Visszatérők elsőségei

Ki futott, ki gyalogolt. A futók választhattak, öt vagy tizenöt kilométeren teszik-e próbára magukat. A gyerekek száz, legfeljebb ezernél valamivel több méteren győzték le magukat és ellenfeleiket. A felnőttek kilométeres adagjai már jóval több energialeadást kívántak. Akadtak iskolás korúak, akik ezt is felvállalták. Öt kilométert gyalogoltunk, családok, párok, polgármesterek. Élveztük, mert nekünk is volt rajtszámunk, s bár időnket nem mérték, mindenki fontosnak tartotta, hogy visszatérjen a rajtkapuba.

A dicsőség mindenhol a legjobbaké. Dunamocson a visszatérők diadala jegyében zajlott a hetedik Duna-menti futás. Tizenöt kilométeren az Udvardról származó, napjainkban már pozsonyi Švajda Gábor, öt kilométeren a győri Horváth István lett az első. Mindketten hatalmas előnnyel nyertek, s mindketten harmadik dunamocsi rajtjukat harmadik győzelemmel zárták le. Tuti esélyesek voltak, akikre Kele Géza versenyigazgató már a rajt előtt felhívta a figyelmet. Akkor még együtt voltak a többiekkel, később már nem sokáig.

Elsőként Horváth Istvánt köszönthette a célban a szpíkerként közreműködő versenyigazgató. Alig fél óra elteltével tűnt fel újra a dunamocsi főtéren. „Fél távig még volt kivel futnom, a tizenöt kilométeresek legjobbjaival, a fordulótól már egyedül haladtam a cél felé, közel kétperces előnnyel nyertem – nyilatkozta jóval később az 5 km győztese. – Az első két kiíráson is indultam, s mindkettőn győztem a rövidebbik távon. Aztán átváltottam triatlonra, s a versenyidőpontok ütközése miatt négyszer nem jöhettem el. Most újra csak futok, s nem volt más versenyem, ezért örömmel tértem vissza korábbi sikereim színhelyére. Nem győzni járok ide, hanem egy jót futni. Soha nem tudom előre, mi történik a pályán, az ellenfeleket tisztelni kell, bármi előfordulhat.”

Amikor a legfürgébb gyaloglók a cél felé közeledtek, elviharzott mellettük Švajda Gábor, aki a tizenöt kilométer megtétele után lett utcahosszal első, kiváló egy órán belüli idővel. Neve mellett klubja, a Ready2Run és szülőfaluja, Udvard szerepel. „Örömmel tettem eleget Kele Géza meghívásának. Ez is egy állomása volt az őszi viadalokra való felkészülésnek – mondta az előzményekről a maratoni táv idei legjobb szlovákiai eredményének (2:29:56 óra) birtokosa. – Ötszáz méterig egy srác még velem tartott, aztán már egyedül futottam. Beállítottam az órámat egy szintidőre, végül még ennél is jobb eredményt értem el. A 53:18 perc igen jó idő, mert szinte végig egyedül haladtam. Csak saját magammal küzdöttem. Először futottam lenn a Duna-parton, mert korábban az árvíz miatt a töltésen vezetett az útvonal. Ez teljesen más volt, edzésként tettem meg a távot, s közben élveztem az erdőt, gyönyörködhettem a nagyon szép tájban. Annak örültem, hogy végre nem volt nagy meleg, kellemes időben futottunk.”

Bögi Sándor neves ultrafutó, aki ötször birkózott meg a görögországi Spartathlon kihívásaival, szintén indult Dunamocson. „Nagyon jó barátom, futótársam szervezte a versenyt, ezért kötelességemnek tartottam eljönni – magyarázta a 63 éves dunaszerdahelyi sportember, aki májusban Balatonfüreden 693 kilométerrel korcsoportjában megnyerte a hatnapos ultrafutás első Világkupaversenyét és korcsoportos világranglista-vezető lett. – Mi jelenlétünkkel az egészséges életmódot is népszerűsítjük, és utat mutatunk a fiataloknak, hogy van valami más is. Nem csak az utca, nem csak a csavargás. Bennünket a futás köt össze, hasonlóan, mint a zenészeket a zene. Sokszor nagyon bánt engem, hogy a szülők nem adnak a gyereknek választási lehetőséget. Elég csak elengedni egy ilyen rendezvényre, s ha megfogja őt a verseny légköre, jó társaságba kerülhet. Itt senki sem beszél a pénzről, minket a szívünk hajt, és kötelességünknek érezzük, hogy részt vegyünk a vidéki versenyeken. Gyorsan eltelt a tizenöt kilométer, tatai társaimmal haladva még azt is győztük, hogy megbeszéljük, hol voltunk legutóbb, s hova készülünk a közeljövőben. Itt nem kellett szenvednem, ennek a versenynek számomra nem volt tétje. Legközelebb Kladnóban már más lesz a helyzet.”

Mire kiürült a főtér, Kele Géza a gyorsmérlegét is elmondhatta: „Kerek kétszázan futottak, gyalogoltak. Több gyereket vártam, de közbeszóltak az osztálykirándulások, ami kisebb csalódás volt számomra. A felnőttek viszont sokan voltak, örülök neki – sorolta a versenyigazgató. – Az igazán nagy futók eljöttek, s tetszett, hogy az eredményhirdetést szinte mindenki megvárta, még azok is, akik nem kerültek dobogóra. Kíváncsiak voltak arra is, mit mondanak a kiválasztott szónokok, s tetszett is nekik. Máshol azt tapasztalom, hogy csak az érdekeltek maradnak a végéig. Dunamocson nem ez történt, tényleg mindenki kitartott. És ez azt jelenti, hogy valamennyien jól érezhették magukat.”

A VII. Kék Duna Futás tényei a Hírkosárban.