Volt egyszer egy Közép-Európa

„Közép-európaiak vagyunk: az idegrendszerünk elrongyolt, a vécépapírunk kemény” – írja Esterházy Péter. Na és a futballunk? Az milyen?

Volt egyszer egy Közép-európai Kupa (KK). Magyar, cseh, olasz, svájci és osztrák csapatok indultak. Az 1928-as döntőben például a Ferencváros 7:1-re legázolta a Rapid Wient. Nem volt meglepő eredmény: az a Fradi még az uruguayi válogatottat is megverte a nevezetes dél-amerikai turnén, 1938-ban pedig a Slaviát riogatta Prágában, a KK fináléjában: a Masaryk stadionban 50 ezer néző előtt az FTC „gyilkos tempót diktált”; „Daučík leteríti Táncost, a jobbszélső rúgja a szabadrúgást, a csavart labda pontosan Kemény fejére száll, ki védhetetlenül a hálóba fejeli a magyarok esedékes dugóját” – írta a Kassai Újság tudósítója a mérkőzésről.

Közép-európai Kupa már nincs. Van helyette UEFA-kupa. Többek között cseh, szlovák, ukrán, román és bolgár résztvevőkkel. Magyarok nincsenek. Az őszi rostákat nem élik túl.

Pedig a bolgár foci kapcsán is csak legyinteni szoktunk. „Lecskov? Sztoicskov? Kosztadinov? Szakállas történet.” Pedig nem az. A CSZKA Szófia a BL-selejtezőben az Anfield Roadon verte meg a címvédő Liverpoolt, és egyelőre két csapatuk (Levszki, Litex Lovecs) is életben van az UEFA-kupában. A Levszkit másfélezren kísérték el Nagyszombatba, így aztán már meg sem lepődtünk a bolgár kollégáktól kapott Macs Meridian című sportlapon: a téli olimpia idején a 24 oldalas sportújság 19 oldalt szentelt a futballnak. A románokat a Steaua és a Rapid Bukarest képviseli (előbbi a Heerenveent 3:1-re, utóbbi a Herthát 1:0-ra verte idegenben), de egyelőre továbbjutásra áll még a cseh Slavia is (Palermo 2:1).

1927-ben a Fradi kioktatta (6:1) az angol kupagyőztes Blackburn Roverst. Sorozatos futballtraumákon „rongyolódott idegrendszerünkkel” már elképzelni sem tudjuk, de az a Fradi–Blackburn olyasmi lehetett, mintha ma a Barcával vagy a Chelsea-vel cicázna egy magyar együttes. (gj)