Visszaült a trónra a Zsákovics-legénység

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Izgalmas, taktikai csatát hozott a mindent eldöntő összecsapás. A mátyusföldiek ordító helyzete után az ellentámadásból Bódis Patrik a sportgimiseket juttatta vezetéshez. A sorrendben negyedik döntőjüket játszó galántaiak Szépe János góljával egyenlítettek. Utána mindkét csapat eldönthette volna a mérkőzés sorsát, de ez a ráadásra maradt. Egy galántai lövés mellé ment, a sportgimisek meg egyszer se tévedtek, s nyertek.

„Elég jó tudású csapatok jöttek a tornára, így nem volt egyszerű az élen végezni. Oda kellett figyelnünk az összes mérkőzésre, az elsőtől kezdve a döntőig – sorolta meglátásait Zsákovics Tibor, a győztes sportgimisek felkészítő tanára. – Nem lehetett senkit lebecsülni, mert a tizenöt perces játékidő nem sok. Megítélésem szerint a két legjobb csapat játszotta a finálét, s úgy érzem, megérdemelten nyertünk. Lutri volt büntetőrúgásokkal győzni. Nagyon sokat jelent ilyenkor a pszichikai állapot, egy kis szerencse is kell hozzá. Hála Istennek nálunk ez mindvégig megmaradt.”

Az egykori élvonalbeli labdarúgó megítélése szerint ketten kitűntek a mezőnyből. Fia, Tibor lett végül a legjobb mezőnyjátékos, a komáromi Mészáros András pedig nyolc találattal a torna gólkirálya. Nem véletlen, hogy mindketten harcban voltak a legeredményesebb játékosnak járó címért.

Egymás után negyedszer vesztették el a döntőt a galántai Kodály Zoltán Gimnázium növendékei. Pedig Kiss Ervin testnevelőtanár idén taktikát váltott, a galántaiaké volt az egyedüli csapat a mezőnyben, amely szinte végig két négyes sort cserélt. Arra építettek, hogy így a végén jobban bírhatják erővel. A korábbi években ugyanis nagy menetelés után a döntőre mindig elfáradtak a játékosok. Most is a legtöbb gólt rúgták a kodályosok a csoportküzdelmek során, az elődöntőben azonban némi szerencsével léptek tovább. A döntőben pedig nagyon jól tartották magukat, csak hajszálon múlott, hogy alulmaradtak. „Negyedszer lettünk másodikok. Nem vesztettünk, mégsem vagyunk elsők – mondta a döntő izgalmai után Kiss Ervin. – A taktika jó volt. Büntetőkkel még nem kaptunk ki a döntőben. Legközelebb már összejön. Nem vagyok szomorú. A sport játék, néha a szerencsén múlik, ki a győztes, most a szerencsén múlott. Gratulálok a sportgimiseknek.” Különdíjat vitt haza a galántai Kosnáč Péter. Ő lett a torna legjobb kapusa, bravúros védéseiért megérdemelte.

Ismét bebizonyosodott, hogy senki se próféta otthonában, s a házigazdának a rendezésért jár csak elismerés. Ahogy tavaly a dunaszerdahelyi sportgimisek, úgy kedden a házigazda pozsonyi Duna utcaiak csapata sem ért fel a csúcsra. A fővárosiak többre vágytak, de csak ödödikek lettek. „Játékunk alapján nem érdemeltük meg, hogy bekerüljünk az éremcsatába” – intézte el egy mondattal csapata szereplését Urban Péter, aki a szlovákiai testnevelés egyetemi fellegvárába hívta meg vendégeit. Érdemes volt megmutatni, hol készülhetnek a majdani tornatanárok.

Némi meglepetés a párkányiak elődöntőbe jutása. Vereséggel nyitottak, de utána kétszer nyertek, s máris a négy között folytathatták. Két vereséggel zárva lettek negyedikek, de így is esélyesebbnek tartott iskolák előtt végeztek. Kupa, díj ugyan nem jutott nekik, de a tapsot ők is megérdemelték.