Vida Kristopher: „A profi sportoló az életet is profin kezeli”

Mikor volt életében az a pont, amikor eldöntötte, profi sportoló akar lenni?

Nálam ez nagyon korán elkezdődött, 3-4 évesen már focicsapatban voltam. Apukám volt az, aki mindenképp szerette volna, hogy sportoljak. Amikor a Honvédból eligazoltam Hollandiába a Twentéhez, akkor dőlt el, hogy komoly a dolog. Mivel külföldi csapatról van szó, ott már egészen biztossá vált, hogy ezt szeretném csinálni, amíg csak lehet. 15 éves voltam, amikor első profi szerződésemet aláírtam.

Mely focistákra nézett fel 17-18 éves korában?

Akkoriban még a brazil Ronaldo volt a példakép, mellette pedig Van Nistelrooy. Tehát főleg a támadó szellemű játékosok inspiráltak. A mai napig bármikor visszanézem a róluk szóló videókat, az én szememben ők a legnagyobbak.

Kikre néz fel most?

Cristiano Ronaldót szeretném kiemelni, eszméletlen, amit művel. Ha már a nagyokról beszélünk, muszáj megemlíteni Messit. Rólam tudni kell, hogy nem vagyok nagy barcelonás, annál inkább kedvelem a Real Madridot, ha spanyol fociról van szó. De el kell ismerni, hogy Messi egy zseni. Rá nem találni szavakat, őt tényleg erre teremtették. Vele ellentétben Ronaldo szerintem keményen megdolgozott azért, hogy ő legyen a legjobb.

Mi motiválja abban, hogy állandóan fejlődjön? Van esetleg mottója, amihez tartja magát?

Mottó nincsen. Cél van, és amíg azt el nem érem, addig küzdök. A legnagyobb favoritom a londoni Spurs, évek óta nagy szurkolójuk vagyok, imádom őket, és az az álmom, hogy ott játsszak.

A fociban bizonyos 90 perceken rengeteg múlik, nehéznek tartja az ez idő alatti nyomás kezelését?

Szerintem ez csak rutin kérdése. Hatalmas különbség van, ha mondjuk egy üres stadionban játszom, vagy 50–60 ezer ember előtt. Az Ajax arénájában például, még ha üres is, először csak néz az ember, hogy te jó ég, ez mekkora. Viszont szerintem ezt idővel mindenki megtanulja kezelni. Lassan már 200 mérkőzés mögöttem van, szóval már nincs rám akkora hatással. Természetesen minden meccs előtt van egy kis nyomás, de ahogy fellépek a pályára, ez elmúlik.

Figyelemmel követ más sportágakat is?

Igen, méghozzá az NBA-t. A Golden State Warriors és az ott játszó Steph Curry játéka fogott meg a kosárlabdában. Azonban a mi időnk szerint éjjel játsszák a meccseket, így nem egyszerű figyelemmel követni a történéseket.

Fiatalabb korában volt más elképzelése, hogy mit szeretne csinálni?

Soha. 3-4 éves koromban még úsztam, és akkor választanom kellett, hogy úszok vagy focizok. Hát… úszni még most sem tudok annyira. Szóval gyorsan eldőlt, hogy számomra a foci lesz a befutó. Nem is volt a fejemben semmi más.

Ebből a válaszból kikövetkeztetve talán meg is tudom válaszolni a következő kérdésemet: van-e olyan oldala Vida Krisznek, a futballistának, amit a szurkolók nem ismernek?

Azt gondolom, nincs. Több játékosnak talán van, azonban én a médiában mindig is nyitott voltam, sok mindent bemutatok magamról. Nagyon sokan ismerik már a történetemet, több alkalommal lenyilatkoztam már, honnan indultam. Nem is olyan rég készült egy kisebb videó, amiből megtudhatni, hogy zajlanak a mindennapjaim a pályán kívül. Szóval igyekszek olyannyira nyitott lenni, amennyire lehetséges. Nem szoktam, nem is szeretek semmit rejtegetni. Nem is tudom megtartani a titkokat.

Mi a legfontosabb dolog, amire a sport megtanít?

Rengeteg dologra megtanít szerintem, mint a fegyelem és figyelem. Amit a pályán megtanulok, azt azon kívül is tudom használni. Szerintem a profi sportoló magát az életet is igyekszik minél profibban kezelni. Nyilván sok mindenről le kell mondani, ugyanakkor az ember megtanulja értékelni azokat a dolgokat, amiket elér. Egészen biztosan nagyon sokat ad.

A csapatjátékot magát milyen attitűddel kell játszani?

Én kétségkívül csapatjátékosnak tartom magam. Szeretem, ha egy csapat úgy működik, hogy mindenki egymásért dolgozik, és segíti a másikat. Nagyon sok csapatban az egyéniségek oldják meg a feladatokat, én viszont ebben annyira nem hiszek. Ha már csapatmunkáról beszélünk, akkor elengedhetetlen az együttműködés. Csapatban rendkívül fontos egymást segíteni. Ha a társad elszúr valamit, akkor nem megoldás a másikat lehordani, segíteni kell egymást.

Van olyan szabály a fociban, amit megváltoztatna?

Ezen nem igazán gondolkodtam eddig. Hirtelen nem jut eszembe semmi.

