miamiba, köztük a fiamat. Nehéz döntés volt számunkra, hiszen csupán egyetlen családtag kísérhette el. Számára hatalmas lehetőség volt, nem hagyhattuk ki. Így 2016 nyarán elindultunk a fiam amerikai álma felé. Számtalan élménnyel gazdagodott: rengeteget tanult a legjobbaktól, fejlődött az angol nyelvtudása, komoly ismeretségekre tett szert. Két hétig készültek a tízéves jubileumát ünneplő zumbashow-ra, melynek Karesz kiemelt résztvevője lehetett. A későbbiekben Beto még egy olaszországi fellépésre is meghívott minket, ez szintén életre szóló élmény volt számunkra.

Karesz, szeretnéd, ha a zumba a jövőben, felnőttként is része lenne az életednek? Mennyire sikerül a fellépéseket összeegyeztetni a tanulással?

Karesz: A jövőben szeretnék oktatóként is tevékenykedni, nekem a tánc az életem, a zumba a szívemben van. Szüleimmel sokat beszélgetünk a fellépésekről, azok beosztásáról, de többnyire önállóan döntöm el, mikor és mennyit szeretnék színpadra állni. Ők támogatnak mindenben, de a tanulásra is oda kell figyelnem.

Andrea: A fiam kitűnő tanuló, így szerencsénkre a tanulásban még nem ütköztünk komolyabb akadályokba. Imád táncolni, de azt is tudja, hogy az iskola az első.

Andrea, mit jelent önnek a fia tehetsége?

Andrea: Hihetetlenül büszke vagyok rá. Ha színpadon látom, mérhetetlen öröm és boldogság tölti be a szívemet. Sokan kérdezik, honnan ered ez a hihetetlen fogékonyság a tánc iránt. Széles családi körünkben senki nincs hasonló génekkel megáldva, így nem lehet mást feltételezni, csupán azt, hogy ő erre született. Nagy büszkeségünkre általában az őstehetség és a csodagyerek jelzővel illetik őt. Az egész családunkat mozgósítjuk, mindenki hozzájárul ahhoz, hogy hetente el tudjon jutni a fellépésekre, s azt csinálhassa, amit szeret. Még nagyon fiatal, de egy különleges érzékkel született, családunk pedig örömmel támogatja őt mindenben.