Gondolok itt például arra, hogy a videóbírót újonnan már rendszeresen használják…

Szerintem a videóbíró használata néha jó, néha nem. Én biztosan nem használnám minden szituációban, csak mondjuk 11-es esetén. Felesleges arra alkalmazni például, hogy piros lapot meg kellene-e adni vagy sem. Nemrég az egyik BL-meccsen visszanézték egy gólnál, hogy még jóval előtte az oldalvonalon kiment-e a labda. Ilyen helyzetben biztosan nem használnám.

A tavalyi szezon végén kötelező volt megnyerni az utolsó mérkőzést, hogy Európa-liga-selejtezős helyen végezzen a DAC. A hírek szerint pszichológus is járt ezt megelőzően a csapathoz. Ezt hogy kell pontosan elképzelni?

Nem volt ez olyan komoly dolog, mint ahogy az elsőre hangzik. Tulajdonképpen csapatépítő játékokat játszottunk. Meg kellett próbálnunk egymás előtt olyan dolgokról beszélni, amiről egyébként nem szoktunk. A különböző feladatokat és beszélgetéseket egy fiatal pszichológus vezette. Mondhattunk bármit, az nem került ki abból a bizonyos körből. Nem kellett attól félnünk, hogy az edzők vagy bárki más tudomást szerez róla. De ez egyébként már nem aktuális. Marco Rossinál volt először, viszont Hyballa már az elején úgy döntött, hogy nincs rá szükség. Neki megvannak a saját módszerei az ilyen problémák kezelésére.

Hogyan reagáltak a játékosok, amikor Bayót leigazolta a Celtic?

Szerintem ez egyértelműen pozitív volt mindenki számára, hiszen megmutatta, hogy elég egy fél góldús szezon, és Dunaszerdahelyről el tudsz jutni a Celticbe, Skócia legjobb csapatába. Ez hatalmas motivációt jelent a csapatban mindenkinek. Keményen kell dolgozni, és lehet, hogy „te” leszel a következő. Másrészről nyilván sajnáltuk, mivel én nagyon szerettem vele játszani. Érezni a hiányát, hogy már nincs ott középen. Ő egy igazi csatár, rengeteget segített a mozgásával. Egyedül lekötött 1-2 embert, így jóval nagyobb teret biztosítva a középpályásoknak.

Korábban a holland élvonalban is játszott. Az ott szerzett tapasztalatai alapján ön szerint mi az az extra a holland fociban, ami nálunk nincs?

A holland foci már kiskorban elkezdődő komoly képzést jelent. Már az utánpótlás, azaz az U15-ös korosztályban például egy passzgyakorlatnál az is meg volt szabva, hogy melyik lábra kell passzolni. Hiszen lehet, hogy az a passz szép és jó, de arra is figyelni kell, hogy akinek továbbítom a labdát, melyik irányba szeretne majd haladni. Ott folyamatosan figyeltek az ilyen részletekre, és hibázás esetén szóltak. Ez nagyon megragadt a fejemben. Az is fontos még, hogy rengeteg a játék, megállás nélkül fociznak. Bármiféle felkészülésről van szó, minden labdával történik, és ezáltal a játékosok már kiskortól elsajátítanak egy technikai tudást, ami aranyat ér.

Az előbb már volt szó edzőkről. Mi az, amit Rossitól, illetve Hyballától megtanult?

Rossinál főleg a védekezés volt az első, illetve a taktikai fegyelem, Hyballától pedig szinte minden mást tanulunk, mint a technikai tudás és a bátorság, illetve, hogy merjünk vállalkozni. Nála a hangsúly főleg a támadáson van, azon belül is azon, hogyan találjuk meg a pozíciónkat különböző támadószituációkban. És természetesen a letámadás, a gegenpressing is egy olyan dolog, ami időbe telt, hogy berögződjön.

Akár a múltból, akár jelenből mondjon egy edzőt, aki csapatában szívesen játszana!

Pep Guardiola jut rögtön eszembe, csodálom azt a játékot, amit bármely csapata játszott. Emellett Sir Alex Fergusont tartom hatalmas edzőnek.

Gondolkodott már azon, hogy focistakarrierje után mivel szeretne foglalkozni?

Mindenképp szeretnék továbbra is a fociban tevékenykedni, edzőként tanítani a fiatalabbakat, emellett szeretnék éttermet is nyitni. Kedvelem a gasztronómiát, tehát ezen a területen is gondolkozom.

Ez esetben muszáj megkérdeznem, mi a kedvenc étele?

Húha, úgy igazán kedvencem nincs. A húsleves és a rántott hús, tehát csak a szokásos, de nem vagyok ínyenc egyébként, átlagos ételeket eszem.

Mi lenne az ön által nyitott étterem specialitása?

Nagyon sok magyaros étel lenne, de biztosan szerepelne a kínálatban valami speciális steak is.

Utolsó kérdésem: inkább rúgna vb-kvalifikációt érő gólt a magyar válogatott színeiben vagy Bajnokok Ligája-csoportkört kiharcoló gólt DAC-mezben?

Hát ez egyáltalán nem egyszerű kérdés. Mind a kettő hatalmas dolog, de ha választanom kéne, szerintem a válogatottban vb-re kijutást érő gól mindent felülmúlna. Nem is tudom, mikor vettünk részt utoljára vb-n… És egy olyan gólt rúgni, amivel oda kijutsz, hát az nem akármilyen élmény lehet.

A cikk a pozsonyi magyar tanszék és az Új Szó szerkesztősége együttműködésében jött létre.